A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
U4tev5e8 ukraine war 625x300 06 March 22

Valamit visz a víz 2022. ápr. 6.

Ha évtizedek múlva majd vizsgálni fogják a történészek és a politológusok, hogy mikor volt az az időszak, amikor a világ végképp megváltozott, és a globalizmust felváltotta valami egészen más, aminek ma még nem tudunk nevet adni, (bár egyesek Új Világrendnek hívják). Csak a jelenlétét érezzük, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a 2022-es év kiemelten ott fog szerepelni az elemezendő évek sorában.

A háború megítélése, békeszerető emberek számára nem lehet kétséges. Senki életét nem lehet kioltani. Erre egyszerűen nincs joga sem embereknek, sem nagyhatalmi érdekektől irányított hadseregeknek, zsoldosoknak. Ez vonatkozik a 2014 után történt népirtásra Donyeck megyében, csakúgy mint a volt KGB-s zsebügynök Putyin Oroszországa által indított háborúra 2022-ben Ukrajnában. És vonatkozik, hogy ne fussunk át, csak egy lábjegyzet erejéig efölött sem, minden egyes olyan igazságtalan háborúra, amit a világban vívtak és vívnak a mai napig, bezárólag azon háborúkra, melyet az USA kormányai, Clintontól, George W.Bushon keresztül, Obamáig vívtak önkényesen, olykor hamis, vagy kreált bizonyítékok alapján, az elmúlt három évtizedben szerte a világban, emberek millióinak halálát okozva ezzel. 

A Hágai Nemzetközi Bíróság folyamatosan ülésezhetne éjjel-nappal, ha az emberi igazságérzet alapján elismert háborús bűnösök fölött ítéletet kellene mondaniuk, de ez a veszély nem fenyeget, mert őket is fizeti valaki, és általában azokat nem szokták elítélni, és általában az igazság edénye mindig megbillen valamiért a gazdagabbak és a hatalmasabbak javára. Magyarország érdemben, sem fegyverszállítmánnyal, sem katonák esetleges küldésével nem tudja, és nem is akarja befolyásolni az orosz-ukrán háborút. Magyarország nem fegyvergyártó ország, és csak saját védelmi erejének gyengítése okán válhatna meg fegyverarzenálja egy részétől, de nem hiszem, hogy, ez egy szomszédban zajló háború esetén, amelyet nem mi robbantottunk ki, és aminek mi nem kívánunk a részesei lenni, túl szerencsés lenne. Az ország ezzel semmit nem nyerhet, de mindent elveszíthet, és ezt nehezen akarják megérteni az ukránok. Vagyis ők lehet, hogy értik, de azok, akik az ukránok mögött állnak, és az uszításokat, utasításokat írják, adják, nem akarják ezt elfogadni.

Múlt szombaton Európa-szerte Belgiumban, Olaszországban, Romániában. Lengyelországban, Szlovákiában, Németországban, Moldovában. Csehországban utcára vonultak az ukrán menekültek, hogy tiltakozzanak Putyin orosz elnök politikája és a háborúja ellen. Ja nem. Csak Magyarországon. Miért is?

Mert Magyarország, minő véletlen, éppen parlamenti választások előtt állt, és a nem létező globalista hatalom nem létező módon nem szeretett volna beavatkozni a magyar emberek demokratikus döntési jogába, hogy az ország élére olyan kormányt válasszanak, amely a magyar emberek érdekeit képviseli, és nem a külföldi elvárásoknak tegyen leget. 

Mert a nem létezők már csak ilyenek. Nem akarják megmondani és felfedni senki előtt, hogy ők nem léteznek. Ehhez gyűjtötték össze azokat az ukrán menekülteket, nőket, anyákat, gyermekeket, akik néhány napja még az életükért reszketve futottak napokon át, éhezve és fázva – mert ez mutat a legjobban a CNN, BBC, EuroNews, és a többi balliberális, nyugati hazug, csicska szolgamédia képernyőin – akiket miután Magyarország befogadott, enni adott nekik, fedelet adott a fejük fölé, megteremtette számukra a nyugalmat és békét ebben a nyomorult világ még nyomorultabb háborújában, oktatást és egészségügyi ellátást biztosított nekik, így köszönték meg. 

