LIBERNYÁKULUM

Szabad-e Puskin könyveinek égetése közben Csajkovszkijt hallgatni? 2022. márc. 7.

A világ elbukni látszik. Minden szempontból. Nem csak azért, mert nem jó, vagy rossz válaszokat ad az emberiség a ránk leselkedő problémákra, nem azért, mert a világ politikai vezetői álságos és képmutató magatartásukkal, a hatalmi befolyások és geopolitikai, stratégiai övezetek, vagy éppen az energiahordozók feletti kontroll megszerzésének céljából belevezették magukat megannyi háborúba a Közel-Keleten, Afrikában vagy most Európában. Nem csak azért.

A világban felborulni látszik az a rend, amely az emberek józan gondolkodásához, a természetes, a természet rendjének megfelelő értékrendjéhez való ragaszkodásához, és annak megvédéséhez való jogot kérdőjelezi meg, és erőszakosan fellép azokkal a jelenleg még - meggyőződésem szerint - többségben lévő társadalmi népcsoportokkal, nemzetekkel szemben, amelyek ennek a rendnek megfelelően szeretnének élni és gyermekeiket felnevelni. Lehet, és el is kell ítélni azt a háborút, amely jelenleg, a közvetlen szomszédságunkban zajlik, ahol emberek százezrei kényszerülnek elhagyni otthonaikat, elmenekülni a háború gyilkos lövedékei elől.

De azon túl számunkra, akik emberséggel és tisztességgel eleget teszünk azon Isteni és keresztényi kötelességünknek, hogy hajlékot, ételt, segítő kezet nyújtunk a menekülő, kiszolgáltatott embereknek, szabad-e ítéletet mondanunk azon művészek, írók, sportolók, tudósok életműve felett, akik az emberiség javát, kultúráját, felemelkedését szolgálták, csupán azért, mert egy értelmetlen háború vagy annak kirobbantói beárnyékolják tetteikkel mindezt?

Szabad-e megtagadnunk azt, ami emberré tesz minket, az ismert világegyetem és galaxisok üres világában?

A világ liberális, globalista, hazug és képmutató, önmagát kivételezett elitnek felmagasztaló szellemi csürhéje átesett a ló túlsó oldalára. Azt még megértjük, hogy az orosz hadüzenet nélküli invázió kapcsán leveszik az üzletek polcairól az orosz vodkát, hogy eltűnik az orosz kaviár a csillogó, más nyomorán megterített, milliomos csúcspartik asztaláról, vagy a közkedvelt fagylaltot átnevezik - bár talán mások nevében is elmondhatom, hogy az emberek többsége nem azért fogyaszt élelmiszert, mert tetszetős a neve, hanem azért, hogy az ízlik-e, vagy éppen finom – oroszról ukránra. Ezek, csak egy őrült, a globalista világ termékei, a fogyasztói társadalom kényelmének kielégítésére szolgálnak, nem jelentenek semmit, sem nekem, sem másoknak, de van, akinek igen.

De hogy felállva fújolunk egy komolyzenei koncerten, mert a karnagy, aki az előadás egyik lelke, nem veszi le a műsorról Csajkovszkijt, mert az orosz zene az emberiséget egy olyan irányba tereli, amelynek beláthatatlan következményei lesznek a jövőben, és önmagunkat csapjuk be vele, ha elhisszük, hogy ez megbünteti az igazi bűnösöket.

Vajon az iraki, afganisztáni, líbiai, amerikai katonai akciók után, melyekről utólag kiderültek, hogy csak az USA egyéni, hazug, világpolitikai játékainak színhelyei voltak, ahol országokat bombáztak porig, ártatlan emberek millióit ölték meg, iskolákat, kórházakat ért véletlenül bombatalálat, vajon lekerültek-e a polcokról tiltakozásul ez ellen az amerikai termékek,

voltak-e tüntetések a McDonalds éttermek előtt, bojkottáltuk-e az amerikai technológiát? Levettük-e a könyvtárak polcairól Edgar Allan Poe, Ernest Hemingway, William Faulkner, Mark Twain, Emily Dickinson műveit?

Gyűlöljük-e ezért Tom Sawyert, vagy az Öreg halászt és a tengert, vagy kevésbé szeretjük-e az Elfújta a szelet, vagy a Búcsú a fegyverektől-t?

Ha egy-egy irodalmi mű, könyv, festmény, vagy éppen egy szimfónia értékét, hazug, korrupt hatalomleső politikusok fogják meghatározni, és a kor kényelmének, kedvének, politikai helyzetének kiszolgáltatni, és nem a valódi, művészi értékük, akkor elveszítjük mindazt, ami minket emberré tesz.

Amikor az ukrán-orosz háború kapcsán a Nemzetközi Olimpia Bizottság kitiltja az orosz paralimpiai sportolókat az olimpáról, akkor az önhibájukon kívül kerekesszékbe, a testi fogyatékossággal született emberek nyomorába tapos bele, köpi őket szemen, mert azt várja el tőlük, hogy minden emberi, egészségügyi nyomoruk ellenére ők szálljanak szembe azzal a világhatalommal, annak minden erejével, amire a képmutató és számító politika, évszázadok óta képtelen, és nem képes ma sem!

