A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Holloko

Papp Sándor: Hollókő dicsérete 2023. dec. 11.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Kedves hollókőiek! Tisztelt vendégek!

Amikor Szabó Csaba felebarátom felkért a mai napi jelenésemre, joggal gondolhatta, - mert ismer, mint a rossz pénzt, - hogy mivel szinte semmihez nem értek, viszont rendkívüli magabiztossággal állítom annak az ellenkezőjét, ezért sztoikus nyugalommal megoldom majd a feladatot, hiszen mit nekem az egész világ öröksége, egy hollókői beszédet percek alatt megírok a térdemen is, rutinból pár költői kép meg idézet és kész is van.

Hát nem! Nem, mert Hollókő nekem, nekünk, - nem hóllókőiek, - egészen más! Látszólag a magam, meg a hozzám közelállók világáról fogok beszélni, de valójában rólatok, a ti örökségetekről szól a következő gondolatfüzér.

Mert az hogy Hollókő magas szakmai színvonalon őrzi és fokozatosan fejleszti az örökségét és teszi azt közkinccsé az egész világ számára, az közismert és örvendetes tény. Ebből adódóan az, hogy ahogyan egy európai ember vágyik eljutni Kambodzsába, Sydneybe vagy Hokkaidóra, úgy vágyik a fél, vagy tán az egész világ eljutni ide, hozzátok, Hollókőre, így irdatlan nagy felelősség, - mondhatnám boldog teher, - nyugszik minden nap a vállaitokon, hogy úgy fogadjátok az egész világot, mintha minden áldott nap vizsgáznátok előtte!

Mint ahogy vizsgáztok is – de ezt ti nagyon jól tudjátok magatoktól is.

Micsoda embert próbáló feladat ez, hiszen a világ előtt Hollókő ti, az itt teljesítő embere vagytok! Minden egyes embernek, aki ebben feladatot vállal, - a polgármestertől a közmunkásig, - azoknak az egyetemes magyar nemzet kell, hogy hálásan köszönje a mindennapi munkáját!

Isten éltessen hát benneteket kedves barátaim, jóismerőseim!

Tartson meg benneteket az Ég erőben, egészségben, jókedélyben és egyetértésben ezen a nemes és dolgos úton! Köszönjük a munkátokat, amelyhez kellő állhatatosságot kívánunk! És ami a legfontosabb: mindig legyen elég pálinkátok!

És itt egy bölcs szónok be is fejezné a megfelelően rövid és frappáns ünnepi köszöntőt, na de az nem én vagyok.

Ugyanis van még itt egy pár dolog, amit tudnotok kell.

Hollókő nagyon sokunk számára sokkal, de sokkal több, mint profi módon működtetett idegenforgalmi látványosság.

Amikor életemben először megláttam a tengert 1986-ban Várnában…egy életre beleégett a retinámba a látvány és a lelkembe az a pillanatnyi életérzés…ugyanezt éljük át sokan, sokadszorra is, amikor baktatunk lefele az Ófalu elejétől és elénk tárul az utca a kistemplommal.

Egy pillanatra lassítunk, megáll az életünk, mint amikor egy katedrálisba belépünk.

Mi minden hát nekünk Hollókő?

Hollókő a lelkek megtisztulásának az otthona.

A napokban egy, a szívemhez-lelkemhez nagyon közel álló embertársam mondta, hogy ha meg kell nyugtatnia a háborgó lelkét, akkor kocsiba ül, és ide jön egy kis időre, hallgatni a csendet és megnyugodva megy vissza nem éppen ideális való világába.

Hollókő tehát a spiritualitás hely, ahol az érző lelkek megmagyarázhatatlan módon megtisztulnak, új erőre kapnak, hogy jobbá tegyék azt a húsvér embert, amelyet éltetnek.

Hollókő a szenvedélyek helye.

Amikor a párok összebújnak a kicsi vendégházak hálószobáiban, és kikandikálnak a pici ablakon az utcára, akkor rájönnek, hogy nem az üvegfalas, panorámás luxushotel a világ közepe. Dehogyis! Ez a pici kuckó itt Hollókőn az a világ, amely segít újra átélni a szerelmet, a romantikát még a legidősebb házaspároknak is.

Hollókő a féktelen kalandozások helye

Az a hely ahol a kisgyerek azonnal megmássza a várfalat, az anyjuk legnagyobb rémületére, te meg beülsz az oskolamester padjába rajzolni, hogy visszarepülj az életben száz évet, vagy éppen az éttermek pazar ízeiben merültök el.

Hollókő a nagy találkozások helye

Amikor az ünnepi kavalkádban a szomszéd városból rég nem látott barátoddal futsz össze és gyermeki örömmel üdvözlitek egymást, mert tudjátok, hogy a legjobb helyen vagytok éppen.

Hollókő maga a tiszta szerelem és szeretet

Megállsz a kicsi templom ajtajában, kizárod a külső világot és elmondasz egy imát azért, akit a legjobban szeretsz, és tudod, hogy majd ő is el fog mondani érted egy imát, mert szeret. Mert Hollókő a lélekdonor.

Hollókő ezekben az idelátogató emberekben, bennünk él, és viszik - visszük magunkkal tovább, adjuk át az itt kapott lelki táplálékot másoknak, mert Hollókő a kiapadhatatlan forrás.

Amikor minden nap, a Duna tévében éjfélkor a Himnusz alatti film forog, és az utolsó taktusoknál a várban éneklő kórustól a kamera elkezdi pásztázni a messzi dombokat, akkor mi, elszakított magyarok tudjuk, hogy azok a távoli dombok a mi dombjaink, a mi lakóhelyünk. Ott vagyunk ezáltal mi is a mindennapi Himnuszunkban.

Ott vagyunk, a hollőkói vár fokáról nézve a határtalan Palócországunkban együtt, elszakíthatatlanul, a közös egünk alatt.

Isten éltessen hát minden jó palócot szerte e határtalan vidéken!

Isten éltessen minden magyart, és minden jóembert szerte a világban, aki járt már Hollókőn és azt is, aki majd járni fog!

A magyarok Istene éltessen Benneteket, hollókői embereket!

Szívből köszönöm, hogy sokunk nevében mindezt elmondhattam nektek. Köszönöm.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!