LIBERNYÁKULUM

60 év után az LMBTQ-lobbi megölte a mindenható időlordot 2024. jún. 28.

A Ki vagy doki? (Doctor Who) egy ikonikus brit sorozat. Generációk nőttek fel rajta, nem véletlenül, a doktor egy igazi ikon. Természetfeletti képességeinek hála újra és újra reinkarnálódik, új arcot és személyiséget kap, mindig olyat, amilyenre az embereknek épp szükségük van a showrunnerek szerint. Várható volt, hogy előbb vagy utóbb megtörténik, amitől előre tartottunk. 

Előbb egy nőt tettek meg a sorozat főszereplőjévé, ami nem azért sikerült gyengére, mert a doktor ne lehetne nő, hanem azért, mert egyszerűen spóroltak a munkán és a kreativitáson a készítők. Majd amikor emiatt lejtmenetbe kapcsolt a széria, húztak egy bátrat, és három epizódra visszahozták a legkedveltebb doktort, David Tennantet, aki konkrétan átvitte a sztorit a XXI. századba.

És itt tartunk most. Ncuti Gatwa, a Szexoktatás sztárja lett a Doktor, az időlord, Gallifrey utolsó gyermeke, az idő őre, az univerzum védelmezője. Ne értse senki félre, nem a színész származásával (bőrszínével) van a baj, hanem az általa megformált karakterrel.

Szégyent hoz mindenre, amit sok-sok nagyszerű színész, és ki tudja, az évek alatt hány ezer ember a verejtékével és kreativitásával felépített. 

Romantika, a szerelem sosem volt a doktor kenyere. Plátói, fájdalmas vonzalom néha igen, de az sosem teljesülhetett be, épp azért, amiért ő az, aki. Gyászolja a nemzetét, a családját, a gyermekeit, nem mellesleg az időn felül áll, és ami számunkra egy teljes élet, neki csak pillanat, ami után nem marad más, csak a végtelen gyász. Ő nem ember. 

Erre jön egy szivárvány póni és romba dönt mindent. Nem csak össze-vissza smacizik, de a semmiből lesz egy unokája, és ráadásul már öl is.

Kilenc epizód – ennyi kellett egy franchise romba döntéséhez. Már ott kiforgatják a világot a négy sarkából, amikor mint valami elcseszett bűvészek, elkezdtek a kalapból előhúzni mindenféle szupergonoszt meg istenséget, akik persze szintén a téren és az időn kívülről érkeznek. Másodszor, annak ellenére, hogy a sorozat mindig is valamiféle tükröződése volt a társadalomnak, most 

olyan tempóba nyomják le a torkunkon az általuk ideálisnak vélt emberi közösséget, hogy belefulladunk, 

de fussunk csak végig az epizódok fő nyomvonalain.

A nulladik epizód a szokásos receptet követi – bár a diszkóban vonagló doktor már akkor is sokat sejtetet – kapunk egy új doktort, egy új kísérőt, aki valamilyen rejtélyt hordoz, mellé egy szép karácsonyi cukormázas sztorit.

Az első részben kapunk egy űrhajónyi cuki babát, akiket a gonosz, felelőtlen emberek hátrahagynak egy megvadult dadadroidra. A fő tanulsága, hogy 

nincs szükség szülőanyára, hanem csak emberi szeretetre, érkezzen ez bárhonnan.

A második részbe megérkezik a Maestro, aki egy drag queen, egyben egy hatalmas istenség, akit mégis pikk-pakk a The Beatlesnek köszönhetően legyőznek. Ez az epizód arra hívja fel a figyelmet, hogy a zene az ember létszükséglete, valami annyira fontos dolog, ami nélkül kihalunk.

A harmadik részben megismerkedünk a háború legmélyebb és mocskosabb bugyraival, a fegyvergyártókkal. Egy képzelt, ellenség nélküli háborúba csöppenünk, ahol saját maguk ellen harcolnak az emberek, csak hogy egy ember minél több pénzt szerezzen.

A negyedik rész, teljesen zavaros, a doktor el is tűnik a rész nagyjára. Itt 

a gonosz egy őrült politikus, aki idiótaságának köszönhetően majdnem atomháborút indít, nagyjából olyan, mint egy modernkori Néró.

Az ötödik rész a közösségi médiát kritizálja. Számomra ez volt az évad legjobb epizódja, lehet azért, mert maximum ilyen kis buborékban jelent meg a Doktor feje a közösségi felületen.

A hatodik résszel veszünk egy hajtűkanyart, és eljutunk a homoszexuális csókjelenethez. Gyors románc, hiszen a fejvadász jószerivel meg is hal az epizódban.

A hetedik-nyolcadik rész a végkifejlet. Kiderül a kisérő múltja, eljön a HALÁL, kb. a világok pusztítója. Annyi a különbség közte és a Marvell-filmekből ismerős Thanos között, hogy amikor gondolt egyet, elindult egy villámgyors homokvihar egyszerre az univerzum minden pontján, ahol a doktor valaha megfordult, és minden élőtt azonnal porrá változtatott, nem pedig csettintéssel csak az emberek felét nyírta ki. Itt konkrétan a nagy doktor egy liftnek dőlve ült, magába roskadva, feladva, könnyes tekintettel és egy régi kisérőnek kellett életet rugdosnia belé, hogy ha már miatta több birodalom kerül a pusztulás szélére emelje fel a seggét és próbálja megmenteni, úgy ahogy szokta!

De az igazság az, hogy ő már nem az a doktor. Csak egy szivárványlobbi álltal megfertőzött utánzat. És azt hiszem ezzel egy fájdalmas búcsút veszek attól a sorazattól, ami tizenhat éve volt az életem része.

Nyitókép: Disney