ZSÍR

A Cimbaliband frontembere szinte hazajár a Felvidékre 2023. okt. 21.

A stuttgarti Magyar Kulturális Intézetben (a külhoni magyar kultúrintézetek egységesített nevén Liszt Intézetben) lépett fel a Cimbaliband. A számtalan lemezzel, hazai és nemzetközi kitüntetéssel rendelkező világzenei, folk-jazz csapat teltházas koncertet adott az elsősorban, de nem kizárólagosan a helyi szórványmagyarságból álló közönség előtt.

Ugyan a zenekar bemutatott műsorának javát a magyarországi és romániai dallamok adják, a műsor a felvidéki magyarság legészakabbi még egyes falvakban magyar többséget alkotó szórványvidékéről, a Zoboraljáról származó dallal kezdték.

Az interjúban a zenekar frontembere, Unger Balázs, részletesebben is mesélt a felvidéki élményeiből, amelyekből van bőven, ugyanis a sok népdalgyűjtés és koncertezés után úgy érzi, mintha hazajárna...

PÁI: - Hogyan kerültek össze a zenekari tagok?

UB: - Ebben a felállásban 2016 óta játszuk együtt, de már nagyon régóta ismerjük egymást. Van, akit még a főiskoláról. Egy időben voltak énekesnő vendégeink, de most már nem.

PÁI: A repertoár alapját főként alföldi, továbbá erdélyi vagy akár még távolabbi magyar és román dallamok adják, a koncertet azonban egy felvidéki, zoboralji dallammal indítottátok. Hogyan bukkantál rá erre a dallamra?

UB: -7 éves korom óta magyar népzenét tanulok,rengeteget gyártam népdalokat gyűjteni a Felvidékre Agócs Gergellyel. A Cimbalibanddel pedig rendszeresen lépek fel Pozsonytól Somorján, Dunaszerdahelyen át egészen Kassa – Királyhelmec – vonalon. Sőt, olyan helyeken is játszottunk, ahol csak szlovákok laknak: Eperjesen, Selmecbányán, Besztercebányán, Zsolnán... Elég sokat jártunk Szlovákiában. Gyermekkoromban rengetegszer kísértük a szarvasi szlovák táncegyüttest (Tessedík Táncegyüttes), ami meghatározó élmény. Az évek során valamennyit szlovákul is megtanultam, tehát nem tudnak eladni. Tudok bevásárolni, sört kérni...

PÁI: - Konkrétan milyen élmények kötődnek a Felvidékhez, akár a gyűjtőutakhoz, akár a koncertekhez?

UB: - Nagyon sok élményem van... játszottunk például Gyetván, ahol van egy hatalmas népi fesztivál. Ott a feketebalogi zenekar után léphettünk fel, ami Szlovákia egyik leghíresebb népzenei együttese.

A gyűjtőutak során bensőséges kapcsolat alakult ki mind a magyarokkal, mind a szlovákokkal. Nem tudnék különbséget tenni, hogy most egy magyar vagy egy szlovák cimbalmosnál voltunk... maximum a nyelvben van különbség, a vendégszeretet működik.

A PaCoRa trió (Stanislav Palúch, Marcel Comendant, Robert Ragan) vagy éppen egy másik nagyzerű hegedűs, Michal Noga, Kassa környékéről, Komáromból Lakatos Robival is nagyon jóban vagyok. Ő a helyi művelődési ház vezetője és neki az anyanyelve a szlovák, úgy tanulta meg a magyart. Az apja talán magyar, az anyja szlovák. Velük rengeteget muzsikáltam együtt.

Nekem olyan Szlovákia sokszor, mintha hazamennék...

Azt, hogy Unger Balázs a cimbalom hangszer történetét hogyan mutatja be és hogy éppen milyen lemezen dolgozik, a videóinterjúban hallható.