CSAK A KEZÉT FIGYELD!

149 az új 150 2023. júl. 7.

Csütörtök este ütött be a ménkű a posványos uborkalébe, ami a választásokra készülő(?), a legfrisebb méréseken éppenhogy a bejutási küszöb felett teljesítő Szövetség számára akár újabb négy évnyi szomorú pislogást eredményezhet a pozsonyi várhegy irányába. Ahogy arról a Körkép.sk beszámolt, valami nagyon nem stimmel a magyar párt listája körül.

Miután a Szövetség sikeresen megszabadult a párt munkáját akadályozó, a magyarérzelmű választókat elidegenítő dögkeselyűktől, az ember azt várta volna, hogy lenyugszanak a kedélyek és mindenki erőn felül teljesítve veti bele magát az előrehozott választásokon áhított siker eléréséhez vezető munkába. Lehet, hogy ez alsóbb szinteken meg is történt, sőt történik ez – ismerve a járások tevékenységét gyomor nem marad üresen, hiszen jut mindenkinek kampánygulyás, na meg falunapi népámításból is bőven.

Tehát a sakktábla armádájának első sorába felsorakoztatott siserehad elvégzi a házi feladatát.

De mit csinálnak a hátsó sorban a vezetők? Az erős bástyák óriásplakátokról biztosítják a népet, hogy minden rendben lesz, sőt még annál is jobban. A csikók össze-vissza ugrálnak, hangosan nyerítenek, ha a sajtó nem dicséri őket ész nélkül. A futók keresztül-kasul végigjárják az országot, néha még akár értelmeset is mondanak, amire a nép, az Isten adta nép nagyokat tapsolhat. 

Aztán elérkeztünk a dámához és a királyhoz, vagyis a párt legbelső köréhez. Rajtuk áll vagy bukik a parti. 

A király valójában csak az arca a játszmának, kevés a mozgástere, nem is mond nyilvánosan semmi olyat, ami felhasználható lenne ellene, pláne olyat nem, ami pedig mellette – érvként. 

Persze a háttérben adja az utasításokat, például a sajtónak, hogy ne basztassák már a pártot a választásokig, hiszen összefogás, meg közös magyar érdek satöbbi.

Arról persze mélyen hallgat, hogy a legfontosabb közös érdek az lenne, ha jól végezné a dolgát. Ő is és a legközelebbi munkatársai is. Mert a fejétől bűzlik a hal. A politikában, különösen egy nemzeti közösség kisebbségi képviseletében a tökéletesen elvégzett munka a minimális elvárás. Aki erre nem képes, az ne játsszon politikusra. Nincs harag, de lépjen hátra. Ugyanúgy lépjen hátra mindenki, aki korábban beáldozott volna egész járásokat „stratégiai visszavonulás” címen magyarok ezreivel (igen, a saját fülemmel hallottam)! Lépjen vissza a listáról az is, aki magyar iskolákat és óvodákat áldozna be – ígéretért, zsarolás miatt, pénzért, haszonért, igazából tök mindegy, miért! De lépjen vissza az is a listáról, aki a gyerekét nem magyar intézményben taníttatja.

Mert ennek így semmi értelme. Nem kell 150-es lista, főleg nem olyan áron, hogy pontosan tudjuk, a minimális mandátumszám elérése is kisebb csoda lenne. Inkább legyen egy ütős és főleg hiteles, húsz főből álló lista, nem muszáj görcsösen ragaszkodni a 150-hez, ami nyilván impozáns szám. De ne a számok, hanem az elvégzett munka hitelesítse, minősítse a Szövetséget.

Csak olyanok kerüljenek fel a listára, akik tudnak és akarnak tenni valamit a felvidéki magyarságért, akik nem veszítették el a hitelülket a választók előtt, akikre mindannyian büszkék lehetünk. Mert 

az a 150 ember nem csak rólunk szól, hanem a többségi nemzet számára is egy bizonyítvány a felvidéki magyarság önbecsüléséről.

A csütörtök este berobbant botrány viszont – már amennyiben valóban egy meghamisított aláírással került Tankó Vilmos a párt listájára, illetve onnan le – úgy hitelteleníti el a Szövetséget, ahogy van! Ezek után kijelenthetjük: nemhogy 467 000 felvidéki magyar képviseletére nem alkalmasak, de még azt a listán szereplő, immáron 149-re fogyatkozott képviselő érdekeit sem képesek támogatni. 

Teljes dilettantizmus, amatőrség, Pató Pálok gyülekezete!

Ennek pedig legnyilvánvalóbb áldozata Gyimesi György, aki a lista 150. helyéről indult volna neki a megmérettetésnek, teljes kampányát erre építve. 

Hogy klasszikussal éljek: Elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon.

Szakmailag. Politikailag. Morálisan.

Na, innen szép nyerni!

Választást is, de főleg bizalmat.