CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Vér és olaj 2022. ápr. 11.

Az a múlt heti hír, hogy miután a Shell amerikai olajipari társaság kivonult Oroszországból tiltakozásul az ukrán háború miatt, több mint 5 milliárd dollár veszteség érte. Mielőtt azonban elindulna egy önszerveződő mozgalom és adománygyűjtés a cég megmentése érdekében, mint anno az Izaura nevű rabszolga felszabadítására a Rabszolgasors című film vetítése után, mindenkit arra kérek, hogy nyugodjon le, igyon egy kávét, és előbb olvassa végig jóízűen ezt a cikket.

Miközben már a francia pénzügyminiszter, Bruno Le Maire, is annyira felbátorodott, és rögtön el is mondta, hogy Franciaország kész „továbbmenni” és betiltani az orosz olaj importját, úgy látszik ez a nagyhatalmakat, különösen az USA-t és az érdekeit nem igazán érinti meg, hiszen úgy tűnik, hogy Európa tönkretétele csak az Európai Unió és az ukrán kormány számára fontos. 

De mi is zajlik a színfalak mögött? Nézzünk kicsit a számok mögé. 

A lettországi tengeri kikötőben, Ventspilsben, ahová eddig az orosz tankerhajók szállítottak olajat átfejtés céljából, szokatlanul megélénkült a hajóforgalom, főleg ami az orosz tankerhajókat illeti. Ami annál is érdekesebb, mert az Európai Unió nagy vehemenciával jelentette be a múlt héten, hogy az orosz hajók nem köthetnek ki európai kikötőkben. De azt még nem tudjuk, hogy Lettország, Finnországhoz hasonlóan, már a nyugat része-e vagy sem. 

Egy hétköznapi ember, minden bizonnyal feltenné a kérdést, hogy akkor miért van szüksége Lettországnak hirtelen ennyi olajra, különösen nyersolajra, hiszen a területén nincsenek olajfinomítók, sőt többé-kevésbé jelentős petrolkémiai ipar sem? 

Persze lehet kételkedni az állítás valódiságában, azonban a hajóforgalmi térképek a Balti-tengeren nyilvánosak és a tartályhajók mozgásai leellenőrizhetőek. Ventspils egy olyan kulcsfontosságú állomása lett egy végtelenül ravasz rendszernek, amely lehetővé teszi, hogy az USA, mely az elmúlt hetekben 43%-kal emelte a vásárolt nyersolaj mennyiségét Oroszországtól, megvásárolhassa azt a kőolajmennyiséget, amire olyan nagyképűen embargót hirdetett Európában, s melyet az európai buzgómócsing államok többsége most úgy állít be, mintha az ukránok drága vérét tankolná minden európai ember, aki az orosz nyersolajból származó benzint vesz az autójába. 

Nem mintha lenne más választása (sic), mint ahogy a „nagyipari” bűnözők tisztárra mossák a piszkos ügyletekből származó pénzüket, a lettországi Ventspils is egy olyan hely lehet, ahol a kőolajat „mossák tisztára” az embargó miatt. 

Kiderült ugyanis, hogy Ventspilsben az orosz olaj a csodával határos módon egyfajta „lett keverékké” válik, valószínűleg úgy, hogy két orosz tanker olaját egybe keverik, aminek úgy tűnik, már nincs kapcsolata Oroszországgal. 

Ezek után már ez a “demokratikussá” változtatott olaj a Shell hollandiai termináljaira, vagy az Amerikai Egyesült Államokba kerül. Így aztán ennek a rendszernek köszönhetően Lettország tulajdonképpen egyik napról a másikra hirtelen olajnagyhatalommá vált, amely felveheti a versenyt akár Kuvaittal, de még Szaúd-Arábiával is.

Joggal feltételezhetjük azt, hogy Lettország, Hollandia és az Egyesült Államok hatóságai tudnak erről a rendszerről, hiszen nem kicsiben megy az “olajmosás”. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy mindez eddig senkit sem zavar. Még Európa jelenleg legnépszerűbb és legokosabb politikusának, Zelenszkijnek is tudnia kell róla, azonban eddig még ebben az ügyben csendben maradt, mert hát őt nem azért szerződtették és fizetik Hollywoodban, hogy az USA-t tönkretegye, hanem azért, hogy az Európai Unió gazdaságát lenullázza, és lehetőleg minél előbb vonja be a háborúba a közép-európai államokat és a NATO-t. Talán nem véletlenül, tettek lakatot a szájára az amerikai gazdái. 

