ZSÍR

260 éve született Batsányi János 2023. máj. 9.

1763. május 9-én Tapolcán látta meg a napvilágot a felvilágosodás korának kiváló költője, aki műveltségével még a kortársai közül is kiemelkedett. Az izgága költő hitt a Franciaországból érkező új eszmékben, ami miatt többször is börtönbe került.

A polgári származású Batsányi Kesztehelyen, Veszprémben, Sopronban és a pesti piaristáknál végezte a tanulmányait. Mire befejezte az iskoláit, már négy nyelven írt verseket: a magyar mellett latinul, németül és franciául is alkotott. 

Orczy Lőrinc báró pesti házában előbb joggyakornokként alkalmazták, majd a nemes fiának tanítójaként, azonban ifjú tanítványa 1785-ös halálát követően elhagyta Pestet, ami igazi sorsfordító találkozásokat hozott az életében.

A Kassán megállapodó Batsányi 1787-ben már olyan kiválóságok társaságában alapította meg az első magyar irodalmi társaságot, a Kassai Magyar Társaságot, mint Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid, majd egy évre rá 

elindították az első irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot, mely 1792-ig működött.

Batsányi és szerkesztőtársai, különösen Kazinczy között gyorsan megromlott a viszony, hiszen a radikális Batsányi átírta a későbbi nyelvújító beköszönő írását, ami miatt Kazinczy ott is hagyta a Magyar Museumot, hogy a saját folyóiratát, az Orpheust gondozza.

A francia forradalom eszméi releváncóként hatottak a radikális költőre, aki hírhedt versét megírta (A franciaországi változásokra), ami miatt fel is jelentették. Noha nem ítélték el a költőt, nézetei miatt a hatóságok megfigyelték és állásából is elbocsájtották.

1794-ben ismét a vádlottak padján találta magát, ezúttal a Martinovics-mozgalomban való részvétel vádjával. 

A perben ugyan tisztázódott a neve, mégis egy év börtönre ítélték, csak úgy preventív jelleggel, hiszen Batsányi maga ismerte el védőbeszéde során, hogy „veszedelmes elveket” vall.

Szabadulása után igyekezett távol tartani magát a politikától, jobbára irodalmi tevékenységet folytatott, megnősült és nyugodt életet élt Bécsben, egészen Napoleon 1809-es érkezéséig, akinek kiáltványát lefordíttatta magyarra. A franciák veresége után Párizsba költözött, ahol Napoleon évi 2000 frankos támogatást nyújtott a költőnek az érdemeiért. Azonban a császár bukása után ismét keserves idők következtek, noha a Párizsba bevonuló osztrák erőknak önként megadta magát. 

1815-ben a spielbergi börtön vendégszeretetét érvezte, majd egy évre rá a feleségével együtt Linzbe internálták. 

Az ilyen pedigrével már képtelenség volt ismét bekapcsolódni a kulturális életbe, jobbára a fióknak írt és mások köteteit gondozta. A nyelvújítási vitába az ortológusok oldalán szállt síkra, valószínűleg a megfelelő tájékozódás hiánya miatt, de egyesek a Kazinczyval ápolt rossz viszonyát is valószínűsítik.

Batsányi 1839-ben megözvegyült, amit egyre nehezebben viselt. 1843-ban, nyolcvanéves korában felvette levelező tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia, ám a tisztségnek nem örvendhetett sokáig, 1845. május 12-én elhunyt.

Jellemző Batsányi hányattatott sorsára, hogy Magyarországon csupán két évvel a halála után értesültek arról, hogy a forradalmár költő már nincs az élők sorában.