A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Pray for ukraine hd wallpaper wallpaper 483854946

Szuverén vagy szuvenír, ez itt a kérdés! 2022. febr. 23.

A Szövetség annak rendje módja szerint reagált politikai szinten az ukrán szakadár köztársaságok, Luhanszk és Donyeck oroszok általi elismerésére, majd az orosz „békefenntartók” bevonulására ezekre a területekre. Az ukrán szuverenitás megkérdőjelezhetetlenségét Ivan Korčok külügyminiszter a szlovák államiság megkérdőjelezéséhez kötötte, ahhoz az államisághoz, melynek politikusai a saját maguk által pajzsra emelt alkotmányukat tíz évnél is régebbtől lábbal tiporják a kettős állampolgársági kérdés kapcsán. Magyarul: aki nem ismeri el Ukrajna területi sérthetetlenségét, az nem ismeri el a Szlovák Köztársaságot, mint szuverén államot sem.

Hát mit mondjunk, hiányos történelmi ismereteink túl sok mozgásteret nem engednek ebben a helyzetben, vaktöltényekkel lövöldözni, pláne egy háborús konfliktussal a szomszédban, nemcsak nem ildomos, de  embertelenség is, hiszen egy háborúban emberi életek veszhetnek oda, és azt keresztény ember nem kívánhatja. De ha már azzal a hatalmas politikai befolyással, amivel a Szövetség rendelkezik, beléptünk az ukránok oldalán a háborúba, szintén illetlenség lenne , hogy megfeledkezzünk azokról a sorstársainkról, akik ugyanolyan státuszban, mint mi itt Szlovákiában, de hatványozottan rosszabb életkörülmények között élnek.

Őket, az ott élő hadköteleseket, akiknek a mozgósíthatási életkorát az ukrán állam 70 évre emelte, farkasszemet néznek majd az ellenséges fegyverekkel nem választott, de kényszer szülte országuk érdekében, és ne legyenek illúzióink, ha eszkalálódik a helyzet, sokukat gyászolni fogjuk, családjaikkal egyetemben.

Sok család marad e rendkívül emberietlen helyzetben családfenntartó nélkül, ami végtelenül szomorúvá tesz, nemcsak engem. 

A testvéri együttérzés, és segítség ilyenkor hatványozottan fontos és elengedhetetlen. A menstruációs mélyszegénységben élők számára szervezett gyűjtés mellett, ami nagyon helyes, lehet, hogy 

el kellene gondolkodnunk egy országos, Kárpátalját megsegítő humanitárius gyűjtés megszervezésén is, pénzzel, élelemmel, ruházattal.

Talán már csak ezért is fontos volt az a nyilatkozat, mely kissé talán eltérően a Szövetség nyilatkozatától, Berényi József, az MKP platform elnökének tollából jelent meg, aki teljes mellszélességgel kiáll a kárpátaljai magyarok mellett, és elítéli azokat a jogsértéseket, melyeket Ukrajna követett el ellenük és a saját kisebbségei ellen az utóbbi időben, rávilágítva arra, hogy 

Ukrajna sem tett meg mindent a béke megőrzése érdekében a 2015-ös minszki egyezmény be nem tartásával.

Ennek ellenére persze nem támogathatjuk az orosz „békefenntartást”, bár ebben a mi mozgásterünk körülbelül annyi, mint az időjárást jósló békáé a befőttes üvegben. Volt egyszer egy politikusunk, lehet hogy néhányan a mi politikusaink közül is emlékeznek rá, vagy tanultak, olvasva róla. Úgy hívták, hogy 

Esterházy János, aki nem egyszerű történelmi időkben, a két világháború között, majd a II. világháború alatt vezette ezt a sokat megélt felvidéki magyar nemzetrészt, állt ki a sorsunk, nagyszüleink átélt sorsa mellett.


Esterházy2

Sokat olvastam Tőle az egyenességéről, a kereszténységéről. A hitéről. Abban a – merem állítani – sokkal bonyolultabb nemzetközi helyzetben, amikor is a fasizmus egész Európára rátette a kezét, mert nemet mondani erre az önkényre és ideológiára. Kimondta a legnehezebb időben is, hogy a „mi jelünk a kereszt, és nem a horogkereszt.” Ez olyan, mintha mondjuk egy a jelenlegi politikusunk ma kimondaná, hogy nem kérünk a világunkat minden szempontból uralni és irányítani akaró Egyesült Amerikai Államok demokrácia-exportjából, melyet a világ csendőreként erőltet mindenkire, mert látjuk hová vezetett és vezet a napjainkban is. Vietnamtól, Afganisztánig, Szíriától, Líbiáig bezárólag.

