CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A háború addig tart, amíg megéri a demokratáknak? 2022. máj. 12.

Thomas L. Friedman a New York Times külpolitikai szemleírója szerint a háborús helyzet egyre veszélyesebbé válik. Nézzük, mit is ír a szakértő.

„Először is, minél tovább tart ez a háború, annál több lehetőség nyílik rá, hogy katasztrofálisan elszámítsuk magunkat – és ehhez a muníció idegesítően gyorsan halmozódik. Vegyük például az amerikai tisztviselők múlt heti két nagy horderejű kiszivárogtatását az orosz-ukrán háborúban való amerikai részvételről:

Először is, a The Times nyilvánosságra hozta, hogy

„az Egyesült Államok olyan információkat szolgáltatott az orosz egységekről, amelyek lehetővé tették az ukránok számára, hogy célba vegyenek és megöljenek sok olyan orosz tábornokot, akik az ukrajnai háborúban harcban haltak meg, magas rangú amerikai tisztviselők szerint”.

Másodszor, a The Times az NBC News beszámolója nyomán és amerikai tisztviselőkre hivatkozva arról számolt be, hogy

Amerika „olyan hírszerzési információkat szolgáltatott, amelyek segítettek az ukrán erőknek megtalálni és csapást mérni” a Moszkva hadihajóra, az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajójára. Ez a célzási segítség „hozzájárult ahhoz, hogy végül két ukrán cirkálórakéta elsüllyesztette” a Moszkvát.

Újságíróként szeretem a jó kiszivárogtatós történeteket, és azok a riporterek, akik ezeket a történeteket nyilvánosságra hozták, komoly munkát végeztek. Ugyanakkor mindabból, amit magas rangú amerikai tisztviselőktől tudtam meg, akik névtelenségük megőrzése mellett beszéltek velem, az derült ki, hogy

a kiszivárogtatások nem voltak átgondolt stratégia részei, és Biden elnök dühös volt emiatt.

Úgy tudom, hogy felhívta a nemzeti hírszerzés igazgatóját, a CIA igazgatóját és a védelmi minisztert, hogy a leghatározottabban világossá tegye, hogy ez a fajta laza beszéd meggondolatlan, és azonnal véget kell vetni neki – mielőtt még egy nem kívánt háborúba keveredünk Oroszországgal.

A megdöbbentő következtetés ezekből a kiszivárogtatásokból az, hogy azt sugallják, hogy

már nem közvetett háborúban állunk Oroszországgal, hanem inkább egy közvetlen háború felé közeledünk

– és erre senki sem készítette fel az amerikai népet vagy a Kongresszust.

Vlagyimir Putyinnak bizonyára nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy az USA és a NATO mennyire felfegyverzi Ukrajnát hadianyaggal és hírszerzéssel, de amikor amerikai tisztviselők elkezdenek nyilvánosan azzal hencegni, hogy szerepet játszottak orosz tábornokok megölésében és az orosz zászlóshajó elsüllyesztésében, sok tengerész halálát okozva, akkor lehetőséget teremtünk Putyinnak, hogy olyan módon válaszoljon, amely veszélyesen kiszélesítheti ezt a konfliktust – és mélyebbre rántja az Egyesült Államokat, mint amilyen mélyre akarja.

Ez duplán is veszélyes, mondják magas rangú amerikai tisztviselők, mert egyre nyilvánvalóbb számukra, hogy Putyin viselkedése nem olyan kiszámítható, mint a múltban. És Putyin kifogyóban van a lehetőségekből valamiféle arcmentő sikerre a terepen – vagy akár egy arcmentő kioldalazásra.

Nehéz eltúlozni, hogy ez a háború milyen katasztrófa volt eddig Putyin számára. Biden ugyanis rámutatott a csapatának, hogy Putyin megpróbálta visszaszorítani a NATO bővítését, és végül megalapozta a NATO bővítését. Finnország és Svédország most lépéseket tesz egy olyan szövetséghez való csatlakozás felé, amelyből hét évtizeden át kimaradtak.

Sajnos, tudatában kell lennünk annak, hogy nem csak az oroszok szeretnének minket mélyebben belekeverni a válságba. Ne legyenek illúzióink, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a kezdetektől fogva ugyanezt próbálja elérni: Ukrajnát azonnal NATO-taggá tenni, vagy rávenni Washingtont, hogy Kijevvel kétoldalú biztonsági paktumot kössön. Csodálom Zelenszkij hősiességét és vezetői képességét. A helyében én is megpróbálnám az Egyesült Államokat ugyanúgy az én oldalamra állítani, mint ő.

De én amerikai állampolgár vagyok, és azt akarom, hogy óvatosak legyünk. Ukrajna egy korrupcióval fertőzött ország volt, és még mindig az.

