SZOBORPARK

A gerontokrácia útvesztői 2023. aug. 2.

Az elmúlt években Joe Biden amerikai elnök egyre romló egészségi állapota kapcsán kezdett szöget ütni a fejemben a gondolat, hogy valami nem stimmel az egykor szebb napokat látott Amerikai Egyesült Államokkal.

A fentieket simán a nyakába varrhatnám a meglehetősen gyanús (Úristen, hogy én mennyire megengedően fogalmazok!) körülmények között megválasztott Joe Bidennek, a fia, Hunter körüli, jobbára elhallgatott botránynak, a jogtalanul magánál tartott minősített dokumentumoknak, de nem teszem. Elég csak azt a csetlő-botló Leslie Nielsen-imitátort meglátnunk a szinte hetente felbukkanó hírekben, amint épp esik-kel, gyakorlatilag egy helyben állva, netán ültében is. 

És ez nem jó. Nem jó az USA-nak, nem jó a világnak. Mert az egy dolog, hogy a fél világ röhög rajta, a másik fél meg próbál nem röhögni (nagyon), hiszen csak magából csinál hülyét. Sokkal rosszabb az, hogy az elnökségbe belehajszolt öreg tényleg öreg. Nagyon. 

Ahogyan az elődje, Donald Trump is öreg volt, bár Bidenhez képest 20-30 évet simán letagadhatna szellemi frissesség terén (rossz nyelvek szerint akár hetvenet is...).

A jelenleg regnáló elnök 80 éves, elődje 77. Trump a beiktatásakor 70 éves volt, Biden 78. Az USA szenátorainak átlagéletkora 2021-ben 64 év volt. Ezeket az adatokat jegyezzük meg, később még fontosak lesznek!

A fenti számok tehát több mint elgondolkodtatóak, ám a történelemben nem ismeretlen jelenségről van szó. Az ókori görögök az idősek által vezetett társadalmat/politikát gerontokráciának nevezték el. Nem kell itt feltétlenül idős uralkodókra gondolnunk, elég a vének tanácsára vagy a szenátusra (a név épp az idős korra utal) visszaemlékeznünk tanulmányaink ködén át.  

Viszont valami nem hagy nyugodni, és azt most néhány példán, párhuzamon keresztül szeretném bemutatni.

A legtöbb olvasónk még bizonyára emlékezik a Szovjetunió végnapjaira. Mihail Gorbacsov a kommunizmust igyekezett nagy elánnal megreformálni, de végül be kellett látnia, hogy lehetetlen működőképes alternatívát létrehozni Szovjet-Oroszországban és csatolt részeiben. 

De miért is akarta ennyire megújítani a rendszert? A választ az elődei személye adja meg. 

Leonyid Brezsnyev 1964-től haláláig, 1982. novemberéig vezette a Gonosz Birodalmát Szovjetuniót. 75 éves volt, amikor meghalt. Utóda a nem kevésbé koros Jurij Andropov lett, aki 1984. február 9-én halt meg (69 évesen). Őt Konsztantin Csernyenko követte, szintén nem túl hosszú ideig, az 1985. március 10-én bekövetkezett haláláig (73 évesen).

Minden nem demokratikus választáson alapuló politikai rendszer legnagyobb krízise az utódlás. 

A Szovjetunió két és fél év alatt háromszor is megtapasztalt egy ilyen krízist, így végül az akkor 54 évesen roppant fiatalnak számító Gorbacsovval igyekeztek a krízist elhárítani (időlegesen). A fiatal vezető pedig munkához látott. 

Kína a második világháborút, majd az azt követő polgárháborút követően Mao Cetung uralma alá került, aki 1976-ban, 82 évesen bekövetkezett haláláig állt a távol-keleti diktatúra élén. Utódai a Nyolc Halhatatlan közül kerültek ki, nem ritkán a nyolcvanas éveik közepén bekövetkezett halálukig betöltve funkciójukat. Mára a helyzet valamelyest konszolidálódott, bár nem sokat javult, hiszen az ország élén álló Hszi Csi-ping egy júniusban töltötte be a 70. életévét. 

Érdemes megemlítenünk a gerontokráciák sorában Kubát, melyet a kommunista fordulat után a haláláig Fidel Castro (82 évesen halt meg) irányított, majd az öccse, Raúl, aki 89 évesen mondott le a hatalomról. 

A jobboldali diktatúrák közül megemlíthetnénk Salazár Portugáliáját, aki 1970-ben bekövetkezett halála előtt két évvel, 1968-ban úgy adta át a hatalmat, hogy egy otthoni baleset következtében agykárosodást szenvedett, de magával a vezérrel a haláláig nem merték közölni a hírt, hogy nem ő irányítja Portugáliát. 

Francisco Franco két évvel a halála előtt, 1973-ban mondott le Spanyolország irányításáról. 

És hogy mi a közös ezekben? Valójában mindengyik öreg diktátor után egy fiatal(os) irányító lépett az ország élére, aki az öregek által megfásult rendszert gyökeresen átalakította. 

Na mármost az USA-ban a bíróság által kikezdett 77 éves Donald Trump a legfőbb kihívója a szintén perbe fogott, 80 éves Joe Bidennek. Ahogy fent kifejtettem, az Egyesült Államok ma már nyugodtan tekinthető gerontokráciának, és nem csak a két rivális elnök(jelölt) életkora okán. 

A nagy kérdés csak az, hogy mi fog akkor történni, ha és amikor majd színre lép egy fiatal elnök, aki gyökeresen át akarja alakítani az Amerikai Egyesült Államokat. 

A demokratáknál a fiatalabb jelöltek még nem nagyon léptek színre, legalábbis egyikük sem komolyan vehető. Joe Biden házon belüli kihívói maguk is a gerontokrácia fenntartói. Ellenben a republikánusoknál már mintha megjelentek volna az első fecskék. A legtöbbször Florida kormányzója, Ron DeSantis neve kerül elő a sajtóban a republikánusok (Trump utáni/helyetti) elnökjelöltjeként. És ő még csak 44 éves. 

A gerontokráciák jellemzője a hosszú agónia. Az USA jelenleg ebben a fázisban tart. Az azt követő gyors összeomlást vagy átalakulást a hatalomra jutott fiatal vezető rátermettsége tudja csak befolyásolni. 

Érdekes évek következnek az Amerikai Egyesült Államok számára, annyi bizonyos. De legalább annyira sorsfordítók is. 

Nyitókép: Vide Géza: Vének tanácsa (Nagybánya)