LIBERNYÁKULUM

Pokol Béla: Vegyük komolyan az EU oligarchikus eltorzulását! 2024. okt. 4.

„Ez a luxemburgi bírói csúcshatalmi oligarchia azonban csak félkarú óriás lenne, ha nem lenne egy hatalmi tandem másik párjaként Brüsszelben a Bizottság óriási apparátusának elitjéből sok-sok év alatt kialakult csúcshatalmi apparátus-oligarchia.

Ez az apparátus jelenleg kb. 40 ezres, negyven főigazgatóságba szervezve az egyes uniós reszortok szerint, és mintegy kétezres elitje mindig az évek alatt kipróbált, alsó apparátus vazallusaiból kooptálja a kiöregedéssel távozók helyére az utánpótlást.

De egy ottani ügyekbe évek óta beavatott, ott tevékenykedő ismerősöm szerint ez az elit is igazán csak egy néhány százfős kemény magot jelent,

melynek tagjai – főigazgatók, helyetteseik és közvetlen főigazgatósági vezető embereik - viszik és határozzák azt összes ügyet, döntik el az EU előre lépési prioritásait.”

Az EP balliberális többségű képviselői ezek árnyékában csak ricsajoznak a baráti médiájuk által sokszorosan felhangosítva, a jobboldaliak pedig még e ricsajozásban is el vannak fojtva, és az időközben talált elemzések kimutatták, hogy ha néha egy-egy nagy tagállam keményebb személyiségű biztosa nem akarja elfogadni az alárendeltségét az elvileg alá tartozó főigazgatóságok oligarchiájának, akkor kilátástalan hatalmi harcba kell kezdenie a nyilvánosság előtt.

A kisállamok biztosainak, mint a miénk is, pedig esélye sincs komolyabb célkitűzésre a főigazgatósági oligarchiával szemben azon túl, hogy esetleg az itthoni baráti média lelkesen beszámol egy-egy hivatalos látogatásáról és nyilatkozatáról, melynek azonban semmi hatása nincs, ha szemben áll az uniós oligarchia céljaival.

Szuverenista államok esetén pedig mint a miénk ez mindig szemben áll, és így hatástalan. Így el kellene gondolkodni azon, hogy az EU intézményeibe kiküldött képviselőink értelmetlen kinti létét miként lehetne mégis valamilyen pozitív tevékenységre felhasználni.

De Gaulle francia elnök az 1960-as években ezt látva visszaparancsolta embereit az akkori EU intézményeiből,

és az „üres székek” politikájával igyekezett lebénítani ezt az oligarchiát.

Mára ez már nem megy, mert időközben átálltak egy sor kérdésben a többségi döntésre, és így ez ma már csak a maradék egyhangúsági ügyben járható út, igaz ez amúgy is a magyar kormányfő jogköre.

Ha azonban a vázolt csúcshatalmi oligarchikus rendszer az EP képviselőinket csak funkció nélküli statisztálásra kárhoztatja, akkor legalább az EP szuverenista politikai frakcióihoz tartozó képviselők esetében értelmesebb lenne a kinti főigazgatósági és luxembourgi bírói oligarchia ügyeinek állandó nyilvánosság elé hozásával foglalkozni, és hagyni kellene az EP üléseinek ricsajozásában van részvételt. Vagyis a belépésünk óta eltelt húsz év után átgondolva a helyzetet az EP képviselőinknek változtatni kellene kint létük értelmén. Valamiképen De Gaulle elnök valamikori „üres szék” politikájának egy mai verzióján kellene most elgondolkodni, mert annak semmi értelme, hogy játsszuk az EU-oligarchia szerelmes vazallusainak szerepét, és a szuverenista EP-frakciókba betagozódva a képviselőink értelmetlenül elszenvedjék a balliberális többség ricsajozását és piszkálódását.

-