Azonban, ha mégis túl nagy nyilvánosságot kap mindaz, ami az “olajmosás” körül zajlik Lettországban, a “piaci érdekek” majd úgyis találnak egy hasonló megoldást, vagy hátsó kiskaput, akár a Közel-Keleten vagy Ázsiában, amivel ez a feketekereskedelem tovább folytatódhat, hiszen Amerika ebben nagyon nagy tapasztalattal rendelkezik. 

A kérdés csupán az, hogy az Európai Unió ehhez miért járul hozzá, miközben önmaga iparát, gazdaságát és eddigi jóléti társadalmi vívmányait teljes mértékben kockára teszi azzal, hogy újabb és újabb szankciókat hagy jóvá Oroszország ellen, aki köszöni szépen, de jól van.

Már csak azért is, mert köszönhetően az USA által is megnövelt kőolaj-vásárlásoknak az orosz-ukrán háború óta, egy magas rangú európai hivatalok szerint, mintegy 35 milliárd dollárt fizettünk ki a nyersanyagokért Oroszországnak. De ne legyünk képmutatóak az ukránokkal az élen, mert ők is orosz véres olajból származó benzint és dízelt tankolnak a harci járműveikbe, akár csak a legvéresebb szájú európai liberálisok, akik már tegnap elzártak volna minden energiacsapot, ami Oroszország felől jön. 

1...2...3...most lehet elkezdeni a kollektív vergődést.

Eközben a Fekete- és az Azovi-tengeren kereskedelmi hajók hada várakozik áruval feltöltve arra, hogy elhagyhassák az ukrán és az orosz felségvizeket lassan kifogyva az üzemanyagból és a legénységi ellátmányból. Gondolom gabonával, kukoricával és napraforgóval megrakodva, ami jelenleg óriási hiánycikk az egész világon, köszönhetően az orosz-ukrán háborúnak. 

Nem kevésbé mostani hír az is, hogy az ukrán gabonaraktárakból logisztika híján nem tudják kiszállítani az ott tárolt takarmánynak és élelmiszernek szánt búzát, kukoricát és napraforgót, ami a megrendelő, főleg ázsiai és afrikai országokban élelmiszerhiányhoz, és akár éhséglázadásokhoz is vezethet. 

Az Afrikai Unió figyelmeztette az Európai Uniót, hogy amennyiben éhínség törne ki Afrikában, az azt követő lázadások újabb, most már nem milliós, de több tízmilliós menekülthullámot indítanának el Európa felé,

mely már az ukrán menekültek ellátásának sem tud nagyon megbirkózni, miközben az afgán, szír, pakisztáni és ázsiai menekültek továbbra is nyomás alatt tartják az uniós határokat, főleg Magyarország és Olaszország irányából.

Ha ennyi ember egyszerre elindul a Földközi-tengeren, nem lesz szükség mentőhajókra, hiszen egymás kezét megfogva áthúzzák magukat a menekültek Líbiából, Szicíliába. 

Mi az Európai Uniónak erre a válasza? 

Bárminemű tárgyalások szorgalmazása helyett az oroszokkal még több fegyvert, még több fegyverre szánt pénzt pumpál az orosz-ukrán háborúba az ukránok részére, mely elemzők szerint, ezáltal akár hosszú évekre is elhúzódhat. 

Aki a múlt héten látta azt a sokkoló videót, amelyen Ursula van de Leyyebb, Európa ügyeletes halottkéme, a legócskább színészi tehetségtelenségeket is alulmúlóan meglepődött a bucsai mészárlás helyszínén, az felteheti magának a kérdést, vajon mi mindenre lehet még képes ez a jelenlegi vezetői csürhe annak érdekében, hogy az európai polgárok életét és jövőjét végképpen tönkre tegye. 

Ne legyenek illúzióink. Az ítéletek már megszülettek, ebben is és másban is, és mi megint csak a vesztesek oldalán találjuk magunkat, mint annyiszor már, a történelemben.

Hrubík Béla

Nyitókép: origo