A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Salazar

A Békés forradalomról – és a mikéntjéről 2021. dec. 8.

Nehéz megítélni egy huszadik századi autoriter rendszert, diktatúrát, főleg ha mindkét oldal különböző rétegei rakódnak rá – legyen szó pátoszról vagy gyűlöletről.  

Főleg ha egy olyan emberről beszélünk, aki a Legnagyobb portugál című tévéműsorban (ismerős lehet, Szlovákiában is tartottak fordulót, azt Štefánik nyerte, de a futottak még kategóriában szerepelt Andy Warhol, Benyovszky Móric, Mária Terézia, Csák Máté és Mátyás király is) 2007-ben a szavazatok 41,9 százalékával lett az első, viszont az országban abszolúte ambivalens rendszerének megítélése.  Egy dolog azonban biztos: habár gazdasági elképzeléseit illetően nincs konszenzus, hosszútávon fenntartható stratégiáról van szó, melyet csak Salazar halála és a szegfűs forradalom (no meg a gyarmatbirodalom egyre energia és erőforrásigényesebb fenntartása) szakított félbe. Azonban itt mégsem gazdasági elképzeléseiről lesz szó. 

Pogrányi Lovas Miklós a Kommentár 2021/3 számában António de Oliveira Salazar: Békés forradalom című könyvéről írt ismertetőt. A huszadik század végigtépázta Európát, nem volt ez másként az Ibériai-félszigettel sem. Spanyolországban polgárháború dúlt, Portugáliában, „az egykori nagyhatalom területén egymást érték a kormányválságok, az államcsínyek és puccsok” – írja Pogrányi Lovas Miklós. 

Ebben a környezetben lett előbb pénzügyminiszter, majd teljhatalmú úr Salazar. „Fokozatosan beépült a diktatúra intézményrendszerébe, míg végül megkerülhetetlen tényezőjévé vált” – olvashatjuk. 

Habár először papnak készült, végül jogász lett, bár ott is a gazdasági ügyekre szakosodott.

Vezetésével (teljhatalmat gyakorolt a gazdaság felett, növelte a bevételeket és csökkentette a kiadásokat) sikerült stabilizálni a helyzetet Portugáliában, majd felépítette az Estado Novot, ami „a katolikus társadalmi tanításra épülő keresztény diktatúra volt, amely közel fél évszázadon át a béke és a tisztes élet szigetévé tette Portugáliát Európában. Salazar felszámolta a szovjet titkosszolgálatnak frontoló szakszervezeteket, és megszüntette a pártokat. Mai szemmel nézve etatista rezsimet hozott létre, ahol minden közéleti relevanciával bíró tevékenységnek a korporatív állam adott keretet.”

Salazar emellett politikai gondolkodóként is fellépett, beszédei és írásai 1100 oldalt tesznek ki.

Ennek egy szeletét mutatja be a Pogrányi Lovas Miklós által is ismertetett könyv, a Békés forradalom. „A rendszer csak azért lehetett stabil és a keresztény portugál kultúra megőrzésére alkalmas, mert filozófiai értelemben egyáltalán nem volt sem doktriner, sem pedig forradalmi. A kulcsfogalmak, amelyekre épült: Isten, haza, család, tekintély, munka.”

„A Békés forradalom egy szolid hangvételű, tartózkodó kommentár, melynek célja, hogy a művelt közönség számára érthetővé tegye az Estado Novo működését és létezésének okait. Nem más, mint amit Salazar így fejezett ki saját szavaival: az állam »szellemi magatartásának jellemzése«” – zárja gondolatait a szerző.