TE BUZERANT!

A fejétől bűzlik a hal 2022. ápr. 20.

Kaliňák, Gašpar, Fico, Bödör – igazi nehézfiúk, akikkel az ember nem szívesen kerülne egy légtérbe, de most úgy tűnik, pár nehézfiúnak lehetősége lesz rá, hogy egy cellában szívja velük a levegőt. 

Szlovákia történetében – nyugodtan kijelenthetjük – paradigmaváltó nap lett 2018. február 25-e, amikor holtan találták Ján Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kušnírovát. A két fiatal meggyilkolása lavinaszerű változásokat indított el a sokszor balkáni mélységeket elérő szlovák politikában. Amit addig mindenki sejtett, bizonyossá vált: a legaljasabb politikai aktorok ülnek a törvényhozásban, de azt nem is gondoltuk, hogy mennyire valós ez a sejtelem.

Mert nemcsak a politika és az alvilág kapcsolódott össze, hanem – mint azóta kiderült – a törvényhozás, a bíróság, az ügyészség és a rendőrség is egy bűnszövetkeztet alkotott, akik nem egymást ellenőrizték, hanem egymás mocskos ügyeit közös erővel takarították el.

Persze volt egy Igor Matovič is, aki teljes politikai pályafutását a Fico-féle rezsim felszámolására tette fel. 

A rövid ideig miniszterelnökként is dolgozó Matovič épp ennek a korrupcióellenes harcnak a megvíváva miatt nem tudott a világjárvány idején az a miniszterelnök lenni, aki a megfelelő döntéseket hozza. És épp ez a korábbi miniszterelnök tragédiája, hogy élete fő művéért, vagyis a szocialista politikával leplezett intézményesített korrupció felszámolásáért nem arathatja le a babérokat.

Ma már szinte egyenes útnak tűnik a fiatal újságíró meggyilkolása és szlovákia egyik legsikeresebb miniszterelnökének megvádolása közötti időszak, de 2018-ban még nagyon nem úgy tűnt, hogy az a végtelenül korrupt hálózat valaha is kirobbanhat a helyéről. 

Mert ez bizony hálózat volt miniszterelnökötül, kormányostul, főügyészestül, alkotmánybíróságostul, Bödöröstül, Kičuráštul.

Amikor egy rendőr felsóhajt, hogy közel negyven éves szolgálat után először nem csörög a telefonja, hogy hagyja abba a nyomozást, az üdítően tud hatni, és bizony a rendőrség lelkesen kezdett bele a polip csápjainak levágásába. Volt dolguk bőven, szinte alig telt el úgy hét az elmúlt két és fél évben, hogy ne akciózott volna a NAKA, olykor saját vezetőiket is letartóztatva. Ficoék persze érezték, hogy előbb-utóbb sorra kerülnek, igazi sarokba szorított vadként, habzó szájjal igyekeztek megbuktatni a kormánykoalíciót, felhergelni a népet és visszaültetni a régi, lojális csinovnyikokat a megfelelő székekbe, hogy aztán a haverokat kihozzák a rácsok mögül, netán örökre elhallgattassák, nehogy túl sokat valljanak.

Ne legyenek kétségeink, az első adandó alkalommal vissza fognak majd vágni, amint lesz rá lehetőségük, hiszen veszítenivalójuk már nincs. 

A szálakat felgöngyölítették, a sejtelem beigazolódott: Szlovákiában a fejétől bűzlött a hal. 

Mindenesetre most egy kicsit elégtételt kaphatunk. Jánért. Martináért. Hedvigért. A Himnuszért. A nemzeti lobogóért. A DAC-drukkerek megveréséért. Megannyi eltussolt bűnért. 

A börtön ablakába – reméljük – soha nem süt be már nekik a Nap!

Borítókép: TASR