A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Nagymagyarország nemzetei

105 éve kezdődtek az I. világháborút lezáró "Trianon" tárgyalások 2024. jan. 18.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

A trianoni békediktátum gyásznapjára június 4-én emlékezünk, és gyászoljuk az elveszett országrészeket az egykor hatalmas és erős hazánkat ért igazságtalan döntés miatt.

Azonban már 1919. január 18-án megkezdődött Párizsban az első világháborút lezáró békekonferencia. A békekonferenciát azért hívták össze, hogy lezárják a több mint négy évig tartó, minden korábbinál nagyobbnak bizonyuló háborút. A szemben álló felek két tömbre oszlottak: a Németország, Osztrák–Magyar Monarchia, Bulgária és Törökország alkotta központi hatalmak álltak szemben a „szívélyes egyetértéssel” (entente cordiale, ahonnan a közismert antant elnevezés származik), amely kezdetben Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország szövetségét jelentette, akiknek később számos további országot sikerült maguk mellé állítaniuk.

A békediktátum végeredménye mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és közösségi/családi traumát okozott az országnak.

Politikai: felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, a kisantant országai politikai ellenfeleinkké váltak, igyekeztek az I. világháború győzteseitől elszigetelni nemzetünket.

Társadalmi: az ország lakosságának egyharmada (hárommillió magyar lakos) kisebbségi sorsa jutva idegen hatalom polgára lett. A vesztes háború után az anyaország lakosainak tömegei válsághelyzetbe kerültek (munkanélküliség, vagonlakók befogadása stb.).

Kulturális: elvesztettük egyetemeinket (Pozsony, Kolozsvár), alsó- és középfokú iskoláink százait, múzeumainkat (a legfontosabbak: Erdélyi Múzeum-Egylet, Kolozsvár; Brukenthal Múzeum, Nagyszeben; Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy; Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa), nemzeti emlékhelyeinket, számos színházunkat, könyvtárunkat, könyvkiadónkat, sajtónk nagyobb részét.

Gazdasági: az ország területének kétharmad részét a diktátum a szomszédainknak adta, ezzel nagy részben megfosztotta hazánkat ásványi nyersanyagforrásaitól (nemesfém, vasérc, kősó stb.), energiahordozóitól (pl. Zsil-völgyi szénbányák, kissármási földgáz, egbelli kőolaj), nehéz- és könnyűipari gyáraitól, vasúthálózata és vasúti járműállománya nagyobb részétől, turisztikai értékeitől (üdülőhelyek, tavak stb.). Ehhez még jóvátételi sarc is járult. Mindez megroppantotta az ország termelőerejét, nemzetközi hitelre nem számíthattunk.

 A kisebbségi léthelyzetbe kényszerült magyar közösségek elveszítették az értelmiség egy részét, amely társadalmi állásánál, tekintélyénél, műveltségénél fogva vezető szerepet játszhatott volna a határon túli kisebbség életében. 

Az értelmiség hiányát érezzük 100 év távlatából is, ezért sem vált történelmi múltá a velünk élő Trianon.  


Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!