Az mellett tehát, hogy kiállunk a tisztességes, egyenlő, emberi jogok elismerése mellett, nem biztos, hogy mint kisebbségi pártnak – már ha az vagyunk(?) – nekünk be kellene állnunk bármiféle nagyhatalmi játékok mellé, kalapdísznek. Még akkor sem, ha példának okáért, ezt egy minden rendszert és kormányt kiszolgáló Korčok nevű senki, aki a pénztárcája, vagy a pozíciójának függvényében éppen nemzeti, liberális, vagy jobboldaliként, a szlovák államisághoz köti.

Nem véletlenül üldözte Esterházyt mind a Gestapo, mind az NKVD, a háború alatt. Persze a politikus jellemét a nehéz idők hozzák a felszínre.

A választások közötti politikai homokozókban nem igazán van szükség hatalmas jellemre, sőt! A kétszínűség már-már kötelező is a politikában, lásd Robert Fico vagy Peter Pellegrini képmutató játékait, akik tegnap még a főtéren üvöltötték az orosz testvérek melletti kiállást, de mára már lihegve esküsznek Ukrajna szuverenitása mellett, mert az érdekük azt kívánja. De kit lep ez meg? Engem biztosan nem. Annál inkább elvártam volna a felvidéki magyar nemzeti közösséget képviselni akaró párttól, hogy ebben a kérdésben nagyon visszafogottan reagáljon, már csak saját magunk arcul köpésének az elkerülése végett is, nem lihegve túl azt a nemzetközi politikai helyzetet, amibe belekényszerítettek minket is.

Nem hiszem, hogy akár Putyi, akár Biden különösebben kíváncsi lenne arra, hogy a Szövetség éppen nem a számára tökéletesen megfelelő álláspontot képviselte ebben az ügyben, különösen akkor, amikor szinte biztosak lehetünk abban, hogy az ukrajnai válság az amerikaiak szempontjából legkevésbé sem Luhanszkról és Donyeckről szól, sokkal inkább az amerikai palagáz és olaj Európának való eladásáról és Európa kiszolgáltatottságának növeléséről, gazdasági, meg minden egyéb szempontból is. Ehhez persze szükséges egy szolgalelkű, saját bizniszének rabságában dőzsölő, a saját polgárait eláruló és cserbenhagyó európai vezetés is.

Vagyis a mostani helyzet nem Ukrajnáról, hanem a bizniszről meg a fegyverekről szól leginkább. Ennyit már tanultunk a dicső nagyhatalmak játékai közben.

A nehéz idők határozzák meg az emberek, főleg a politikusok jellemét. Mert a választók ekkor hatványozottan kíváncsiak arra, hogy teher alatt merre nő a pálma. Nem akkor kell majd véleményt formálni, amikor a választási listán osztják majd a helyeket, hanem az embert próbáló időkben, mint amilyen a mostani is. Egy ilyen helyzetben nem kell fölöslegesen bátornak, vagy esztelennek, de kishitűen gyávának sem lennünk, mert azokat, akiket képviselni szeretnénk, nem ezt várják el tőlünk. És tetszik, nem tetszik, mi őket kell, hogy képviseljük mindenkor. Minden időben, és nem az USA-t, a NATO-t, vagy éppen Ukrajnát, de még csak az oroszokat sem, mint ahogyan pont ezek a nagyhatalmak hagytak minket mindig cserben, vagy igáztak le, ha éppen úgy volt kedvük és lehetőségük. Talán ennyi üzenete lehet Esterházy Jánosnak, aki a saját életét tette fel erre a szolgálatra, amit mi, mai magyarok nagyon gyorsan kikerülünk, ha ez számunkra kényelmetlen.

Ha háború van, márpedig úgy néz ki, hogy az orosz békefenntartók belépésével a donyecki és a luhanszki, az ukrán szempontból szakadár, az oroszok által elismert független köztársaságokba, a béke felfüggesztésre kerül, a múzsák pedig illegalitásba vonulnak, és csendben várják a jobb időket.

Az emberiség történelmében a háborúk, még soha nem hoztak sem eredményt, de igazságot sem. Az igazság ugyan létezik, de nem biztos, hogy azt fegyverekkel lehet felkutatni. Sőt, biztosan nem.

Szerintem ma Európában nincs olyan egyszerű, hétköznapi ember, aki szeretne háborút, de az emberek azt elvárják, joggal elvárhatják tőlünk, hogy az igazságot kimondjuk, még akkor is, ha ez kényelmetlen a mindenkori politikai irányzatok kiszolgálóinak, legyen az éppen keleti, vagy nyugati irányú. Azt pedig, hogy az az Ukrajna, amely nagy részben saját magát kormányozta ebbe a háborgó tengerbe, szuverén e vagy szuvenír-e, értse ezt mindenki úgy, ahogyan akarja, a következő hónapom eldöntik, nélkülünk is.

Egy dolgunk lehet. Imádkoznunk a békéért. Ez a legtöbb, amit ebben az esetben elvár tőlünk a lelkiismeretünk és a keresztény hitünk.

Hrubík Béla