ZSÍR

10 éve szállt el a kismadár 2023. márc. 11.

Hihetetlen, de már 10 éve nincs közöttünk a Republic együttes frontembere, a kárpátaljai születésű Bódi László, vagyis Cipő. A különleges, népdalokat idéző szövegeket író, különleges hangú énekesre emlékezünk.

Valamikor 1991-ben történt, amikor feltűnt a tévében Republic, emlékszem, teljesen megbabonázott. Még csak ötéves voltam, de egyből beleszerettem abba csodás hangba, abba a gyerekfejjel is roppant izgalmas zenei világba, mely azóta sem engedett el soha. A zenekar első két lemezét máig hibátlan klasszikusnak tartom, és időről időre meg is hallgatom, ahogy gyerekként is tettem. Emlékszem, épp az udvarra indultam a kutyával játszani (igen, gyerekként olyat is csináltunk), amikor utánam kiabált anyukám, hogy gyorsan menjek vissza. Azt hittem, valami rosszat csináltam, így visszasündörögtem. De nem hogy nem kaptam ki, hanem az akkori kedvenc dalom, a Repül a bálna klipje ment a tévében (ó, azok a youtube előtti idők!). Aztán apám valahonnan beszerezte az Indul a mandula! és a Hoppá-hoppá! lemezeket, és nem volt megállás, szinte éjjel-nappal azokat hallgattam.

Aztán a Republic megbízhatóan szállította a kiváló slágereket, mígnem 1995-ben megjelent a zenekar magnum opusa, a Tüzet viszek lemez, rajta a Szállj el, kismadárral. Emlékszem, mekkora hisztéria alakult ki a zenekar körül. Szinte őrületig rajongott mindenki azért a dalért. Rengeteg szlovák barátom énekelte a dalt, a Republic túlnőtt a magyar könnyűzene keretein. És ez már zeneileg is érvényes volt. A korábbi punkos attitűd eltűnt, helyére a magyar népzene került. 

Talán épp az volt Cipő legnagyobb erőssége, hogy olyan természetességgel tudta a Republic dalaiba beleírni a lelkét, hogy nem lehetett más a végeredmény, valódi népdalokat írt az együttes, melyeket 15 millió magyar ismerte és énekelte.

A zenekar második évtizedének albumai már nem álltak olyan közel hozzám, mint a korábbiak, ami részben a zenekar tudatos lépésének is köszönhető, ugyanis kivonták magukat a médiafényből. Persze semmivel sem rosszabbak vagy gyengébbek ezek a lemezek, mindegyiken van néhány dal, amit nagyon szeretek, csupán nem együtt nőttem a zenekarral, azonban ahány koncertjükre csak tudtam, elmentem. Így sikerült elcsípni Cipőt egy fénykép és aláírás erejéig a füleki várban, feledhetetlen estét eltölteni Kalondán, Ipolybalogon és már magam sem tudom, még hol.

Aztán tíz évvel ezelőtt egy nép szíve szorult össze, amikor megtudtuk, hogy Cipő nincs többé. Még most is könnyek futnak a szemembe, amikor ezeket a sorokat írom és hallgatom a dalokat. Emlékszem, épp egy pozsonyi gyárban dolgoztam akkor, és végigsírtam a műszakot, felfoghatatlan volt a veszteség. 

Cipő nemcsak zenész, nemcsak énekes, nemcsak költő volt, hanem minden házibuli állandó vendége, aki szavakba öntötte és elénekelte örömünket és bánatunkat. A mi generációnkkal ő szerettette meg a népzenét. 

Azóta eltelt tíz év. A Republic ugyan még létezik, de az már nem az igazi Republic. Cipő viszont azóta is itt van köztünk, akinek csodás dalai egész életünkben végig fognak kísérni. Mert hallhatatlant alkotott, olyat, amire csak kevesek képesek: a nép lelkét szólaltatta meg.