LÓSZART, MAMA!

Papp Sándor: Na Felvidéku po slovensky!? 2022. okt. 3.

Szűk egy hónap van még a helyi önkormányzati választásig, most élesednek a jelöltek fegyverei, a szórólapok, a posztok a közösségi hálón, és, ugye a terepmunka, a helyiekkel való személyes kapcsolat, mert azt nem váltja ki még a Metavilág (Facebook és tsai újkori neve) legrafináltabb programja se.

Na, most kérem szépen, van itt egy nem elhanyagolható probléma, amely anno a Pro Civis polgári társulás kimutatásában látott napvilágot, miszerint a felvidéki magyar önkormányzatok, és azon belül főleg a polgármester és hivatala, szinte egyáltalán nem használja a magyar nyelvet, mint hivatalos (sok esetben kötelező!) nyelvet a lakossággal való kapcsolattartása során.

Ennek a kissé összetett mondatnak fussunk neki még egyszer és a lehető legérthetőbbre csupaszítsuk le: 

egyáltalán nem használják a magyar nyelvet a polgik, még ott se, ahol muszáj Bukovszky kisebbségi kormánybiztos szerint.

Sőt, ha a Bukovszky László a szlovák kormány részéről számon kéri, és ne adj Isten, pénzbüntetéssel fenyegeti a felvidéki magyar önkormányzat polgármesterét, mert nem tartja be a törvényt a magyar nyelv hivatalos használatáról a helyi önkormányzati szinten, akkor a mi (igen, Szövetség – Aliancia, azelőtt a három szingli leánykor pártnevei), a mi magyar polgármesterünk hümmög, sőt fel van háborodva, hogy bizony őt hagyják már békén az ilyenekkel, mert azt senki se tudja elképzelni, hogy mennyi munka van azzal, ha például egy jegyzőkönyvet magyar nyelven is meg „kell” írni a magyar lakosság „miatt”. Mindez nem kitaláció a részemről, hanem napi tapasztalat a terepről, vagy ha úgy tetszik, a régiókból.

Dehogyis akarok én a saját fészkünkbe piszkítani, csak kimondok, ill. leírok olyan nyilvánvaló tényeket, amelyekkel napi szinten szembesülünk, majd szemlesütve elmegyünk mellette és azt hisszük, hogy ha másnap jó nagy koszorút teszünk le ünnepélyesen az aktuális emlékmű elé, akkor azzal jól megoldottuk a hazafias kötelességünket. 

Lószart, mama! 

– kurjantana Fletó ilyenkor, na de inkább vegyük komolyabban ezt a helyzetet.

Magyar falvakban, magyar polgármestereknek derogál a magyar nyelvvel kapcsolatos bíbelődés. Itt tartunk jelenleg rengeteg településen. Persze a párt részéről senki nem rója fel ezeknek a helyi vezetőknek ezt a fajta negatív hozzáállásukat a magyar nyelvünkhöz, legfőképpen egy ok miatt, minden megválasztott személy úgy kell a Szövetségnek, mint egy falat kenyér, mert a minél sikeresebb szereplés a cél, ami valójában csak eszköz a jövőbeni építkezéshez. Minden egyes polgi, egy-egy szalmaszál a pártnak ezekben a viharos időkben.

Na de kérdem én, mégis milyen erős lesz az a magyar bástya, amelyik ilyen téglákból lesz felfalazva?

A fent említett Pro Civis, falvaknak kipostázott szakmai anyagainak nagy része kibontatlanul landol a helyi hivatal papírgyűjtésében! Ez szörnyű, de így van. Mi hát a megoldás? Október végéig már semmi, pedig volna mit tenni, mert a magyar jelöltek túlnyomó részénél nyomokban sem fedezhetők fel a kampányanyagban olyan célok, hogy a magyar nyelv, mint hivatalos nyelv megerősítése helyben. Értik ugye?

Mint sok minden mást, ezt a helyzetet is kezelnie kell a politikának és a közéletnek a közeljövőben, mert mindennél jobban bizonyítja ez a felvetett probléma azt, hogy a felvidék úszóalkalmatossága inkább hasonlít egy tésztaszűrőre, mint egy anyahajóra, ugyanis annyi a lyuk rajta és minden lyuk egy-egy húsvér problémát jelent.

Kevesebb koszorút, több szakmai munkát!

Helyesbítek: a koszorú ne legyen kevesebb, sőt inkább több, de a munkának meg kell hatványozódnia, különben tíz év múlva megint leírhatjuk, hogy 50.000-vel kevesebben vagyunk.

Papp Sándor

nyitókép: alafahir.hu