A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
1616043

16 2022. aug. 25.

Tizenhat tonna. Énekelte annó Johnny Cash, majd utána szabadon Cipő a Republicból.

Meghalni kéne, de nem lehet. Nem engedi a vállalat a lelkedet.

A vállalat szó akár be is helyettesíthető az állam, illetve a nemzetállam szavakkal.

Ugye emlékszünk? Bennünket, felvidéki magyarokat sem enged valami megnyugodni. Újra és újra előjön a fotón látható borzalmas rémkép. Egy (reméljük letűnt) durva és embertelen, egy ártatlan diáklány nyitrai megvérésében, megalázásában testet öltő magyargyűlölő világ mementójaként.

16 éve nincs megnyugvás, nincs megbocsátás!

Itt él velünk, bennünk az emlék. Belénk égve, mint egy, a kiszolgáltatottságunkat jelképező közösségi billog.

Ha egy felvidéki magyar azt hallja, Hedvig, szavak nélkül is tudja, hogy az országból azóta elüldözött asszony a "tudd, hol a helyed" náci szidalom szinonimája, egyfajta örök emlékeztető arra a szomorú tényre, hogy mi magyarok itt csak amolyan megtűrtek, másodrendűek vagyunk.

Szomorú nap a mai. Ezen évforduló kapcsán mindenképp.

Ja, és még valami fontos. Azt halljuk, hogy a Szövetség hidas, öfös liberális szárnya a kormánykonc reményében ismét próbál a Fico és Kaliňák nevével fémjelzett párthoz, illetve ennek progresszívabb klónjához dörgölőzni.

Azt javasoljuk, ne tegyék. Saját érdekükben.