CINK

Különös 9/11 2021. szept. 11.

Pontosan húsz évvel ezelőtt, ezen a napon hajtották végre a történelem egyik legmeghatározóbb terrortámadását. Az emlékezésnek különös árnyalatot ad a közelmúltban levezényelt, sikeresnek hazudott afganisztáni kivonulás.

Mindannyiunk életében megvannak ezek a pillanatok: hol tartózkodtam, mit csináltam éppen, amikor ledőlt a berlini fal, kiszivárgott az őszödi böszme beszéde, először maradt parlamenten kívül az MKP vagy amikor zászlót bontott az Összefogás – na jó, utóbbi kettő csak ráadás. Hasonló pillanat sokunk számára 2001. szeptember 1. Az évfordulókon jobbára erre emlékszünk, elmerengünk az esemény jelentőségén, következményein. Eszünkbe jutnak a történetek azokról a telefonhívásokról, amelyek még a felhőkarcolók szerkezetének összeomlása előtt zajlottak, a biztos halállal farkasszemet nézők hívták a szeretteiket. Ennyi maradt, se telefonos, se egyéb segítség nem volt. Elborzaszt a gondolatkísérlet.

A mai évforduló azonban más, nem csak azért, mert kerek szám, sőt egyáltalán nem azért – az élet szállította a többletjelentést. A sikerként kommunikált csúfos afganisztáni kudarc veti súlyos árnyékát ma 9/11 emlékére. Ösztönösen indulnak az ujjaim a klaviatúra felé, hogy Bájdenjózsefezzek egyet, leírjam, hogy az USA csúcsra járatta a hülyeségvár-építést, de nem volna méltó.

Nem a poklot is mennynek hazudó adminisztrációt kímélendő, hanem az Afganisztánban hátrahagyottakat. Azokra való tekintettel, akik hittek a mára végnapjait élő szuperhatalomnak, tették amit kértek tőlük, húsz éven át építették Afganisztánban is a hülyeségvárat – jóllehet, derék szándékkal – és jutalmul nem csak hátra lettek hagyva, de még el is árulták őket.

Zárszóul még két gondolat. A magyarok kimenekítették a szövetségeseiket. Büszkeség! Másrészt, egyáltalán nem véletlen, hogy Dante az árulókat helyezte a pokol legmélyebb bugyrába. Attól tartok, ha ma íródna az Isteni színjáték, más nevek szerepelnének a kiemelt júdások közt, de most lássuk az eredetit!