CSAK A KEZÉT FIGYELD!

A Fenyő-stratégia 2025. aug. 19.

Aljas, sőt genya attitűd, mitagadás, de hasznos...

A vadkeleti 90-es években ez is belefért. Egy darabig.

Majd igencsak csúnya vége lett a történetnek...

„Fenyő Jánosnak az volt az elmélete, hogy ő legálisan akar »lopni«”.

Részlet Mező Gábor Leszámolás Vadkeleten című könyvéből:

„Nem fizettünk dolgokért, vagy importáltunk és nem fizettünk vámot, ilyeneket csináltunk. […] Nem jöttek rá, hogy a János a beszállítóival finanszíroztatta magát. Ha rendeltünk valamit, akkor azt nem fizettük ki, majd hosszú pereskedés után mondjuk kifizettük a felét” – mondta Fenyő akkori ügyvédje, a már említett Óvári Győző a rendőrségnek.

Valószínűleg ez a gátlástalanság és mohóság is segített Fenyőnek abban, hogy a ’90-es évek közepére már valóságos médiabirodalma legyen. S mivel a csillogást a mai idők törtetőihez hasonlóan ő is imádta, igazi kiskirályként ünnepelt. Nem Kisgrófóval és ócska piákkal, hanem az arisztokratát játszva, fényes fogadással.

„Ezerszemélyes fogadással ünnepelt a Várban a megnövekedett lapcsalád” – hirdette címében egyik saját lapja, a Népszava még 1996-ban.

„A jó hangulatról a Bergendy-szalonzenekar és az üzleti siker gondoskodott. A Vico Részvénytársaság csütörtök este elegáns fogadást adott a budai Szentháromság téren lévő neogótikus kultúrpalotájában a kiadóhoz került új kiadványok tiszteletére.

– Mostantól kezdve minden korosztályhoz, minden réteghez tud szólni sok millió olvasót vonzó lapcsaládunk – mondta Fenyő János, a Vico elnök-vezérigazgatója. A kiadóhoz tartozik a Népszava, az ország második legnagyobb példányszámú, dinamikusan fejlődő, minőségi napilapja. A Nők Lapja, a legnagyobb példányszámú hetilap. A Vasárnapi Hírek, ez a hetente egyszer megjelenő, háromnegyed millió embert vonzó újság. A Vico-csoport tagja a Színes RTV Újság; az ország legnagyobb példányszámú műsorújságja, s újabban az Otthon, a legerősebb lakberendezési folyóirat. A Vico adja ki ezévtől a Vöröskereszt tulajdonában lévő Családi Lapot. Most a németországi Bauer Verlagtól a Vico megvásárolta három magyar kiadványuk kiadási jogát, s ezentúl a Tinát (Európa legnagyobb női magazinját), a Bravót (a tizenévesek kedvencét) és a Bucimacit (a 3–9 éves gyerekek lapját) is a kiadó gondozza.”

„A fogadáson a politikai, az üzleti és a kulturális élet számos ismert személyiségét lehetett látni. Ott táncolt Kuncze Gábor belügyminiszter és Pető Iván, az SZDSZ elnöke a feleségével. Láttuk Princz Gábort, a Postabank elnökét, Csányi Sándort, az OTP elnökét, Várszegi Gábort, a Fotex elnökét Friderikusz Sándorral beszélgetni. Dr. Medgyessy Péter, az MBFB bankház elnöke [a korábbi szt-tiszt ekkor még messze volt az igazi rivaldafénytől] és felesége, dr. Bánáti Jánossal, a budapesti ügyvédi kamara elnökével és dr. Kató Ernővel, a Vöröskereszt főtitkárával társalgott. […] Ezren jöttek az estélyre, dacolva a hóval, a lehetetlen közlekedési viszonyokkal. A mulatság pénteken a hajnali órákig tartott.”

Veretes névsor, befolyásos emberek. Vicces, hogy a cikkben a Népszava saját magát dicsérte, azaz a „dinamikusan fejlődő, minőségi napilapot”. Persze lehozták az említett Vasárnapi Hírekben is. A lényeg: együtt táncoltak a kormányon lévő politikusok, meg a haverok is, Fenyő ekkor valóban az élet császárának érezhette magát. Ráadásul ott voltak az estélyen az állítólagos barátai is, az ismertebbek közül Várszegi Gábor vagy Friderikusz Sándor.

Kétségtelen, hogy a médiacézár ünnepelhetett, ő és cége néhány év alatt megkerülhetetlenné vált, ő maga pedig barátokat szerzett az SZDSZ és az MSZP vezető köreiből és holdudvarából. Ez volt az igazán fontos: akkor ugye (1994 és 1998 között) éppen ők voltak hatalmon. A posztkommunisták és az állítólagos antikommunisták, akikről (illetve az elitcsoportjukról) legkésőbb ’93-ra kiderült, hogy csak papíron voltak azok.

Fenyő tényleg úgy érezhette, hogy megvalósította az amerikai álmot. Sejtelme sem lehetett arról, hogy két évvel később agyonlövik.