A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
76571 632053 784x523 2

A béka segge alatt vagyunk 2022. szept. 23.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Békét a világnak, békét minden népnek!

Ilyen és ehhez hasonló jelszavakkal voltunk tele a hülye szocializmus, még hülyébb propagandaosztályának köszönhetően, és hülyét kaptunk attól, hogy az elvtársak nonstop harcoltak a békéért, miközben, ha a nép közül valaki megszólalt a rendszerük ellen, akkor az addig ütötték, amíg mozgott, és csak utána hagyták őt békén. 

A komancsok így képzelték el a békét. A mi generációnk tehát, úgy élte meg ezeket az évtizedeket, hogy teljes mértékben ledegradálta a szocialista rendszer a béke szó fogalmát. Amikor ők a békéről beszéltek, valójában a saját háborújuk volt a lényeg. 

Summázva, a béke szó abban az időben egyenlő volt a hazugsággal és a békétlenséggel.

Éppen ezért nehéz számunkra szabadulni napjainkban ettől a disszonáns érzéstől, mert tudjuk mi nagyon jól, hogy nincs fontosabb, mint a béke, a házasságtól kezdve a világszervezetig. Persze, az egészség is fontos, de azt is megette a fene, ha a háborúban vagy egészséges, és egészségesen lőhetnek le…

Igazából nem is tudjuk, hogy mi a különbség a béke és a háború között, addig, amíg ezt meg nem tapasztaltuk (ne így legyen!). A vajdasági magyarok tudják a 90-es évekből, amikor a szerbek oldalán voltak kénytelenek harcolni mindenki ellen, majd grátisz jött a NATO és ami addig még épen maradt, azt szétlőtték az éles hadgyakorlataik alatt. A kárpátaljai magyarok is tudják, hiszen sorban halnak meg az ottani magyar srácok az ukrán fronton (…). Még az erdélyi magyarok is többet éreztek a háborúból a rendszerváltozásuk alkalmával, hiszen először a román emberekkel közösen harcoltak a kommunista tankok ellen egy rövid ideig, aztán meg azt kellett tapasztalniuk, hogy Marosvásárhelyen a román hordák verik őket agyon.

Nem tudom, hogy tisztességes dolog leírni a következőket: 

nekünk felvidéki magyar férfiaknak annyi tapasztalat jutott a háború érzéséből, hogy egy törékeny lányt ért fizikai erőszak anno Nyitrán, és nekünk rajta keresztül kellett átélnünk az ilyen veszély érzését… 

Hát nem egy nagy dicsőség ez, bár én „legalább” elmondhatom, hogy engem földre vittek anno a Slota pribékjei a gyerekeim láttára. Meg is köszönte az akkori kiállásomat nekem a magyar politikum, még rúgtak egyet belém, abban a reményben, hogy végleg (politikai) hulla leszek. Nem jött nekik össze, itt vagyok zavaró tényezőként 

és időnként igazat kérdezek, ami persze kényelmetlen a számukra.

Béke. Békesség. Elcsépelt, súlytalan szavak. Annyit tudunk, hogy a béke hiánya miatt most rohadt drága lesz a villany és gáz, ha lesz egyáltalán, meg sokba fog kerülni egy csomó dolog a mammon betontemplomaiban és hümmögni fognak sokan, hogy legalább káposztát savanyítottak volna be a télre, mert most a káposzta konzerv is háromszor drágább, mint az ukrán háború előtt volt.

Mi jön most? 

Tüntetések, elégedetlenség, Ficoék már készülnek vissza a hatalomba, a libsik meg osztanak gyorsan a népnek, amit tudnak, és közben szoroznak, hogy nekik hogyan jön ki jól a matek, kínlódni még tovább így együtt, amíg tart a brüsszeli nagy csomag, vagy belemenni egy rizikós eredménnyel záruló előrehozott választásba? 

Békétlen lesz a szlovákiai helyzet a következő hónapokban, de messze nem háborús.

Viszont a felvidéki magyarnak a saját józan eszére kell hallgatnia, nekünk most a legfontosabb a többirányú béke megőrzése, a magyar kormány támogatása és a saját soraink rendezése, és a hadra vehető embereink besorozása. Tudom, ez úgy hangzik, mint egy háborús retorika. Nem, nem úgy hangzik, ez az! Ugyanis a saját békénk érdekében meg kell vívnunk a belső csatáinkat, mert nem lehet anyámasszony katonákkal pozicionálni magunkat ezekben a békétlen időkben.

Inkább a szavainkkal, a teremtő cselekedeteinkkel harcoljunk mi itt a békénkért, hogy megelőzhessük a valódi háborút. 

Bármennyire is faramucin hangzik: 

fegyverbe magyarok a békéért!




Papp Sándor

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!