AMMARHA!

Svéd tudós: „Hunok leszármazottjai élnek Svédországban” 2024. okt. 18.

Elképesztő felfedezéssel állt elő nemrégiben Karl O. Högström svéd genetikai családfakutató. A tudós nem kevesebbet állít, miszerint a svéd lakosság 5 százalékának genetikai örökítőanyagában a hunok géncsoportjai is kimutathatók. Ha mindez nem lenne elég, még a mitológiában is több olyan utalásra lelt, melyek az elméletét támasztják alá. A Demokrata pénteken közölt interjút a svéd tudóssal.

– Hunok Skandináviában. Elsőre meghökkentően hangzik könyvének a címe (The Huns in Scandinavia. A new approach centered around modern DNA). Mi alapján gondolja, hogy az európai hunok egy része a mai Dél-Svédország területére költözött?

– Jómagam és más kutatók amellett érveltünk az utóbbi években, hogy bizonyos hun csoportok már a Kr. u. V. század elején megjelentek Skandináviában. Három okunk van ezt feltételezni: az első ok történelmi, hiszen különböző magyar és germán nyelvű történelmi források is ezt állítják, a második ok régészeti, hiszen a dél-lengyelországi Czulicében talált népvándorlás kori temetkezésből származó emberi maradványok szénizotópos és genomikai elemzései alapján ma már biztosan tudjuk, hogy az V. század első évtizedében is jelen voltak hun csoportok a Kárpátoktól északra. A térben és időben szinte egykorú jakuszowicei temető is hun polikróm, valamint Sösdala-stílusú leleteket tartalmazott, ráadásul a Sösdala-stílusú leleteket a hun szokás szerint körülbelül ugyanebben az időben helyezték el a dél-svédországi hegygerinceken – mindez arra utal, hogy 

a hun csoportok már az Kr. u V. század elején jelen voltak Dél-Svédországban. 

A harmadik ok pedig genetikai, mert napjainkban több hun eredetű apai, tehát Y-DNS-ág is jelen van a dél-svédországi népességben.

– Milyen történelmi források támasztják alá az elméletét?

– A közelmúltban megjelent A hunok Skandináviában: új megközelítés a modern DNS alapján című cikkemben felsorolok néhányat közülük. A hunok és szövetségeseik Skandináviában című, hamarosan megjelenő könyvemben (amely ezzel a címmel hamarosan magyarul is megjelenik), további forrásokat sorolok fel, különösen a hunok skandináviai jelenlétére vonatkozóan. Nem használom fel azonban az összes rendelkezésre álló forrást, ehelyett néhány fontosabbat elemzek, és igyekszem bemutatni, hogy alátámasztják egymást. Priszkosz rétor például azt állítja, hogy Attila birodalma a Kr. u. 440-es évek végén egész Szkítiát és „az óceán szigeteit” is magában foglalta, ez utóbbi valószínű, hogy Skandináviára utal, amelyről akkoriban a rómaiak azt hitték, hogy egy nagy szigetet alkot, ezt pedig kisebbek veszik körül. Jordanes szerint a hunok és szövetségeseik Attilára úgy hivatkoztak, mint a „szkíta és a germán birodalom egyedüli birtokosára”. A római források szerint a hunok megjelentek a mai Nyugat-Németországban; az Atlakviða, egy óészaki nyelvű hősköltemény azt állítja, hogy bizonyos hun csoportok Jütlandon is jártak. A Wīdsīþ című óangol költemény pedig, amelynek egy részét már a VI. század során lejegyezték, azt állítja, hogy a hunok és a gótok harcoltak egymás ellen az Alsó-Visztula melletti erdőségekben, a Balti-tenger déli partjának közelében. A Thiedrekssagában több olyan hun csoportot és sereget említenek, amelyeket Svédországba küldtek. Végül pedig a dél-svédországi helyi legendák szerint is jártak hunok az ország ezen részén.

(...)

– Ha már a hiedelmeknél tartunk, hogyan kapcsolódnak a hunok az Odin-mítoszokhoz?

– Több kutató mellett én is azt állítom, hogy az Odinról szóló mítoszok legalábbis részben az említett valós történelmi események mitologizált változatai. 

Az Atlakviðában Attila csarnokát valhǫll néven említik, ugyanezt a szót használják Odin csarnokára a későbbi forrásokban.

A valhǫll legkorábban valójában az Atlakviðában jelenik meg. Ebben az összefüggésben a szó a „halottak csarnokát” és az „idegen csarnokot” is jelentheti. A dániai Jütlandról származó IK 737-es aranybrakteáta (lemezpénz) amelyet a Kr. u. V. századra datálnak, valószínű, hogy tartalmaz egy utalást Attilára, amiről a hamarosan megjelenő könyvemben beszélek. Az IK 737 és más hasonló brakteátákon emberarcok is vannak, amelyekről széles körben úgy vélik, hogy Odint ábrázolják, ám a Gesta Danorumban Odinra egyenesen úgy hivatkoznak, mint egy hun sámánra. Nincs logikus magyarázat arra, hogy a geszta szerzője, Saxo Grammaticus miért hozta összefüggésbe Odint a hunokkal, hacsak nem léteztek korábbi beszámolók Dél-Skandináviából, amelyek szintén ezt tették. 

Az izlandi Ynglinga saga elbeszéli, hogyan vándorol Odin Tyrklandból, azaz a törökök földjéről Svédországba, ahol népével együtt letelepül.

Tyrkland az Ynglinga saga leírása szerint a Dontól keletre található. A hunok Kr. u. IV. századi érkezése előtt alig volt török jelenlét ebben a régióban, ami azt jelenti, hogy az odini vándorlás a Kr. u. IV–V. századra tehető.

Az eredeti, teljes beszélgetés ITT olvasható.
Nyitókép: GettyImages