Ez nem jelenti azt, hogy nem kellene segítenünk neki. Örülök, hogy segítünk. Ragaszkodom hozzá, hogy segítsünk. De az az érzésem, hogy a Biden-csapat jobban túlzásba viszi a húzd meg-ereszd meg játszmát Zelenszkijjel, mint ahogy az első látásra tűnik: mindent meg akarnak tenni annak érdekében, hogy megnyerje ezt a háborút, de mindezt úgy teszik, hogy még mindig legyen némi távolság köztünk és Ukrajna vezetése között. Ez azért van, hogy ne Kijev irányítson, és hogy ne hozhasson minket kellemetlen helyzetbe a háborút követő zűrös ukrán politika.

Biden és csapata álláspontja szerint Amerikának segítenie kell Ukrajnának helyreállítani szuverenitását és visszaverni az oroszokat – de nem szabad hagyni, hogy Ukrajna amerikai protektorátussá váljon Oroszország határán.

Kontrollálnunk kell, hogy mi a nemzeti érdekünk, és nem szabad olyan irányba tévednünk, ami olyan kitettségekhez és kockázatokhoz vezet, amelyeket nem akarunk.

Egy dolgot tudok Bidenről – akivel 2002-ben együtt utaztam Afganisztánba, amikor szenátorként a Külügyi Bizottság élén állt -, hogy nem könnyű őt a világ vezetőivel megszerettetni. Túl sokukkal volt már dolga pályafutása során. Elég jó érzéke van ahhoz, hogy az amerikai érdekek hol érnek véget és hol kezdődnek. Kérdezzék meg az afgánokat.

Hol tartunk most? Putyin A terve – Kijev elfoglalása és saját vezetőjének beiktatása – kudarcot vallott. És a B terve – megpróbálja teljes mértékben ellenőrzése alá vonni Ukrajna régi ipari központját, a Donbasz néven ismert, nagyrészt orosz ajkú területet – még mindig kétséges. Putyin frissen megerősített szárazföldi erői némi előrelépést értek el, de ez még mindig korlátozott. A Donbaszban tavasz van, ami azt jelenti, hogy a talaj még mindig néha sáros és nedves, így az orosz páncélosoknak sok területen még mindig az utakon és az autópályákon kell maradniuk, ami sebezhetővé teszi őket.

Miközben Amerika Ukrajnában és Oroszországban lavíroz, és megpróbálja elkerülni, hogy csapdába essen, a szélesebb körű háború elkerülésére tett erőfeszítések egyik fénypontja az, hogy

a kormányzat sikeresen megakadályozta Kínát abban, hogy katonai segítséget nyújtson Oroszországnak.

Ez óriási dolog volt. Elvégre alig pár héttel az invázió előtt, február 4-én, a 2022-es téli olimpiai játékok megnyitóján látta vendégül Hszi Csin-ping kínai elnök Putyint, ahol mindenféle kereskedelmi és energetikai megállapodást hoztak nyilvánosságra, majd közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben kijelentették, hogy

az Oroszország és Kína közötti barátságnak „nincsenek határai”.

Ez akkor volt. A háború kitörése után Biden személyesen magyarázta el Hszinek egy hosszas telefonbeszélgetés során, hogy Kína gazdasági jövője az amerikai és az európai piacokhoz – a két legnagyobb kereskedelmi partneréhez – való hozzáférésen múlik, és ha Kína katonai segítséget nyújtana Putyinnak, az nagyon negatív következményekkel járna Kína mindkét piaccal folytatott kereskedelmére nézve. Xi számolt, és elrettent attól, hogy bármilyen katonai módon segítse Oroszországot, ami szintén gyengítette Putyint. A mikrochipek Oroszországba történő szállítására vonatkozó nyugati korlátozások kezdték igazán megbénítani néhány gyárát – és Kína eddig nem lépett közbe.

Az alsó sorom a felső soromhoz hasonló – és ezt nem tudom eléggé aláhúzni: A lehető legszigorúbban ragaszkodnunk kell eredeti, korlátozott és világosan meghatározott célunkhoz, vagyis ahhoz, hogy segítsük Ukrajnát az orosz erők kiűzésében, amennyire csak lehetséges, vagy tárgyaljunk a kivonásukról, amikor Ukrajna vezetői úgy érzik, hogy eljött az ideje.

De hihetetlenül instabil elemekkel van dolgunk, különösen egy politikailag sérült Putyinnal.

A tábornokai megölésével és a hajóinak elsüllyesztésével dicsekedni, vagy olyan módon beleszeretni Ukrajnába, hogy örökre belekeveredjünk, az ostobaság netovábbja."

Forrás: neokohn.hu