ILLIBERÁLIS

Rikkant, mint a fehér holló! 2022. jún. 6.

Nem csodálkoznék azon, hogy a Világ Őrültjeinek Táborát újabb csapatokkal erősítenék, és a ,,Z”, valamint a ,,V” betűk betiltása után a fehéret, mint színt is zár alá tenné a liberálisan hibbantak felsőbb köre, vagy páholya.

Ömlik az epe a Magyarország-Anglia focimeccs után, mind a magukat felsőbbrendű birodalmi elitnek képzelő elmebetegek szájából, mind a hazai – értsd: magyar, embernek hitvány, magyarnak pedig teljesen alkalmatlan – ellenzék főböfögőitől.

Megakadt a torkukon a hazájuk csapatáért kiálló, és szurkoló fehér, magyar gyerekek nemzetszeretete és tisztánlátása, mert nem állták meg fütty nélkül a britek térdelős cirkuszát a Puskás stadionban, melyet már az a BLM mozgalom is szégyell, amely útjára indította.

Persze a britek szigeten élnek, így valószínűsíthető, hogy a hír – miszerint az aranykoporsóban eltemetett fekete bűnöző lelki tisztára mosására indított majomparádé, már a lőtéri kutyát sem érdekli – nem tört át a La Manche-csatornán, vagy útközben elakadt a Csalagúton.

Ami azonban mindenkinél kiverte a szigeteken a biztosítékot, hogy Magyarországon fehér emberek élnek, akiknek fehér gyermekeik vannak. Ez egyszerűen tűrhetetlen.

Nem értették meg, hogy ez a nemzet nem népesítette be sem Afrikából, sem Indiából, sem más birodalmi gyarmatról érkezők által a saját országát, nem gyilkolta le a fél világot hódítás és rabszolgatartás céljából, és amikor a britek tonnaszámra vitték a rabolt aranyat és a fűszert, meg rabszolgákat hajók százain a brit óhazába, mi magyarok éppen Európát védtük a törököktől, vagy harcoltunk a szabadságunkért a labancokkal meg az oroszokkal szemben.

A magyar gyerekek meg csak egyszerűen magyarként örültek a magyar sikernek, ami teljesen helyénvaló, magyar zászlóval, magyar trikolórra festve magukat, meg síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

A peckes angolok nehezen viselték, hogy a magyar gyerekek már ilyen fiatalon megérzik, ha valaki zsigerből hülye, vagy hibbant, és ennek hangot is adtak pont a térdepelős szivárványos cirkusz láttán.

Mit mondjak, van ízlésük. Tudtuk, hogy az angol szurkoló meg a libernyák média inkább a verekedéshez, a városok főutcáinak romosításához, meg a sörös dobozoknak a pályára való behajigálásához, a mocsokban való tocsogáshoz szokott, és értetlenül állt a normalitás előtt, de mi ezt kicsit se sajnáljuk.

A nagy igyekezetükben, hogy rasszistának bélyegezzék Magyarországot, azt is elfelejtették, hogy a franciából honosított Loic Nego személyében – aki kiválóan játszott, és a gólban is benne volt a keze, illetve a lába, egy csodálatos indítás révén – nekünk is van színesbőrű játékosunk, akit szeret és tisztel az egész ország.

Savanyú a szőlő szegény birodalmi elitnek, hiszen egy 22 veretlen meccs utáni szériát tört ketté a magyar küzdés és szellem, és ezt nehéz megemészteni, hogy egy kis nemzet adott pofont éppen Trianon 102. évfordulóján, és innen is csókoltatjuk David Lloyd George-t, lassú porladást kívánva neki, reméljük nézte a meccset.

Marco Rossi csapata 60 év után gőzte le az angol válogatottat, és mi ettől egy cseppet sem vagyunk szomorúak. Orbán Viktor a győztes meccs után posztolt az oldalán:

Talán még a Holdról is látszik! Szép volt fiúk!

Ettől még Parászka Boróka is epeömlést kap, ha felvirrad a Napunk holnap. A halálcsoportban, ahol pofozóbabának szántak minket, visszanyal a fagyi. Kíváncsian várjuk, hogy az UEFA vajon mit lép erre, mert hogy a birodalmi gőg visszavág, abban biztosak lehetünk.

Azt viszont még mindig nem tudjuk, mert erről hallgat a szigorúan és következetesen politikamentes szövetség, hogy miért engedte be a pályára a politikát?

Vajon mit szóltak volna, ha a magyar válogatott „Vesszen Trianon” pólóban vonult volna ki a meccsre?

Mert hogy a térdelés liberálisok által támogatott politikai célokat követ a világon, az egyértelmű. Láttuk, hogyan dúlta fel az amerikai városokat a káoszra éhes, felhergelt csürhe, és hogyan döntöttek le szobrokat szigorúan a rasszizmus jegyében.

A kérdés viszont adott.

Vajon a fehér ember meddig járhat még meccsre Európában? Egy biztos.

Ezeket a gyerekeket látva elhittük, hogy ennek a nemzetnek van jövője, és egyelőre jelene is.

nyitókép: Mirkó István

Hrubík Béla