ZSÍR

A fájdalom ügynökei – egy ezerszer lerágott csont 2023. nov. 3.

David Yates rendezőnek egyszerűen nem megy a filmkészítés. Nem elég, hogy A fájdalom ügynökei című szörnyűség története harmatgyenge, a karakterek kidolgozatlanok, itt konkrétan minden rossz. És valami csoda folytán – Netflix ide, A-listás színészek oda – még a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldalis le merte pontozni, annyira szar, kemény 23%-ot kapart össze.

A történetet azért is kritizálom elöljáróban is, mert konkrétan a csak Netflixen ez a negyedik film az elmúlt egy-másfél év terméséből, ami az opioid-függőséggel, vagy ahogy ott szeretik mondani: járvánnyal foglalkozik, nem beszélve más streaming-szolgáltatókról, melyek szintén több a témába vágó produkciót is megszponzoráltak az elmúlt időszakban.

Persze az sem segíti jelen produkció megítélését, hogy klisé-klisé hátán a filmben, a karakterek pedig olyan egysíkúak, hogy hiába igazoltak alapvetően tehetséges színészeket, egyszerűen semmi érzelmet nem tudnak átadni a nézőknek. 

Chris Evans karaktere annyit tud, hogy kapzsi és nem érdekli, kin kell áttaposni. Andy Garcia milliárdosáról konkrétan annyi maradt meg, hogy neki is csak a pénz kell. Emily Blunt meg maga a teljes káosz, egyszerűen értelmezhetetlen a motivációja, a viselkedése. Elméletileg minden a lányáért tesz, de közben meg mégsem, mert ahelyett, hogy tényleg a lánya életmentő műtétére tenne félre, olyan luxusautót vásárol magának, melynek árából háromszor megkaphatta volna a kezelést.

A film egyetlen pozitívuma a tanulsága: a rosszakat utoléri a büntetés. Ennyi. Ennyit tud ez a kétórás film. Az, hogy időpazarlás a megtekintése, nem kifejezés.

Ha valakit érdekel minket az amerikai opioid-válság, az nézze meg inkább a Dopesick című sorozatott a Disney+ felületén.

David Yatesnek pedig halál komolyan üzenem, hogy itt az ideje a karrierváltásnak.

Nyitókép: Netflix