CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

81 éve írta alá a náci Németország a feltétel nélküli kapitulációt 2026. máj. 8.

A második világháború Európában 1945. május 8-án ért véget. Ezen a napon, 81 évvel ezelőtt írta alá a náci Németország a feltétel nélküli kapitulációt, így a mai napot a nácizmus felett aratott győzelem napjaként tartjuk számon. Azt most tegyük félre, hogy a szovjet Vörös Hadsereg bevonult, aztán elfelejtetett kivonulni, hogy Közép- és Kelet-Európa államai csöbörből vödörbe, a nácizmus karmai közül a kommunizmus fojtogató ölelésébe csöppenjenek.

Németország kapitulációs aktusára 1945. május 8-án került sor Berlinben, 23:01-kor. A Szovjetunióban azonban az időeltolódás miatt már éjfél után járt az idő, ezért ott május 9-ét nyilvánították a győzelem napjává. A volt Csehszlovákiában, a szocializmus idején, a fasizmus feletti győzelmet május 9-én, Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának napjaként ünnepelték.

Szlovákiában 1996 júniusától a fasizmus felett aratott győzelem napja munkaszüneti nap volt. A szlovák parlament 2025 szeptemberében azonban egy konszolidációs csomag részeként megszüntette május 8-a munkaszüneti jellegét 2026-ra. 

Az idei évben így ez már rendes munkanap, de hivatalosan továbbra is állami ünnep marad.

A második világháború 1939. szeptember 1-jén kezdődött Németország Lengyelország elleni támadásával. A támadást kiterjedt propaganda előzte meg, amellyel Adolf Hitler próbálta meggyőzni az európai nagyhatalmakat a hadművelet jogosságáról. Az SS tagjai még egy megrendezett határsértést is végrehajtottak, amelyet ürügyként használtak fel a német hadsereg támadásához.

Németország egyetlen szövetségese, amely vele együtt támadta meg Lengyelországot, a háborús Szlovák Köztársaság (1939–1945) volt. 

A szlovák vezetés azzal a reménnyel csatlakozott, hogy visszaszerezheti azokat az árvai és szepesi területeket, amelyek a müncheni egyezményt követően Lengyelországhoz kerültek. A hadjárat során a szlovák hadsereg 18 halottat, több mint 40 sebesültet és 11 eltűnt katonát veszített.

A brit külügyminisztérium már 1939. szeptember 1-jén felszólította Németországot a támadások leállítására. Másnap Nagy-Britannia és Franciaország általános mozgósítást rendelt el, szeptember 3-án pedig hadat üzent Németországnak.

A lengyelországi hadjárat szeptember és október fordulójáig tartott. Varsó szeptember 27-ig ellenállt a német csapatoknak, szeptember 29-én pedig elesett Modlin erődje is. Az utolsó 180 lengyel katona a gdanski öbölben fekvő Westerplatte-félszigeten október 7-ig tartotta magát.

A teljes félsziget elfoglalása után a náci Németország már egész Lengyelországot uralta, kivéve annak keleti részét, ahol nemcsak lengyelek, hanem ukránok és fehéroroszok is éltek. 

Ezt a területet a Szovjetunió szállta meg a Molotov–Ribbentrop-paktum alapján, amelyet 1939. augusztus 23-án írt alá Vjacseszlav Molotov és Joachim von Ribbentrop szovjet, illetve német külügyminiszter.

Lengyelország elfoglalása után Németország 1940 áprilisában és májusában megtámadta Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaországot. Miután Olaszország is belépett a háborúba Németország oldalán, a harcok Kelet-Európára, a Balkánra és Görögországra is átterjedtek. Harcok bontakoztak ki Észak-Afrikában is. 1941 júniusában Németország inváziót indított a kezdetben meglepett Szovjetunió ellen is.

A háború világméretűvé azután vált, hogy a japán légierő 1941. december 7-én megtámadta az amerikai Pearl Harbor haditengerészeti támaszpontot, ami után az Egyesült Államok is belépett a háborúba.

A fordulatot az 1943 februárjában lezajlott sztálingrádi csata hozta meg, ahol a Wehrmacht súlyos veszteségeket szenvedett. Ezzel párhuzamosan nyugaton is megszilárdult a Hitler-ellenes koalíció – az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetésével –, amelynek együttműködése a normandiai partraszállásban csúcsosodott ki 1944. június 6-án. 

A bekerített Németország végül 1945. május 8-án kapitulált, ezzel véget ért a háború Európában.

Németország feltétel nélküli kapitulációját eredetileg már 1945. május 7-én aláírták a franciaországi Reimsben. Amikor Sztálin értesült erről, az egyezményt „Németország kapitulációjáról szóló előzetes jegyzőkönyvnek” nevezte, mert úgy vélte, az csökkenti a Szovjetunió szerepét a háborúban.

Sztálin elsősorban azt kifogásolta, hogy a kapituláció aláírására Reimsben, az amerikai Eisenhower tábornok nyugati főhadiszállásán került sor, és nem Berlinben. Emiatt a kapituláció aláírását 1945. május 8-án megismételték a szovjet főparancsnokság berlini-karlshorsti központjában. A második világháború Európában így hivatalosan 1945. május 8-án 23:01-kor ért véget. A Szovjetunióban azonban az időeltolódás miatt már május 9-e volt, ezért ott ezt a napot nyilvánították a győzelem napjává.

A fasiszta Németország vereségével ugyan véget ért a második világháború Európában, Ázsiában és a Csendes-óceán térségében azonban tovább folytatódtak a harcok Japán ellen. 

Miután 1945. augusztus 6-án és 9-én atombombát dobtak Hirosimára és Nagaszakira, Hirohito japán császár augusztus 14-én kapitulációra szólított fel. 

Kevesebb mint egy hónappal később, 1945. szeptember 2-án a tokiói öbölben horgonyzó Missouri amerikai hadihajó fedélzetén aláírták Japán kapitulációját, ami a második világháború végleges végét jelentette.

A második világháborúban 61 állam vett részt, és a konfliktus az Antarktisz és Dél-Amerika kivételével minden kontinenst érintett. Közvetlen harcok zajlottak Európában, Észak-Afrikában, az Atlanti-óceán térségében, Óceániában, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiában. A katonai műveletek 40 ország területét érintették.

A háborúban körülbelül 20 millió katona és 40 millió civil vesztette életét. A legnagyobb veszteséget – közel 27 millió katonát és civilt – a Szovjetunió szenvedte el. A második világháború egyik legtragikusabb fejezete a holokauszt volt, amelynek csaknem hatmillió zsidó esett áldozatul.

Nyitókép: Alfred Jodl aláírja a kapitulációs dokumentumot