ZSÍR

140 éve született Juhász Gyula 2023. ápr. 4.

1883. április 4-én Szegeden látta meg a napvilágot Juhász Gyula, a múlt század elejének egyik legnagyobb, legelismertebb költője, a magyar impresszionista líra kiemelkedő alakja.

Gimnáziumi tanulmányait a szegedi piaristáknál végezte és már ebben az időben megjelentek a versei a Szegedi Naplóban, majd a Budapesti Naplóban. 1903-1906 között a Budapesti Tudományegyetemen magyar-latin szakos hallgató, ahol mély barátságot köt Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel. Az egyetemen a legendás Négyesy László szemináriumát látogatja, majd titkára is lesz. Költészetére a fenti urakon kívül Ady Endre lesz nagy hatással, akivel 1905-ben ismerkedett meg.

Az egyetem elvégzése után, 1906-tól a Máramarosszigeti Piarista Gimnáziumban tanított, majd 1907-ben Léván vállalt tanári állás. Az év október első napján öngyilkosságot tervezett megkísérelni, 

le akart ugrani a Lánchídról, ám épp arra járt ifjúkori szerelme, Klima Ilona, aki elárulta neki, hogy Szegeden kiadták az első verseskötetét, ami visszaadta a költő életkedvét.

1908-1911 között a nagyváradi premontrei gimnáziumban tanít. A korszak igazán fontos a költő életében, hiszen ekkor ismeri meg az egyébként nem túl jelentős színésznőt, Sárvári Annát, akihez a magyar költészet legszebb szerelmesverseit írta.

1911-1913-ban ismét a Felvidékre tereli a sors, ezúttal a szakolcai királyi katolikus főgimnázium tanára lesz, de ezt a korszakot száműzetésnek éli meg. 1913-1917 között Makón él és tanít. Erre a korszakra tehető egy újabb öngyilkossági kísérlete, amikor 1914. március 6-án Pesten mellbe lőtte magát. 1917-ben hivatalosan is elmebetegnek nyilvánították. Közben megjelent egy újabb kötete, az Új versek (1915).

Az őszirózsás forradalom idején tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak, ahol a radikális párt társelnökévé választották, publicisztikájában üdvözölte a kommunista hatalomátételt, ami miatt később sokat kellett szenvednie, ugyanis megvonták a nyugdíját, 1925-ben egy cikke miatt még bíróság elé is kellett állnia, de felsőbb fokon felmentették. 

Az anyagi helyzete 1928-ban rendeződött, amikor ismét nyugdíjat kapott, majd 1930-ban és 1931-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták, ami azonban írói válságot eredményezett a labilis költőnél. 

Az egyre magányosabbá váló költő végül 1937. áprílis 6-án, 54 évesen megmérgezte magát. 

Noha szélsőséges baloldali beállítottságú költő volt, akinek a mentális épsége sem volt mindig teljes, a magyar költészet egyik meghatározó, mi több: megkerülhetetlen költője volt, a Nyugat első nemzedékének egyik legszebb hangú költője volt, a magyar impresszionista líra egyik legelső képviselője.