A gombák szaporodása 2023. márc. 9.

A gombák szaporodása középiskolai tananyag, amúgy falun meg minden gombaszakértő tudja, hogy spórával szaporodnak, melyhez meleg, nedvesség és szél is szükséges. A természet végzi a dolgát. Ugyanez nem mondható el a Lucia Nicholsonová által, a minap bemutatott pártjáról , a Jablko-ról ( Alma). Két dolog jellemzi egyelőre az emberek viszonyát ehhez a képzelődményhez, hogy sok mindent nem tudunk róla, meg, hogy sok minden nem is akarunk megtudni.

Ami azonban bizonyos, hogy ezt a teljesen jelentéktelen atlantista-globalista ügynök által bejelentett izét, nem a társadalmi igény hívta életre, sokkal inkább a megrendelő, és az igénytelenség. Ha a Za ludí (Emberekért) nevű párt elnöke, a bábszínésznőből politikus imitátorrá vedlett Veronika Rémesová után, van színtelen, szagtalan, és jelentéktelen figurája a szlovák politikának, akkor ez az Alma elnöke, mely gyümölcs pont ott fog megrohadni, ahová való, a korhadó liberális almafák tövébe hullva, de lehet hogy sokkal inkább nem gyümölcsként, hanem a magyar nyelv szépségének köszönhetően valaminek az almaként végzi.

Talán leginkább azé a jószágnak az almaként, mely az Európai akol körül béget. Sokat sejtet a politikai irányultságáról, hogy Pellegrinivel és Hegerrel is el tudja képzelni az együttműködést egyszerre, amit akár fajtalankodásnak is felfoghatnánk, ha nem lenne halálosan komoly a csávóné, de Matoviccsal nem.

Már túl esett az első légyotton Dzuridával is, akitől kosarat kapott cserepes virág helyett. Néhány amerikai érdekeket is kiszolgáló, potenciális CIA ügynökjelölt is megjelent a színpadi dekorációt alkotó közös fotón, amely azonban nem javított az alakuló párt összképén, talán csak rontott, ha lehet ilyen képzelettársítást még ebbe nullásliszt igényű történetbe belegyömszölni. A mostanság gombamód szaporodó szlovákiai pártok is jelzik, valami nagyon nagy gond van a politika háza táján, ami sajnos a minőség és az igényesség rovására megy, mely az önkritikán és a jövőkép nélküliségen kívül, talán leginkább hiányzik a teljes közéletből.

Az egész szlovákiai pártalapítósdiból, nekem leginkább a nép egyszerű gyermekének, Pazaurek Dezsőnek a története rajzolódik ki, akit úgy ismert meg a világ, (főleg a Japán), hogy Ő találta ki a dunaszekcsői Tamagocsi- temetőt. Ezt az első hallásra hihetetlenül fölöslegesnek tűnő dolgot, minden látszat ellenére a valódi társadalmi igény hívta életre, nem úgy mint az egyre inkább gombamód szaporodó szlovák pártokat.

A Tamagocsit nevelő, majd azokat etetés és gondoskodás híján kipurcantó potenciális kiberzombik, tömegével zarándokoltak is hozzá nemcsak Magyarországról, de a Tamagocsi őshazájából, Japánból is.

A Tokyo Sinbun nevű japán lap egykoron hosszú cikket is közölt róla, meg azokról a bérsiratóasszonyokról, akik fejenként egy ezresért siratták el végleg a kicsi Tamagocsit és zokogták tele a japán sajtót, és a dunaszekcsői homokbánya löszfalának tövét, ahol a temetőt létrehozták. Talán ennek a löszfalnak a szomszédságában lenne legjobb helyen a Nicholsonová alapította Alma is, bár lehet, hogy csak a környezetet rontatná, és akár kegyeletsértésként is felfoghatnák a tájidegen betolakodó megjelenését, mert a politika sokszor invazívabb faj, mint a kerti gyom.

A magyar találékonyság, a szlovákkal ellentétben, határtalan, és valljuk be, Dezső barátunk a mai korban tunkolva dúskálna az ötletekben, hiszen egyetlen korai kiberkorszak sem termelt még ki annyi agyatlan hülyét mint éppen ez. De ott volt egy másik találmánya, a "Koszovó Tours", ahol is kedvezményes utazásokat hirdetett - az éppen, Szerbiától elszakadni készülő koszovói aknamezőkre –a bátor jelentkezőknek. Ez volt talán egyetlen tévedése (vagy éppen zseniális fricskája), ugyanis a magyar tévék, rádiók és bulvárlapok jó része bekajálta Dezső marhaságát, és még pszichológusokat is megszólaltattak a sosem létezett "Koszovó Tuors" kapcsán (ráadásul jelentkezett két tucat reménybeli utas is , akiknek az értelmi szintje nagyjából ugyanolyan szinten van, mint a mostani orosz-ukrán háborút támogatóknak).

A nép egyszerű fia nem maradt tétlen a továbbiakban sem, hiszen olyan ötletekkel gazdagította az akkoriban a magyar baloldal irányította közéletet, mint a Szamár Szépségverseny, a Dunaszekcső-Dunafalva kötélhúzó verseny át a Dunán, (a két település a Duna két partján fekszik), hogy a Nyári Mikulás ötletét vagy a lófejből készített bajai halászlevet már ne is említsem.

Nos talán megérti a kedves olvasó, hogy miért ez a történet jutott eszembe az újabb pártalapításról, melynek hasznosságát, talán a lófejből készített bajai halászléhez hasonlítanám, ha azt nem tartanám ötletesebbnek. Lehet, hogy megfontolás tárgyává kellene tenni az újabb és újabb szlovákiai pártalapítóknak, hogy mielőtt erre a rögös útra terelnék a szlovákiai választói nyájat, álruhában menjenek ki, és vegyüljenek el a nép között, mint egykoron Mátyás király tette azt, mert akkor sok mindent, de főleg időt és energiát, meg a pénzünket is alaposan megtakaríthatnák. Talán nem járnának úgy, mint a nagyon Nad Ő, és a ginben megkeményedett májú Kacsija, akik úgy találkoztak egy kelet-szlovákiai lakossági fórumon a néppel, hogy előtte csak a híradókból láttak olyat, de azt is valamelyik repülőgép fedélzetén nézték.

Néha nem árt kilépni a brüsszeli, meg pozsonyi kávéházak és parlamentek zárt osztályainak dezinfikált, a néptől mentesített buborékjaiból, mert a szembejövő valóság nem csapja pofán a napi élet gondjaitól fertőtlenített és mentesített politikusainkat. Így nemcsak magukat, hanem minket is megkímélhetnek attól, hogy olyan valamire fecséreljük a drága, megfizethetetlen időnket, amit a későbbiekben már nem tudunk pótolni semmilyen, állami támogatással vett szavazatokkal.