Pestisként terjed a közöny nevű vírus 2024. ápr. 20.

Az utóbbi években félelmetesen megváltozott az emberek közötti kapcsolat. Közönyösek lettünk egymás iránt. Ez a jelenség manapság már nem csak a városokban figyelhető meg, hanem a legkisebb településeken is pestisként terjed. 

Bezzeg régen minden jobb volt. Anno a falusi emberek közvetlenebbek, segítőkészebbek voltak egymás irányába. Vasárnap a vénasszonyok kiültek a ház eleji padra átbeszélni a hetet, megkínálták egymást a frissen sütött finomságokkal, még persze elújságolták egymásnak, hogy kinek udvarol a szomszéd Sanyika, még ki volt a legrészegebb a falusi bálba. A férfiak focimeccsre jártak, ahol minden héten életre-halálra menő meccsek zajlottak. Anno gyerekzsivajtól voltak hangosak a falu utcái, a játszótereket ellepték az életvidám kis suhancok. Na, Ezekből a régi jó dolgokból nem maradt semmi. 

Ma a rosszindulat, irigység, érdektelenség világát éljük. 

Az emberek bezárkóznak az otthonaikba, és csak saját magukkal foglalkoznak, vagy a média által nyújtott agymosásos műsorokat nézik. Nem érdekli őket szinte semmi! Sem koncert, sem könyvbemutató, sem focimeccs, más ember problémái meg aztán pláne nem. Az emberek életébe beköszöntött a közöny.

Az ember társaslény, szüksége van emberi kapcsolatokra. Régen ez másként működött. Az emberek összejártak, beszélgettek, közös programokat szerveztek, segítették egymást mindenben. Megbeszéltek mindent, jót és rosszat egyaránt. Nem is küszködtek depresszióval, frusztrációval, fóbiákkal, különböző pszichés problémákkal.

Három szóval jellemezném a mai helyzetünket: letargia, depresszió, kilátástalanság...

És! Becsukjuk szemünket, fülünket és szánkat, mert nem akarjuk elfogadni a realitást.

Azt mondják a tőlem bölcsebb emberek, hogy nincs olyan hullámvasút, amely csak lefelé megy. 

Hát, már nagyon ideje lenne végre felfelé haladni közösségünknek, amíg nem emészt fel teljesen a közöny.