CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A háború új szakasza: gerillaharc 2022. aug. 23.

Megszaporodtak az elmúlt napokban az Oroszország által megszállt ukrán területeken a robbantások és gerillaakciók. Hogy mi állhat a hátterében ezeknek az elkeserdett manővereknek, azt csak sejteni lehet.

Sejteni, mert a nagyotmondás zöld embere, Vologyimir Zelenszkij igazat még akkor sem talál mondani, ha megtéved. A hónapok óta belebegtetett nagy ukrán offenzíva nem hogy nagy nem volt, hanem egyáltalán semmilyen. Cserébe a megszállt területeken hébe-hóba rakétatámadásokkal és robbantgatásokkal kergetik őrületbe az amúgy is megfélemlített lakosságot.

Katonai célpontok elleni ukrán támadásról pedig nem jönnek hírek, csak az infrastruktúra elleni akciókról. Zelenszkijék eddig azzal az indokkal nem támadták az utakat és a hidakat, hogy majd azokon keresztül indítják meg az ellentámadásukat, és akkor jaj lesz minden orosznak, meg sem állnak, amíg térdre nem kényszerítik a zsarnokot.

Az ukrán vezetés és hadigépezet több, elkeseredettnek is nevezhető lépéséből érdekes következtetést lehet kiolvasni. Kezdve azzal, hogy gyakorlatilag a nyugdíjas korú lakosság kezébe is fegyvert akarnak adni. 

Mintha megdőlne a hazájukért a vérüket áldozó ukrán hősök mítosza.

Mondjuk ez már korábban is megdőlt, amikor Európa több országában is luxusautókon utazgató, egyébként hadköteles harmincas-negyvenes ukrán férfiakat láttam vígan száguldozni.

Viszont sokkal árulkodóbb, hogy miközben Zelenszkij azt kommunikálja a világ felé, hogy már közel az áttörés, és már csak némi pénz és fegyver kell (amit aztán a fekete piacon ismét pénzre váltanak), az összetarhált milliárdok ellenére gerilla harcmodorra váltottak át. Mire is utal ez? 

Ilyet nem tesz egy győztes hadsereg. A gerilla harcmodor a legyőzött, az utolsó szamaszálba kapaszkodó haderőnek, illetve annak felaprózódott töredékének a harcmodora. 

A média számára tökéletes a Zelenszkij-cirkusz előadása. Kerek bociszemekkel eljátsza az áldozatot, miközben kvázi diktatúrát épített ki (már a háború kitörése előtt!), ahol az ellenzéket és a szabad sajtót is felszámolta. 

Csernobilnál, ne feledjük, miután az oroszok elfoglalták a területet, nem sokkal később pedig felmerült az atomerőmű sérülése, a megszállók kivonultak a térségből, hogy ne történjen katasztrófa. Az elmúlt hetekben az elfoglalt zaporizzsjai atomerőmű, mely március 4. óta orosz kézen van, hirtelen ismét támadásoknak van kitéve. 

Most józan paraszti ésszel: miért tenne kárt Európa legnagyobb, már elfoglalt atomlétesítményében az orosz haderő? Viszont akkor ki és miért támadja?

A történelem szolgáltat néhány rejtélyt, de a többség könnyen feloldaható egy kérdés feltevésével: kinek állt leginkább az érdekében bizonyos esemény bekövetkezte? Nem nehéz belátni, hogy a számtalan tűzfészekként használt és oroszok által megsemmisített kórház,iskola és civil épület sorába szépen illeszkedik a nukleáris terror címének oroszokra aggatása is az erőmű körüli hadműveletek címén. Hisz ne feledjük: a nyugati média számára jelenleg az ukránok diktálják a narratívát. 

Nem akarom az ördögöt a falra festeni, vádaskodni pláne nem, de egy színészből, akiről már többször bebizonyosodott, hogy hazudott, és a legkevésbé sem tud államférfiként viselkedni, kinézem az ilyen piszkos játékokat. 

Tegnap már azt olvastam, hogy az oroszoknál olyan rossz a harci morál, hogy Putyinnak külön pénzeket kellett megmozgatnia, hogy egyáltalán kezükbe vegyék a katonák a fegyverüket. Pár napja a hardsereg közel kétharmadának megsemmisüléséről érkeztek „hírek”. A hírszerzők szerint az orosz elnök már halálán van. 

Ezek nyilván az ukránok vágyai, és vajmi kevés közük van a valósághoz. Nem mellesleg a gerilla harcmodor egyik kulcs eleme a propagandagépezet felpörgetése. Ebben az ukránok kiváló munkát végeztek!

Ellenben az oroszok a gabonaexport újbóli elindítása miatt elhagyták a Kígyó-szigetet, nem vonták blokád alá Szevasztopolt, nem is nyomultak abba az irányba, küldtek gázt annak, aki kért. Nyilván nem szentek az oroszok, de azért a démonizálásuk is egészen nevetséges.

Egy témát még nem érintettünk, mégpedig a merényleteket, melyek közül vélhetően csak az első volt Darja Dugina kivégzése. A Vlagyimir Putyinhoz közel állók most már nem tudhatják biztonságban a családjukat. Azt most hagyjuk, hogy háború idején megpróbálják a hidra fejét levágni, de ha hozzá nem férnek, akkor ezen túl a kormányzati szereplők családjait kell támadni? Ez mennyire egyeztethető össze az európai normákkal?

És mi lehet ezeknek az ukrán lépéseknek a célja? Miért kell az atomerőművet és az infrastruktúrát támadni, miért kell a megszállt területek ukrán lakosságát rakétákkal megszórni? Mert tudják, ezt a háborút már elvesztették. De utolsó szalmaszálként megpróbálnak még több pénzt, még több fegyvert, és lehetőleg a NATO-t bevonni a háborúba. 

Nyitókép: Német propagandaplakát a második világháborúban kitört Jugoszláv partizánfelkelés ellen