MAGYAR KÁRTYA

Sálak és botrányok 2022. nov. 23.

A szlovákiai magyarság megszokta már az elmúlt bő egy évszázadban, hogy kevés is elég a többségi nemzet provokálásához. Legtöbb esetben nem is szándékos bajuszhúzogatásról van szó, nemzeti ünnepeink, kultúránk megünneplését is provokációnak veszik a szlovákok.

A gyakran elhangzó vád, miszerint nem vagyunk hűségesek Szlovákiához, merő blődség. Valójában a szlovák állam és annak állampolgárai nem hűségesek hozzánk, elég csak az elmúlt pár évtized kimondottan magyarellenes felhanggal megírt törvényeire – nyelvtörvény, himnusztörvény, médiatörvény stb. –, iskolahálózatunk folyamatos veszélyeztetésére, vagy a nyílt erőszakba torkolló atrocitásokra gondolnunk.

Azt pedig, hogy 

folyamatosan emlékeztetnek minket a trianoni diktátumra, amivel állandó jelleggel képünkbe tolják másodrendűségünket, megaláznak minket és belénk törlik a lábukat. 

Pedig hát – és tegyük a szívünkre a kezünket – mi csak élni szeretnénk, lehetőleg békében. Szlovák szomszédaink, barátaink ugyanúgy a mindennapjaink részét képezik, ahogy a magyarok. De valahogy mindig előkerül, különösen a nagypolitika irányából a felemelt ujj, ami eszünkbe juttatja, itt bizony nemhogy vezető szerepet nem vállalhatunk, igazából örülnünk kell, hogy egyáltalán megtűrnek itt minket. 

És egy szép fociünnep alkalmából a gonosz magyar miniszterelnök a nyakába akaszt egy sálat, amin történetesen a történelmi Magyarország stilizált mása szerepel. Égbekiáltó botrányt csap a kisantant összes állama, egyként sikítják a világba, hogy milyen irredenta, fasiszta ez az Orbán. Pedig elég lenne csak egy kicsit söprögetniük a saját házuk táján.

Kezdetnek elég a Szent Cirill és Metód görög hittérítők körüli kultuszt elővennünk, akik aztán tényleg nem voltak szlovákok, de Samo, a frank zsidó kereskedő „birodalmából” is szlovák ősállamot álmodnak. Svatopluk, akit a szlovák történetírás első királyukként tisztel, valójában csak a fejedelemségig „vitte”, a történeti forrásokban Zventapu, Zwentibald, Zuendibolch neveken szerepel, sokkal inkább tűnik germánnak, semmint szlávnak.

De szemet hunyhatunk, ahogy szemet is hunyunk a teljesen anakronisztikus történelmi térképek felett, melyek a Morva Fejedelemséget (Nagymorva Birodalom) egészen elképesztő területi igényeket megformálóan ábrázolják, holott a fejedelemséghez tartozó települések sok mindenről árulkodnak, épp csak a birodalmi nagyságról nem. 

Arról sem feledkezzünk meg, hogy történelmi nagyságaink, beleértve politikusokat, művészeket és tudósokat is a szlovák történelemhamisítás martalékává váltak, ahogy a kulturális örökségünk jelentős része is. 

Orbán Viktor a sálán látható történelmi Magyarországgal legalább nem egy álmodott birodalmat „akasztott a nyakába”, hanem egy valóban létezett, politikailag és kulturálisan is egységes ország képét. A magyar sportvirtus szerves része volt mindig is a történelmi tudat beemelése a drukkolásba. És ebben nem tesz másként a kisantant bármelyik más szurkolóbázisa sem. Érdemes lenne kitérni a szlovák fociultrák (Slovan, Nagyszombat, stb) soviniszta rigmusaira (Bi, bi, bi maďara do hlavy) vagy a meccseken megvillantott tiltott önkényuralmi jelképekre, melyek nagy részét szintén máshonnan kölcsönözték (pl. a kelta kereszt), vagy épp a pozsonyi hupikékek szektoraiban tapasztalható náci karlendítéseke.

Ezekhez hasonlóval sem találkozhatunk már hosszú ideje a magyar lelátókon.

Persze azokat a megnyilvánulásokat rá lehet fogni arra, hogy nem államférfiak teszik, nem úgy a magyar kormányfőt.

Lényeges külömbség azonban, hogy míg Orbán Viktor sálának üzenete a magyar nemzet egységét hangsúlyozza, addig a fent említett megnyilvánulások valami ellen, a nemzeti kisebbség elleni uszításról szólnak.

Visszakanyarodva Trianonhoz: ismét csak a magyar miniszterelnök nagyságát érdemes megemlítenünk, hogy még az ilyen, rendszeresen ellene irányuló provokációknak sem ül fel. Önök hallották már tőle vagy bármely másik kormánypárti politikustól a Mindent vissza! rigmust? Esetleg területi követeléseket? A válaszukat megelőlegezem: nem. Ehelyett gazdasági segítséget nyújt az elcsatolt területeken élő nemzettársaknak, függetlenül azok anyanyelvétől (lásd a Baross-program körüli visszaéléseket). Mert az orbáni nemzetfelfogás nem a 19. századi nacionalizmusban fogant. Bár előnyt nyilvánvaló okokból a magyarságukat felvállalók élveznek, de a magyar miniszterelnök tudja jól, hogy a külhoni magyarság akkor jár a legjobban, ha az ottani többségi nemzetek is jól érzik magukat. 

Nem kell hozzá politológusi diploma, hogy az ember megértse, hogy a szlovák, román, ukrán és horvát nacionalista politikusok az inkompetenciájuk leplezése miatt rántják elő a magyar kártyát. 

Nem véletlen, hogy Szerbia irányából nem érkezett ilyen ideges reakció, mivel ők már felismerték, hogy csak jól járnak Magyarország barátságával.

Közép-Európa népeit végül a gyilkos baloldali ideológiák (szocializmus, liberalizmus, és igen, a nacionalizmus) bukásával egyesíti majd a nemzetiségek felett álló nemzetek ideája, melyben nem az anyanyelv, hanem a közös kultúra és vallás lesz ismét a mérvadó, aminek jelenleg a legsikeresebb képviselője a Magyarországot negyedik kétharmados többséggel kormányzó Orbán Viktor.