CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Tetvek a rizsporos parókákban 2022. márc. 21.

Mély undort váltott ki bennünk a kommunista rendszer, élén a Szovjetunióval meg az összes baromságaikkal egyetemben. Még csak tíz éves voltam, amikor esténként már az Amerika Hangja meg a Szabad Európa adásokat hallgattam a nyári konyhánkban. Mit mondjak, nem egy 5.1-es minőség volt, annyira zavarta a komcsi államrendszer az adást, hogy a fülemet az ősrégi rádió hangszórójához kellett tapasztanom, miközben folyamatosan kellet a gombbal keresni az állomást. Egy tized milliméter előre, aztán hátra…okoskütyük korában ezt kár tovább magyarázni.

Azt is nehéz elmagyarázni a 90-es nemzedéknek, hogy milyen volt az élet a dögszürke szocializmusban, és miért vágytuk a színeket, ízeket, a zenét, a szabad szót Nyugatról. Biztosak voltunk benne, hogy azt a jobb világot mi is megérdemeljük és gyűlöltük ezeket a vastagnyakú buta kommunistákat, amiért mindezt elveszik tőlünk. Lázadtunk a magunk módján, rajzoltuk az USA zászlaját a ellenőrző füzet hátlapjára, aztán ha észrevette valamelyik tanár, akkor jobb esetben jött az ideológiai fejmosás, 

rosszabb esetben bekerültünk valamelyik ŠTB-s jelentésébe, mint célszemély.

Vágytuk, vártuk a csodát, hogy ez a csökött rendszer összeroppan, és mi megyünk Bécsbe és megtapasztaljuk, milyen is a mennyország. Aztán megtörtént, és mentünk és csodáltunk mindent, a színeket, az ízeket, mondtuk a szót és énekeltük dalokat szabadon és szépen. Meg voltunk róla győződve, hogy ez a földi mennyország. Kritikátlanul elfogadtunk fiatalon és lelkesen mindent, amit mondtak. Azt is, amikor arra kért bennünket a Nyugat, hogy legyünk humánusak és ne gyártsunk fegyvereket, mert azzal embereket ölünk és amúgy már világbéke van. 

Aztán nem gyártottunk már se fegyvert se mást, és egy idő után azt vettük észre, hogy a Nyugat mindent megvett nálunk. Mondták, hogy segítenek, azért teszik, csak azt nem értettük, hogy akkor miért építik le a gépgyárainktól kezdve a cukorgyárainkig mindent, majd később miért adnak pénzt a szőlőtőkéink kivágásáért és a szarvasmarháink levágásáért.

El kellett telnie egy kis időnek, - amely kis idő mellesleg az életünk része volt, - hogy a Nyugat nem bennünket szeret, hanem a piacainkat.

Valójában ugyanazt csinálták, mint a háború után a szovjetek a helyi bérkommunistákkal, hogy mindent leszereltek és elvettek a néptől. A Nyugat viszont ezt a rablást becsomagolta csillogó selyempapírba, és ráírta, hogy 

DEMOKRÁCIA.

Mindent vittek, az utóbbi évtizedben már a használható embereinket is vitték az országból.

Most újra háború van. Küldik a katonai és kommunikációs szakértőket, meg a humanitárius csomagnak álcázott fegyverszállítmányokat Ukrajnába és harcba küldik a naiv ukránokat, hogy ha nyernek, akkor majd jön Nyugat és „segít”. Aha.

A rizsporos paróka több mint kétszáz évig volt divat XVI. Lajosnak köszönhetően Európa nyugati felén. Írják, hogy a piperkőc külcsín mögött a valóság viszont egészen más volt. Nem csak az erkölcsi mélység miatt, amikor a minden földi jót magának akaró önző ember nem ismert kegyelmet népek felett, hanem más miatt is. Amíg selyemruhákba csomagolták a testüket és fejükre parádés rizsporos parókát illesztettek, irdatlan mennyiségű parfümöt locsoltak magukra, hogy a mosdatlan testszagukat ne érezze senki, és hosszú pálcákat dugtak a parókákba, a hajukba fészkelt tetveket azzal vakargatták.

Ennyi a Nyugat most is, a saját bűzüket és tetveiket mindig becsomagolják valami fényes kelmékbe, nyájasan beszélnek hozzád, miközben mindent akarnak, vagyont, piacot, embert.

Ezek a „tetvesek” oktatnak ki bennünket erkölcsből, tisztaságból!? Nem oda Buda!

Papp Sándor