ZSÍR

Szeánsz Velencében (filmajánló) 2023. okt. 21.

Hogy is telhetne el a legősziesebb, leghátborzongatóbb hónap vérbeli kísértethistória nélkül? Hercule Poirot ismét visszatér a mozivászonra, hogy időnként belénkfagyassza a vért, és mérsékelten megdolgoztassa az agytekervényeinket. Lássuk, miféle filmet rittyentett nekünk Kenneth Branagh!

Hercule Poirot, a világhírű nyomozó visszavonultan él velencei kis otthonában, napi kétszer süteményt majszolgat a pazar tetőtéri teraszán. Testőre lelkére kötötte, hogy senkit ne engedjen még csak a közelébe sem, ugyanis többé nem kíván a bűnügyek hálójába gabalyodni. Ez a kérés mindaddig sikeresen teljesül, míg egy napon valaki be nem állít hozzá egy darab almával. Az exnyomozó természetesen rögtön tudja, ki küldte neki a gyümölcsöt, így hát megkéri a testőrt, hogy vezesse fel a hölgyet. A vendége nem más, mint egy régi jó ismerőse, Ariadne Oliver (Tina Fey) a híres írónő, aki azért jött el Poirot-hoz, hogy lebuktassa egy velencei szeánsz médiumát. A férfi először ódzkodik a felkéréstől, mert ő nem hisz a természetfeletti erőkben, nyomozását kizárólag a racionalitás jegyében végzi. Ariadne azonban addig győzködi, míg a detektív végül beadja a derekát, és gondolára száll, hogy a testőre és az írónő társaságában részt vegyen a híres szeánszon, melyet a helyi Palazzoban szerveznek. A ház régen árvaházként funkcionált, és mostanra már a híres énekesnő, Rowena Drake (Kelly Reilly) otthona.

A szeánsz előtt halloweeni estét rendeznek az árváknak. A gyerekek meghallgathajták a palota híres kísértettörténetét is, amely végül fontos eleme lesz a filmnek. A legenda szerint ugyanis az épületben gyerekek szellemei rekedtek, akiket egykor magukra hagytak, most pedig visszajárnak kísérteni, hogy megbosszulják az orvosok és nővérek gonosz tettét. Természetesen mondani sem kell, hogy a szeánsz vezetője Mrs. Reynolds (Michelle Yeoh) és segédje meglehetősen sok kérdést vet fel Poirot-ban, aki minden kétely ellenére maga is részt vesz a szeánszon. A szertartást a ház úrnője, Rowena Drake szervezi azon apropóból, hogy megidézze lánya szellemét, aki tragikus és rejtélyes körülmények között hunyt el – az erkélyről a vízbe vetette magát. Az eseményen tehát az alábbi személyek vannak jelen: a házigazda, Poirot és testőre, az írónő, a médium és két segédje, a házvezetőnő, a halott lány egykori szerelme, a pánikbetegségben szenvedő orvos és fia, valamint egy papagáj.

Hogy az események tovább bonyolódjanak, az együtt töltött este alatt újabb haláleset történik, melynek következtében Poirot megtiltja a jelenlevőnek, hogy elhagyják a házat. Mindenkit egyesével kérdez ki, időközben pedig ismét lecsap a kaszás. A körülmények roppant gyanúsak, a halott kisgyermekek szellemei pedig kis híján az őrületbe kergetik a racionális Poirot. Nem tudja, hihet-e az érzékeinek, hiszen előfordulhat, hogy valaki az orránál fogva vezeti. 

De vajon képes-e az észérvek mentén haladva megoldani a rejtélyeket, vagy pedig kénytelen lesz elfogadni, hogy a halál nem a lélek végső állomása?

Több kritikai is nehezményezte, hogy a horrorfilmek tipikus elemei annyira klisések voltak, hogy szinte tűpontosan ki lehetett számítani mindent. Természetesen van ebben némi igazság, hiszen nem volt túl fantáziadús az ijesztgetési repertoár, és talán a spirituális szálból is ki lehetett volna hozni egy kissé többet, de véleményem szerint ez nem ejtett akkora csorbát a filmen. A viszonylag egyszerű történetet kellemesen frappáns csavarokkal fűszerezte a rendező, a sötét velencei kanálisok, az esős időjárás, és a félhomályban úszó palota pedig megteremtette a film alaphangulatát. 

Kenneth Branagh nem ragaszkodott a film alapjául szolgáló Agatha Christie könyv minden egyes eleméhez, ami természetesen nem is baj, hiszen nem vált a történet kárára.

És hogy kinek ajánlom a filmet? Mindazoknak, akik élnek-halnak Agatha Christie munkásságáért, akik egy könnyed, ám kissé rendhagyóbb krimire vágynak, és akik az esős, őszi időjárás borongós hangulatának megfelelő filmet keresnek. Azoknak azonban biztos csalódás lesz, akik valami egészen fordulatos, kiszámíthatatlan filmre vágynak, és akik szinte az anyatejjel szívták magukba a horrorfilmek világát. Ők inkább maradjanak a klasszikus horroroknál!

Sárai Erika

nyitókép: www.tauntonbrewhouse.co.uk