CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Simon Bodis Enikő: Apám emlékére 2023. márc. 21.

Kedves apuka!

Ma van a 94. születésnapod. Bár már megölelni nem tudlak, mert tíz éve is elmúlt, hogy föntről vigyázol ránk. Tudom, a legbüszkébb arra vagy, hogy a Németországban és a Finnországban született dédunokáid is magyarul álmodnak és beszélnek. Örülsz, hogy a hat unokádnak, akik magyar iskolákba jártak, összesen tíz diplomájuk van, ez is Téged igazol.

Mint ahogy igazad volt abban is, amikor az után a bizonyos Újvárban lezajlott konferencia után azt mondtad, hogy: vége. Nem is volt azóta képviseletünk a parlamentben sem, hiába próbálták velünk elhitetni, hogy mégis. A vegyes tákolmány csak szakadékok létrejöttét segítette, ahol bizony néhány ezer magyar végleg eltűnt. Talán ha nincs a somorjai bérenc, meg az Ipoly vidékéről az a pszichiáter, talán még lett volna kedved tovább küzdeni.

Én úgy látom, egy ,,fecske¨ azért van, aki tudjuk, nem csinál nyarat, de ha összejön mellé még egy sereg harcolni tudó igaz, együtt már repülhetnek.

Emlékszem, sosem tudtad könnyek nélkül kimondani, hogy hét évet éltél, mégpedig 1938-tól 1945-ig. Akkor a szülőfölded a hazád is volt. Nekünk már csak szülőföldünk van.

Látlak most is ahogy könnyes szemmel mosolyogsz és csak mondod megint nekünk, amit már annyiszor és úgy, hogy nem lehet nem elhinni, hogy „minden jóra fordul!” Meg ezt is: „Ne félj, csak higgy!” Te akkor tudtad, hogy ez a mondat 365-ször van leírva a Bibliában?

Nem is félek semmitől, hisz van hitem, van igazam.

Harcolni tanítottál egyenes gerinccel. Gyakran idézted: „Nem mások ellen, magunkért”.

A sírköveden kedves költőd, Reményik Sándor számodra legkedvesebb verséből idéztünk, amit annyiszor elszavaltál: 

Egy lángot adok, ápold, s add tovább

A költő szavai szerint cselekszünk mi is, másképp nem tudunk.

Lányaid