RIA-RIA

A bernecei rétről az olimpiai dobogóra 2025. jún. 20.

154 évvel ezelőtt született Szokolyi Alajos. 

A cím kissé túlzás, bár Szokolyi valóban a bernecei réten készült versenyeire, de gyakorlatilag soha nem állt dobogóra, mivel az 1896-os olimpián nem osztottak bronzérmeket, mégis ő volt az érem nélküli olimpiai harmadik helyezett.

Szokolyi Alajos 1871. június 19-én Kisgaramon, Szokolyi József főmérnök elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Hároméves volt, amikor Ipolyságra került keresztapjához, Schönn Alajoshoz. Az ipolysági nagybácsiék házassága gyermektelen volt, ezért nagynénje rávette nővérét, engedje hozzájuk a kis Alajost, akit nagyon megszerettek és hamarosan örökbe is fogadtak.

Az elemi iskoláit Ipolyságon, a gimnázium első két osztályát Selmecbányán végezte, majd Léván fejezte be. Az ifjú sporttehetsége már a középiskolás évei alatt megmutatkozott. Negyedikes korában az iskola legjobb tornásza volt, és rendszeresen díjakat nyert. 

Schönnék az Ipoly túloldalán, az Ipolysággal szomszédos Bernecén (ma Bernecebaráti) építtettek kastélyt és oda is költöztek. 1889-ben a budapesti egyetem orvosi karára iratkozott be.

„Barnásfekete, igazi magyar arcú ifjú, tanulmányait a pesti orvosi egyetemen végezte. Magyarországon első a 100 méteres futásban; már 11 mp-el is futotta és ezzel megközelítette e távon a világon elért legjobb eredményt. (...)A gátfutásban övé a magyar rekord. Itt senki sem múlta felül őt. (...)Kitűnő rúdugró is, s már ugrott 2 m 97 cm-t, de akkor súlyos sérülést szenvedett” – olvasható az Akropolis című lapban Szokolyiról, aki bár az orvosi egyetemet nem fejezte be, a sport iránti szeretete és érdeklődése ekkora elmélyült.

Az igazi sikereket a millenáris éve hozta meg számára. Az újra életre keltett olimpia Athénban került megrendezésre. A játékokon 14 ország képviseltette magát. Magyarországról 7 versenyző között ott volt Szokolyi is, aki az atlétikai kategóriában versenyzett. Az olimpiai bizottság hat számban nevezte (100 m sík, 110 m gát, magas-, távol-, rúd- és hármasugrás) őt az olimpiára.

A külföldiek közül elsőként a magyar csapat érkezett a világverseny helyszínére, Szokolyi javaslatára kék-fehér szalagot viseltek a kalapjukon a rendező ország tiszteletére, így elnyerve a görögök szimpátiáját.

1896. április 6-án őt szólították elsőként a száz méteres síkfutás selejtezőjében a starthelyre, és mivel ez volt az olimpia első versenyszáma, így ő lett az újkori játékok első indulója.

A döntőbe harmadikként ért,de a harmadik helyezettek ekkor még nem kaptak érmet.

Szokolyi az athéni olimpián jeleskedett hármasugrásban is, ahol negyedik helyezettként végzett. A Magyar Athlétikai Club színeiben versenyzett, az atlétika szinte minden ágában, és 13 országos rekordot állított fel. 

Az olimpia évében megnyerte Magyarország és Csehország 100 yardos síkfutó bajnokságát is.

Szokolyi tíz esztendőn keresztül versenyzett. Gyakorta kellő felszerelés és feltételek hiányában, szakember támogatása nélkül, a bernecei réten futva egyedül edzett. A helyi legényekkel - nagy előnyt adva nekik - versenyzett, s ha így sikerült legyőzniük őt, megajándékozta őket.

1897-ben kezdeményezésére alakult meg a Magyar Athlétikai Szövetség.

1900-ban megnősült, és feleségül vette gróf Berchtold Scharlottot, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjának a lányát.

1906-ban megalakította a Hont vármegyei Sport Egyesületet, ahol több évig látta el az igazgatói teendőket. A világháború kitörésekor az ipolysági hadikórház vezetésére kapott megbízatást. Ennek fenntartására megyei gyűjtést szervezett.

1918 végén visszavonult a bernecei birtokára és ott gazdálkodott. Mintakertészetét, méhészetét és gyümölcsösét messze földön ismerték. Termékeivel számtalan kiállításon nyert dicsérő oklevelet. Numizmatikával kezdett foglalkozni és kiváló csipkeszakértő lett belőle. 1907-ben még megyei főlevéltárossá is kinevezték.

Szokolyi Alajos 1931. szeptember 9-én szívinfarktus következtében hunyt el.

Szeptember 11-ei temetésén jelen volt az egész falu, barátok, ismerősök, és a sporttársadalom képviselői, többek közt Hajós Alfréd. A temetési menet végig vonult a falun, majd a mezőn, ahol Szokolyi edzett, s úgy vonult a temetőbe.