ZSÍR

„Valóban ennyi lenne az életem?” – Lelki ismeretek 2023. júl. 15.

Egy lélekmelengető, kedves kis animációs filmmel készültem a hétre. Olyan mese ez, amelyet mindenkinek látnia kell – nemtől és kortól függetlenül.

Nem is értem, eddig hogy kerülhette el a figyelmemet a Pixar Lelki ismeretek (Soul) című mesterműve. Pete Docter rendező egy valóságos csodát adott a világnak, egy tökéletes esti kikapcsolódást, amely nem csak szórakoztató, de mérlegeleteti is a nézővel az eddigi életét. 

A főszereplőnk egy középiskolai zenetanár, Joe Gardner, aki álma, hogy híres jazz-zenész legyen. Amikor végre megkapja élete lehetőségét, egy szerencsétlen baleset következtében a lelke elválik a testétől, és átkerül a „Nagy Azelőttbe”, egy olyan köztes térbe, ahol a születendő lelkek az élet szikráját keresik, tehát azt, miért kerülnek majd a Földre, mitől lelkesednek és mi élteti őket. Joe-nak vissza kell jutnia a kórházi ágyon fekvő testébe, mielőtt túl késő lenne, de ez sajnos koránt sem olyan egyszerű, mint kezdetben gondolja. A Nagy Azelőttben mentornak hiszik, olyan nagy sikereket elért halott léleknek, akinek feladata a születendő kis lelkecskék mentorálása. Ez tulajdonképpen nem más, mint a kis lelkek szikrájának megtalálása, amellyel a növendékek megkaphatják az utolsó kis jelvényüket, és immár kiforrott lelkekként kerülhetnek a születendő gyermekek testébe.

Joe világhírű gyermekpszichológusnak adja ki magát. Mentoráltja a 22-es számú lélek lesz, aki már évszázadok óta halogatja a földrekerülést. Eddig még Teréz anyának, Abraham Lincolnnak, George Orwellnek és a történelem más nemes alakjának sem sikerült megtalálnia 22-es szikráját. A kicsi lélek látva a földi élet nyomorúságait, a megkeseredett, munkába temetkező lelkek sanyarú sorsát, nem hajlandó emberi testbe szállni, mert nem hiszi, hogy az életben van szépség. Joe-val tehát alkut kötnek: Joe segít megkeresni 22-es szikráját, mire a kis lélek a Földi életre feljogosító komplett jelvénygyűjteményét odaadja Joe-nak. Így mindketten jól járnak, hiszen a férfi visszakerülhet a testébe, 22-esnek pedig nem kell a földi élet részévé válnia.

A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor egy baki következtében 22-es Joe testébe kerül, Joe pedig egy macskáéba. Kalandok sorozatába keverednek, 22-es pedig a hétköznapi apró csodák révén kezdi megérteni, miért akarnak annyira élni az emberek.

A Nagy Azelőtt és a Nagy Azután (tehát a halál) mellé azonban behoz a Pixar még egy réteget. Egy sötét, végtelen mezőre emlékeztető világot, amely tulajdonképpen a fizikai és lelki világ közti tér. Itt lebegnek azon földi emberek lelkei, akik épp „flowban” vannak, tehát belemerülnek valamibe. Ilyenkor a testük ugyan a földön marad, de a lelkük átkerül egy teljesen más univerzumba, ahol önfeledten szárnyalhat. Ez a mező azonban nem csak a boldog, transzban megélt pillanatok földje, hanem az elkószált lelkek birodalma is (akik nem mellesleg hatalmas porszörnyek formájában öltenek testet). Ide jutnak azok, akik a „szorongásuk és megszállottságuk rabjai lesznek” , akik „elvesznek, elszakadnak az élettől”. A mezőt egy csapat asztrális utazó járja, akik feladata, az elveszett lelkeket visszajutása a földi testükbe. Az így visszatért lelkeknek felnyílik a szemük, felteszik maguknak a kérdést: „Valóban ennyi lenne az életem?”, és felmondanak a lélekölő munkahelyükön. Ezen a ponton szerintem elég sokan önmagunkra ismerhetünk.

Nem is szeretném tovább fejtegetni a mondanivalót. Elképesztően nagy szükség van az ilyen filmakoltásokra egy olyan világban, ahol az a menő, ha minél többet vállalsz magadra, ahol a karrier elsőbbséget élvez a többi érték előtt, ahol egy egyszerű, arany színekben tündöklő napfelkelte már nem okoz örömöt, és ahol mindig valami szebbre és jobbra várunk, miközben szép lassan elhalad mellettünk az élet.  

És ha még így sem győztem meg mindenkit, hogy amint teheti, repüljön a TV elé, íme egy elgondolkodtató idézet a meséből a filmajánló végére:

„Van ez a történet az ifjú halról. Odaúszik az öreg halhoz és azt mondja: – A tenger nevű helyet próbálom megtalálni. – A tengert? – kérdi az öreg hal. – Most is abban úszkálsz. – Ez itt? – kérdi az ifjú hal. – De hát ez a víz! Én a tengert akarom megtalálni!”

Sárai Erika