Vajon háborús bűnös-e Dosztojevszkij, Puskin, Csajkovszkij, Mengyelejev? És Alexandr Szolzsenyicin, Nobel-díjas író, aki nem mellesleg 11 évet töltött a Gulágon, és az emberi szabadság és gondolkodás egyik kimagasló alakja a világon, vajon ő is háborús bűnös? A Pokol tornáca vagy a Gulag szigetcsoport emberiség ellenes művek? 

Vajon Ilja Jefimovics Repin, Scsedrin vagy Muszatof terrorista volt-e vagy festő? Mindenki döntse el maga.

Azt viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, mert a független objektív sajtó (FOS), sajnos csak egyoldalúan tájékoztatja az embereket arról, hogy Ukrajna az utóbbi időben egy olyan útra lépett, ami mindennek mondható, csak demokratikusnak nem. Említhetjük itt a kisebbségek elleni, főleg az országukban élő oroszok ellen irányuló diszkriminatív nyelvtörvényt, aminek sajnos áldozatául esett a kárpátaljai magyarság is, vagy éppen azt a rendelkezést, amely megfosztja a kárpátlajai kettős, ukrán-magyar állampolgárokat attól a lehetőségtől, hogy köztiszviselői feladatokat vállalhassanak az ukrán államigazgatásban.

Az ukrán állam fasizálódásáról szóló hírek, melyek csak igen ritkán jutnak el a liberális független újságírók ingerküszöbéig, mert az nincs összhangban a gazdáik elvárásával, szintén igazak.

Emílthetjük csak az azovi félkatonai, fasiszta csoportokat, akik 2014 óta háborús és emberiség ellenes bűntetteket hajtottak végre Luhanszk és Donyeck megyékben, amelyről a mostanában feltárt tömegsírok tanúskodnak, vagy akár azt a tényt is, hogy Ternopilben egy központi stadiont neveztek el arról a náci tömeggyilkosról, Roman Suhevicsről, aki a Nachtliga SS-hadosztály tisztje volt, az UPA parancsnoka, és aki több mint 100 000 lengyel civil meggyilkolásáért felelős Volhíniában és a keleti Kis-Lengyelországban az 1943-44-es időszakban.

2021-ben Joen Lion, Izrael ukrajnai nagykövete azt követelte Ternopil önkormányzatától, hogy azonnal vonja vissza a döntését, amellyel a német náci kollaboráns Roman Suhevicsről, az Ukrán Nacionalisták Szervezete-Ukrán Felkelő Hadsereg (OUN-UPA) főparancsnokáról nevezte el a város központi stadionját, mint ahogyan azt a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete is tette. És ez csak a jégyhegy csúcsa.

A dolgok tehát nem fekete –fehérek.

Az embereknek joguk van az információkhoz mielőtt döntéseket hoznak, elítélnek vagy támogatnak valakit. Egy dolog biztos. A háború nem megoldás semmire.

Egyértelműen el kell ítélnie minden békeszerető embernek, ami jelenleg Ukrajnában történik.

A bűnösöket nevén kell nevezni minden oldalon és országban, és a félretájékoztatás, valamint a tények elhallgatása vagy a hazugságok a média részéről pont olyan bűn, mint a háborúba fegyvereket küldeni a béke megteremtése érdekében.

Az emberiség az elkövetkező évtizedekben a világűr meghódtását tűzte ki célul. Óva intenék mindenkit attól, hogy a Föld nevű bolygó valamelyik állama, szuperhatalma, legyen az Kína, az Egyesült Államok, India, Japán vagy éppen Oroszország egyedül vágjon neki ennek az emberiség jövőjét hosszú évezredekre meghatározó és befolyásoló útnak. Mert ha nem az egységes emberiség képviselői, fehérek, feketék, sárgák, amerikaiak, oroszok, kínaiak együtt, közösen lépünk először a Marsra,

akkor oda is magunkkal visszük majd a piti kis csatáinkat, a gyűlölködéseinket, háborúinkat és képmutatásainkat, és minden ott folytatódik, ahol itt, a Földön abbahagytuk. Abbahagytuk?

Bár lehet, hogy a Marsról vagy a Holdbázisokról majd nem lehet látni, ahogyan az emberiség megfullad a mocsokban, amelyet maga köré teremtett, hogy kipusztítja az óceánokat és az abban lévő életet, hogy feléli azt a kincset, melyet évmilliók halmoztak fel a jólétünk megteremtéséhez, de az itt maradt embereknek, ha lesz még emberi arcuk, nemet kell mondaniuk arra a minősíthetetlen cselekedetekre, benne a világ művészetének és kultúrájának eltörlésére, meggyalázására, válogatására, megbélyegzésére, ami minket különlegessé tesz a világmindenségben, és ezen belül az Isten teremtette, Föld nevű sárgolyón.

Hrubík Béla

nyitókép: chiefexecutive.net