AMMARHA!

Szabó József: A szankciók hatásai 2022. júl. 19.

Szabó József egy terjedelmes FACEBOOK BEJEGYZÉSBEN elemezte az Oroszországra kirótt gazdasági szankciók hatásairól fellelhető információkat. Egészen meglepő, hogy míg a nyugati, beleértve a magyar baloldali sajtót is, csupán feltételezéseket és vágyálmokat közöl, addig az orosz nyelven elérhető anyagok nyíltan közlik a számokat, amiket nyugaton nem szívesen olvashatnak.

Olvasgatom a portfolio és a G7 nevű sajtótermékek veretes elemzéseit az Oroszországra kivetett szankciók hatásairól. Régen vártam már átfogó, adatokon nyugvó elemzésekre, értékelésekre, ezekből levonható következtetésekre.

Csak, hát mit kap ez ember objektív elemzés helyett? Feltételezéseken alapuló, az EU whishful thinking, kb. „ugye, hogy megmondtuk, a szankciók hatásosak” gondolkodásmódját igazoló irományokat.

A portfolio újságírójának végkövetkeztetése az, hogy „NEM MŰKÖDNEK AZ OROSZORSZÁGRA KIVETETT NYUGATI SZANKCIÓK” kijelentés kapcsán „Ideje lenne felhagyni a mantrázásával.”

Csak hát, ez az újságíró is mit csinál: mantrázza azt, hogy működnek a szankciók. Tényleg működnek? Oroszország a gazdaságára vonatkozóan hónapok óta nem hoz nyilvánosságra semmilyen adatot. Adatok csak az első negyedévre vannak, azok viszont brutális erősödésről tanúskodnak. Ezt érintőlegesen közli is a cikk, azonban a második negyedévre vonatkozóan újságírónknak nem marad más hátra, mint a hasára csap és „portfolio gyűjtés” forrásra hivatkova közli, hogy az orosz GDP visszaesése 2022-ben 8-13% lesz. Meg feltételezi, hogy az orosz költségvetés mínuszba fordult, felborult a költségvetés helyzete.

Szerintem a „portfolio gyűjtés” hivatkozás meg igazolható adatok nélküli feltételezések egy portfolio szakcikkben édes-kevésnek bizonyulnak.

Egyébként a költségvetésre vonatkozóan én találtam adatokat (a portfolio újságírónak is javasolhatom a módszeremet. A google keresőjébe beírtam azt, hogy Данные российского бюджета 2022. És kaptam számos linket. Egyiknek a tartalmát beidézem (gépi fordítás, remélem érthető lesz, a számok minden bizonnyal). (Megjegyzem, ezek a számok is lehetnek annyira hitelesek, mint az újságíró becslése, meg az EU wishful thinking mantrázása.) És akkor nézzük azt, hogy az oroszok hogyan látják a saját költségvetésük féléves helyzetét:

Eddig az orosz nyelvű anyag, amelynek a forrása az orosz pénzügyminisztérium. Hát, itt nem arról van szó, hogy a költségvetésük befuccsolt volna.

Továbbá: azt sem tudni, hogy a portfolio újságírója miből vonja le azt a következtetését, hogy Oroszország olaj és gázbevételei csökkentek (mégpedig az általa közölt számok alapján brutális mértékben, májusban pl. 1000 milliárd rubellel. (forrásként itt az orosz pénzügyminisztériumot adja meg). Én orosz forrásokban a következőt találtam (már többször mondtam, itt is említem: az orosz adatok lehetnek épp olyan jók vagy hamisak, mint egy magyar újságíró hasraütéses számai): Nézzük:

„Az orosz olajexport 12%-kal nőtt 2022 első öt hónapjában” – közölte Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettes június 17-én, mivel a kereslet az Európába irányuló olajexportot korlátozó nyugati szankciók ellenére is fennmaradt. 
„Ez azt jelenti, hogy olajunkra és olajtermékeinkre világszerte kereslet mutatkozik” – mondta Novak a szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon.

Az orosz olajexport a nyugati szankciók ellenére nőtt, amelyek súlyosan korlátozták Oroszország képességét a hagyományos piacok ellátására. Míg az USA-ba és Európába irányuló export csökkent, Oroszország növeli az Ázsiába irányuló szállítást.

Alekszandr Djukov, a Gazprom Neft vezérigazgatója elmondta, hogy Oroszország már most is a kőolaj 50%-át szállítja Ázsiába.

