A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Viszlát4

Tamás Rita: egy lehengerlő sportkarrier, és egy ki nem teljesedett élet 2022. jan. 24.

Hosszantartó küzdelem után, ma este jobb létre szenderült Csollány Szilveszter (1970-2022), a magyar sportélet egyik csillaga, olimpiai bajnok tornász. Tamás Rita újságíró, edző személyes hangvételű gondolataival búcsúzunk, illetve egy archív felvétellel, amely nélkül talán nem is lehetne teljes az emlékezés. 

„Most illene azt írnom, hogy mennyire jófej voltál. És hogy mindenki odáig volt érted. De ez nem lenne teljesen igaz, méltatlan lenne hozzád, ezért ha tehetnéd, visszajönnél és azt mondanád, Rita, basszus, erre semmi szükség. 

Nem szeretett mindenki. Iszonyúan megosztó ember voltál. Sokszor kekec. Olyan, aki gyakran keresi a bajt, saját magának is. Az első körben Amerikáig vitt a dühöd lendülete. Gyorsétteremben melóztál, egy tornateremben dolgoztál mellette, kihajtottad a beledet. Kemény az élet a Mekiben, távol innen, az USA-ban, egy ismeretlen magyarként. De csináltad, akkor alapítottál (először) családot, meg kellett élni valahogy. Aztán húztál egy váratlant. Mint annyiszor előtte és oly sokszor utána is. Onnan, Amerikából tértél vissza, jöttél vissza az élmezőnybe és nyertél 96-ban olimpiai ezüstöt. 

Hogy aztán négy évvel később olimpiai aranyra váltsd a szívósságodat. 

Sok-sok érem mellett volt Európa- és világbajnoki aranyad is. De soha nem volt nyugtod. Tényleg soha. Elnézem az olimpiai győzelmet érő gyakorlatodat. Rezzenéstelen az arcod a legdurvább elemeket is kitartva. Akiben ennyi erő és fegyelem van, az hogy a csudába nem tudta ezt az elemi erőt és fegyelmet átvinni a privát életbe? Távolból figyeltelek, a helykeresésedet, ami még most, ötvenen túl is tartott. Dolgoztál Izlandon, Svájcban, Ausztriában, elbuktál egy csomó pénzt egy rádiós próbálkozással, álltál pultban, szerepeltél tévéműsorokban – 

de közben száz és száz gyereket tanítottál meg tornázni és neveltél három lányt, indítottad őket az útjukra. 

Csupa ellentmondás. Hihetetlen értékek az egyik oldalon. És megmagyarázhatatlan bizonytalanság a másikon. Egy lehengerlő sportkarrier. És egy ki nem teljesedett élet. Az elismerés iránti vágy, mellette pedig zavarba ejtő őszinteség az esendőségeddel kapcsolatban. A nagyokra jellemző szélsőségek áldozata lettél, a bajnoki létedért nagy árat fizettél. 

Az életed hullámvasút volt, jár neked, hogy a másik oldalon igazi nyugalmat találj. 

Istenem... hiányozni fogsz, Szilas!”

nyitókép: MTI Fotó / Illyés Tibor