POSTALÁDA

A fogápolás evolúciója 2024. aug. 17.

Nem történelmi titok, hogy a múlt átlagembere nem sokat adott a szájhigiéniára. Bár az emberek tisztában voltak azzal, hogy a fogakat tisztítani kell, a rendelkezésre álló eszközök és anyagok nem voltak olyan hatékonyak, mint a modern fogkrémek, illetve a fogápolási szokások is kevésbé voltak elterjedtek, különösen a szegényebbek körében.

Érdekesség, hogy bár a fogmosás jobbára a 20. században – legfőképp a reklámok és egészségügyi termékeket reklámozó kampányok hatására – kezdett szép lassan társadalmi szokássá formálódni, az első fogkefék már az ókori egyiptomi civilizációkban is felütötték a fejüket, sőt a fogkrém elődjét is azokban az időkben kell keresni.

A legtöbb történész egyetért abban, hogy az ókori egyiptomiak készítették az első „fogkeféket” rojtos végű gallyakból i.e. 3500-3000 között. Még szerencse, hogy az ókori egyiptomiak a személyes tárgyaikkal együtt temetkeztek, így fény derülhetett a mai egyik leggyakrabban használt higiéniai tárgy vélhető eredetére.

A mai fogkeféhez leginkább hasonlító múltbéli tárgy a Ming-dinasztia idejéből, körülbelül 1498-ból származik. A csontból vagy bambuszból készült „fogkefetörzs” végébe kezdetben disznószőrt rögzítettek, ám később, amikor a tárgy Európában is kezdett meghonosodni, szép fokozatosan elterjedt a lószőr használata. Vannak olyan feljegyzések, amelyek tollból készült fogkefesörtéket említenek, bár ez nem volt olyan gyakori jelenség.

A fogkefe közvetlen elődje azonban William Addis nevéhez fűződik, aki 1780 körül tervezte meg a „modern fogkefét” Angliában. A fogantyúját marhacsontból faragta, a kefe része pedig disznószőrből készült. Az első, háromsoros sörtés kefét 1844-ben dobták piacra.
A természetes sörték azonban nedvszívóak voltak, ezért könnyen megtelepedtek bennük a baktériumok. Az igazi „higiéniai” áttörés 1938-ban történt, amikor a DuPont cég kifejlesztette az első műanyag sörtékkel ellátott fogkefét. Ezek már sokkal higiénikusabbak, tartósabbak és rugalmasabbak voltak, mint a természetes szálak, így szinte villámütésre népszerűvé váltak.

Ami pedig a fogkrémeket illeti, az egyiptomiak már i. e. 5000 óta készítettek „fogport”, amely ökörpata hamujából, mirhából, valamint porrá zúzott és megpörkölt tojáshéjból állt. A görögök, majd később a rómaiak például zúzott csontokkal és osztrigahéjjal tökéletesítették a recepteket.

Amint láthatjuk, a fogkefék és fogkrémek hosszú utat tettek meg napjainkig. Az emberi kreativitás, az egészségügyi kampányok és a tömeggyártás elterjedése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a fogmosás mára elengedhetetlen része legyen a napi higiéniai rutinunknak.