„Az év elején olajunk háromnegyedét Európába szállítottuk, ma már több mint 50%-át az ázsiai piacra szállítjuk” – mondta a fórumon.

Djukov szerint Európa valószínűleg meg tudna birkózni az orosz olaj nélkül, de a kérdés az, hogy mennyit kell majd fizetnie érte. Eközben az ázsiai vásárlók az elmúlt hónapokban növelték az orosz olaj vásárlását, kihasználva az orosz fő olajfajta, az Urals jelentős árengedményeit a szankciók következtében. A Platts június 16-án 84,31 dollárra értékelte az Urals hordónkénti árát, míg az S&P Global Commodity Insights szerint a Dated Brent 124,275 dolláron állt. Február 24-ig az Urals hordónként körülbelül 10 dollár árengedménnyel kereskedett a datált Brenthez képest. Novak azt is elmondta, hogy Oroszország nem tervezi rubelalapú fizetési mechanizmus bevezetését a szankciókkal sújtott országokba irányuló orosz olajexportra.

De, hogy ne csak orosz források legyenek, ilyet is találtam: Bloomberg: Oroszország olajexport-bevételei megduplázódnak 2022-re.

Aztán pluszban, én elolvastam az IEA olajpiaci elemzését is, és a következő értékelést találtam benne:

„Oroszország meglepően erős teljesítménye miatt kissé felfelé módosítottuk az év hátralévő részére vonatkozó olajkínálatra vonatkozó előrejelzésünket. Júniusban a globális kitermelés 690 kb/d-vel 99,5 mb/d-re emelkedett, mivel Oroszország dacolt a szankciókkal, az USA és Kanada pedig több olajat termelt ki. Miközben a világ olajkínálata várhatóan decemberig nagyjából 1,8 mb/d mennyiséggel nő, a kazahsztáni, líbiai és más országokban az olajellátást érintő rövid távú kockázatok növekedése a tartalékkapacitásokra irányította a figyelmet…stb.” 

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kazah kockázathoz az oroszoknak is van némi közük). 

Vagyis, a jelentésből én azt szűrtem le, hogy a világpiaci kereslet és kínálat egyensúlyban tartásához az orosz kőolajra is szükség van. Nincs többletkínálat, ezért az orosz olajnak is megvan a piaca. Ráadásul olcsóbb, mint a Brent.

A magyar újságíró szerinti 1000 milliárd rubelkiesés az olajbevételekből egyik oldalról meg a másik oldalról az olajbevételek megduplázódása között azért már jelentős különbség van. 

Megkockáztatom: valaki hazudik, de nagyon. 

A kérdés: a Bloombergnek hiszünk, meg az IEA jelentésének, vagy egy magyar újságírónak.

És akkor ahhoz is pár szó, hogy kire, milyen hatással vannak a szankciók:

Előző posztomban a pánikban lévő moszkvaiakról, az emelkedő árakról, meg az üres áruházi polcokról, vagyis áruhiányról szóló magyar és EU-s híranyagokra reagáltam. Az egyik hozzászólásomban ott már jeleztem, itt a fő poszt részévé teszem: én Mosonmagyaróváron szoktam bevásárolni, meg itt, a falusi boltban. Nincs olyan árukínálatunk, mint az előző posztban szerepeltetett moszkvai szupermarketben. Sőt! 

A falusi coop boltban éppen mennyiségi korlát is van olajra, lisztre, cukorra. Az 1-es főúton, ahogy autózok befelé Mosonmagyaróvárra, az első Shell kútnál szoktam tankolni: ott meg 25 000 Ft-os limitre van beállítva a kút. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az árlimittel együtt is drágább az üzemanyag, mint Oroszországban (ott kb. 45 rubel=315 Ft).

Most meg agyonb@cnak minket az áram és a gáz árával. Ilyenkor kérdezem most már nemcsak magamban, hanem hangosan is: melyik ország áll háborúban, mely országok lakosságait érintik egyre keményebben a szankciók. És üzenem a f@ckalap hozzáértő újságíróknak is, hogy lehet mantrázni: hatásosak a szankciók. Persze, ránk egész biztosan.

Béke – és mindegy, hogy milyen árat fizet ezért Ukrajna. Mert a háború árát velünk akarják fizettetni.

Forrás: Szabó József Facebook oldala

Nyitókép: Pixabay