ZSÍR

A „világvége” egy létező hely 2023. júl. 8.

Pattanjunk fel a képzeletbeli vitorláshajónkra, vegyük fel a virtuális esőkabátot, és evezzünk ismeretlen vizekre! Ha elgondolkodtál azon, vajon hova is kerülne az a sok ember, akit életed során a „világvége bús fenéjébe” küldtél, most talán megtudhatod a választ.

A Horn-szigetekhez tartozó Horn-fok a Tűzföld legdélibb pontja, a Drake-átjáró északi határa. A „hajósok Mount Everestje” néven ismert útvonal hajdan fontos állomás volt a kereskedelmi vitorláshajók számára, az erős szelek, a hatalmas viharok, az akár 15-20 méteres óriáshullámok és az olvadások következtében úszkáló gigantikus jéghegyek miatt azonban a mai napig kihívásokkal teli övezetnek számít. A Panama-csatorna 1914-es megnyitása óta egyedül a kalandvágyó turisták és a versenyvitrolások közkedvelt célpontja. Ez utóbbi kategória képviselői azért hajóznak előszeretettel ezekre a veszélyes vizekre, mert a Panama- és a Szuezi-csatorna kényelme ellenére még mindig a Horn-fok körül vezető útvonalon a leggyorsabb megkerülni a Földet.

A sziget éghajlata meglehetősen kellemetlen, hiszen az Antarktisz közelsége miatt (alig 800 km) még véletlenül sem szeret túl magasra kúszni a hőmérő higanyszála. Az sem segít sokat az éghajlati viszonyokon, hogy a sziget két óceán – az Atlanti- és a Csendes-óceán – találkozási pontjánál fekszik. A térség átlagos hőmérséklete -2 és 14 °C között mozog, gyakoriak az erős, hurikánszerű széllökések és a csapadék mennyisége is meglehetősen magas – legfőképp márciusban.

A fok Chile partmenti felségvizein található, ezért a chilei haditengerészet egy támaszpontot üzemeltet rajta, amelyről általában egy katonatiszt gondoskodik. A tiszt feladata a környék felügyelete, meteorológiai és állatvilággal kapcsolatos feljegyzések készítése. Az elszigeteltségben azonban nincs egyedül, ezek a közfeladatot ellátó személyek általában a családjuk társaságában érkeznek a szigetre, és a szerződésük szerint egy évig maradnak. A családnak háromhavonta szállítanak élelmet.

A Horn-fokot 1616-ban, egy Isaac Le Maire által finanszírozott út során fedezte fel Willem Schouten navigátor, az Eendracht nevű vitorlás kapitánya. A szigetet szülővárosuk után Kap Hoornnak nevezték el.

S hogy milyen élmény lehet áthajózni a vérfagyasztó ismeretlenen? L. Kelemen Gábor világjáró újságíró, aki szembe mert nézni a kockázatokkal teli tengeri úttal, a következő sorokat írta blogjában: 

A hullámok dobálják a hajót, de nem tudnak elbánni vele, nem úgy, mint Drake és Magellan idején a fából ácsolt tengerjáró hajókkal, amelyeket könnyedén kettéroppantott. Gyorsan szeljük a vizet, a földi sebességmérés szerint 40 km/órás sebességgel. (…) Gyönyörködök a Horn-fokban. A hajó fedélzetéről nézve csodaszép. Nagy erőt sugároz, ahogy megtörnek rajta a hatalmas hullámok, s fehéren fodrozódva megszelídülnek. Egy-két madár pihen a két kis csúcsán, a szarvain.

Sárai Erika

Nyitókép: arthive.net