ZSÍR

70 éves Angus Young, az AC/DC energiabombája 2025. márc. 31.

70 évvel ezelőtt, 1955. március 31-én született Angus McKinnon Young, a legendás AC/DC hard rock zenekar alapítója és gitárosa.

Noha a zenekar az ausztráliai Sydney-ben alakult, Young a skóciai Glasgowban született a zenekar soraiban hosszabb-rövidebb ideig szereplő testvérével (Malcolm) és unokatestvérével (Steve). A család 1963-ban költözött a kenguruk földjére. Ahogy az lenni szokott, ilyen-olyan zenekarok után Angus és Malcolm 1973-ban hívta életre a boogie alapú hard rock szörnyet, az AC/DC-t. A zenekarosdi Bon Scott énekes csatlakotása után kezdett komolyra fordulni, aki nemcsak lenyűgöző frontembernek bizonyult, hanem igazi bulibárónak is. 

A zenekar első nagylemeze, az 1975. februárjában világra szabadított High Voltage finoman szólva sem váltotta meg a világot, de már az első taktusoktól egy kész zenekar képét mutatta, hiszen már a nyitódal, az It's a Long Way To The Top (If You Wanna Rock 'N Roll) is annyira tipikus AC/DC, amennyire egy dal csak lehet. Van itt minden, pattogó ritmusok, skót duda(!), tökös szövegek, amelyek ma már nem biztos, hogy felférnének egy kezdő zenekar lemezére. A szerény kezdeti eladásuk persze mára jócskán négymillió felé kúsztak, bőven a rock nagy klasszikusának számít, ami elsősorban Angus Young jellegzetes gitárjátékának és Bon Scott mágiájának köszönhető.

Még ugyanebben az évben érkezett a TNT lemez, megváltozott felállással: ekkor csatlakozott Mark Evans basszeros és Phil Rudd dobos. És itt most jön egy kis keveredés, hiszen a TNT-ről több dal felkerült a High Voltage következő évben érkező, immáron nemzetközi kiadására, ami immár hatalmas sikert aratott. A következő lemez pedig tovább emelte a tétet: Dirty Deeds Done Dirt Cheap, amit cserébe az USA-ban nem adtak ki, csupán 1981-ben. Hiába, más idők jártak akkoriban, cserébe a kritika is imádta az ausztrál bandát.

A sikerek pedig fokozódtak a következőkben is: 1977 - Let There Be Rock, 1978 - Powerage (immár Cliff Williams-szel basszusgitáron), ugyanebben az évben az elsöprő élő teljesítményt megörökítő If You Want Blood You've Got It koncertlemez. 1979 pedig elhozta minden idők legfontosabb rocklemezét, a Highway To Hellt.

És amire senki sem számított, az énekes, Bon Scott – a hihetetlen sikerek csúcsán (9 millió eladott példány) – 1980. február 19-én halálra itta magát. 

A legtöbb zenekar itt le is húzta volna a rolót, nem úgy a kemény fából faragott Angus Young és társai, akik megtalálták Scott méltó utódját Brian Johnson személyében, akivel sikerült a lehetetlen, 1980-ban egy olyan érett, igazi ős-heavy metal lemezt tettek le az asztalra, amilyenre kevesen számítottak. Ez volt a Back In Black, ami hihetetlen, 50 milliós eladással büszkélkedhet! A lendület még kitartott a két évvel később érkező For Those About to Rock We Salute You-n, majd megindult a lejtőn a gárda a Flick of the Switch lemezzel (1983). Némi szépségtapaszt az 1974-ben rögzített dalokból összerakott '74 Jailbreak EP jelentett, amiből az USA-ban elkelt 1 000 000 példány. A Phil Rudd nélkül elkészült folytatást, Fly On The Wallt sem a kritikusok, se a rajongók nem kedvelték különösebben (kb. megegyeznek az eladások is), így az 1986-os Who Made Who-ra komolyan össze kellett kapniuk magukat, ami szerencsére sikerült is. Igaz, nem egy önálló lemezről, hanem Stephen King Maximum Overdrive filmjéhez készült filmzenealbumról van szó. Mindenesetre valami bekattant a srácoknál, mert a zenekar 11. lemeze, az 1988-as Blow Up Your Video egészen jóra sikeredett, a For Those... óta a legjobb eladásokat produkálta, még Grammy-re is jelölték a korongot. 

Az új évtizedre ráfordulva ismét egy ereje teljében lévő zenekart látunk. A The Razors Edge úgy tudott megújulni, hogy közben semmit sem veszített a jellegzetességeiből. Az eladások is jól alakultak, világszerte 18,8 millió ment el belőle, ami a zenekar 3. legsikeresebb korongja lett. 1995-ben érkezett a Ballbreaker már egy legendás státuszú zenekar korongjakét jelent meg, a siker nem is maradt el. A zenekar pedig egyre hosszabb szüneteket tartott két lemez megjelenése között (köszönhetően a végeláthatatlan turnéknak), de ez jót is tett a daloknak. A 2000-es Stiff Upper Lip ismét csont nélküli lett, ahogyan a 2008-as Black Ice is a banda legjobbjai közé tartozik. A sikerszéria folytatódott a 21. században is, a 2014-es Rock or Bustról vagy a máig utolsó 2020-as Powe Up lemezről sem lehet rosszat mondani. 

Az AC/DC eladott világszerte 200 millió lemezt, ami jobbára az alacsony növésű energiabombának, Angus Youngnak köszönhető. Ezúton is kívánjuk neki, hogy még sokáig örvendeztesse meg a rajongókat a bombasztikus muzsikájával!