De nem rájuk vagyok dühös. Nem. Hanem azokra, a mások nyomorát, elesettségét és kiszolgáltatottságát is a saját maguk aljas politikai haszonszerzésére felhasználni próbáló, ócsított és mocskos ballliberális véglényekre, akik nemcsak emberi mivoltukról tettek tanúbizonyságot, hanem bebizonyították, hogy nemcsak magyarnak, politikusnak, de embernek is hitványak és alkalmatlanok. A józan magyar választók, megfelelő választ adtak erre. Ott végezték, ahová valók. A politikai hullák sintérelepén. Ehhez csapódott be még utoljára Európa ma legismertebb és legnépszerűbb politikusa, (a Politico szerint) és egyben a legócskább politikai bábszínésze, az ukrán elnök Volodimir Zelenjszkij is, akinek a legnagyobb baja a szétlőtt és romokban heverő országa közepén az volt, hogy Magyarországon kire szavazzanak a választók, s aki felolvasta azt a globalista gazdái által eléje tett szöveget, mely a több, mint félmillió ukrán menekült befogadásának megköszönése helyett ismét súlyosan beavatkozott egy demokratikus ország demokratikus választási kampányába. 

Ez végül neki sem sikerült, mint ahogyan a nagy magyar alföldről elnevezett, vetkőző showk-ban élvezkedő hazai kollégájának sem, de lelkük rajta. Isten nem bottal ver, bár ezt ilyen, ócsított kuplészínészek, nem biztos hogy megértik.

A Kelet –Ukrajnából menekülők, akiknek a nyugati fősodor média nem ad teret, mert nem illenek a narratívába, egyre többen nyilatkoznak arról, hogy a saját, ukrán katonáik túszként fogva tartották őket, erőszakoskodtak velük, azért, hogy élő pajzsként szolgáljanak az ellenségnek, és lőtték őket menekülés közben is. A fasiszta ukrán Azov zászlóalj, melynek még a létezését is tagadják nyugaton, de akinek a rémtetteiről a saját polgári lakosságuk ellen, már nyíltan beszélnek „tényleg független” tudósítók és menekültek egyaránt, lassan beteljesíti sorsát, akkor is, ha ezt a nyugati liberális média és kormányok próbálják elhallgatni, de egyre inkább nem sikerük nekik. Valami rohadt nagy és mocskos színjátéknak vagyunk a szemtanúi, amit még most nem látunk teljesen, egészében, hogy hány felvonásos, csak az a baj, hogy a statiszták, az ártatlan emberek sajnos nem csak a szerepükből adódóan vesztik el a legdrágábbat, az életüket, hanem valóságosan is, ami megdöbbentő és elfogadhatatlan minden józan, békeszerető ember számára.

Közben sorra jelentik be az európai országok, persze a diktatúrát megteremtő Magyarországon kívül, akik leginkább függenek az orosz energiától, hogy csak lassan, fokozatosan hajlandók más energiaforrások után nézni. Németország, Hollandia, Szlovákia, Franciaország, Bulgária is csak megfontoltan hajlandó az orosz energia függőség feladására, mert senki nem kockáztatja, hogy az országának gazdasága totálisan leálljon, és az államuk becsődöljön. De így vannak ezzel a csehek is, csak ők csendben kussolnak, mert úgy érzik, hogy néhány, a mai hadviselésben ma már ócskavasnak számító tankot küldenek az ukránoknak, ami pont annyit ér, mint a német acélsisak, csak még benzint is fogyaszt, ami éppen nincs odaát. Ja, nem baj, mert az orbáni diktatúrából, Magyarországról, küldünk nekik, ami így is van. 

Az ukrán elnök mindeközben, már nem kér, hanem fenyeget, parancsol, és utasít, és így tesznek az egyes országok ukrán külképviseleteinek a vezetői is, akik nyíltan sértegetik és oktatják ki, sőt kioktatják a menekültjeiket befogadó államok kormánytisztviselőit, minisztereit. Az ukrán állam működésének valósága itt köszön leginkább vissza. Már aki ezt meg akarja látni.

A nagy globális dráma, melyet sajnos életekkel játszatnak megírt forgatókönyvek alapján, leírható és kalkulált emberi veszteségekkel, lassan mindenki előtt, aki nemcsak néz, de lát is, összeáll. 

Brit tudósok megállapították, hogy a világbékét nem, csak a világvégét lehet fegyverekkel kiharcolni. Tehát aki azt hiszi, hogy fegyverek küldésével hozzájárulhat a békéhez, az olvassa el a brit tudósok értekezését ez ügyben.

Tavasz van. Valamit képletesen visz a víz a világban. Az emberi tisztességet, hálát, becsületet, igazságot, hitet, jövőt, a békét. Csak a nyomor, a bizonytalanság, az emberi közönyre épített hazugságok erdeje, az emberi felelőtlenség, a politikai egó, és a békétlenség marad itt. Az nem kell. Még a víznek sem.

(Hrubík Béla, nyitókép: