
CINK
A halál hullámvasútja
2025. márc. 29.


Bár hazánkban nem engedélyezett az eutanázia, nyugati országokban sok beteg választja a hosszú, végeláthatatlan szenvedés helyett a halál ezen módját. Most azonban nem az eutanázia pro és kontra érveit fogjuk kivesézni, hanem megnézzük, milyen lenne, ha a „tervezett” halál nem egy kórházi ágyon, steril szobában következne be, hanem egy hullámvasúton érné a túlvilágra készülőket.
Julijonas Urbonas litván művész és tervező eutanázia-hullámvasútját 2010-ben ismerte meg a világ. A tervet sosem építették meg, pusztán filozófiai és művészeti koncepcióként látott napvilágot azzal a céllal, hogy komoly etikai kérdéseket ébresszen az emberekben.
Az Euthanasia Coaster név alatt futó koncepció egy 510 méter magas hullámvasutat takar, amely egyszerre 24 utast kísér át a másvilágra. (A miheztartás végett: a valaha épült legmagasabb hullámvasút 139 méter magas volt.) Az „utolsó utazás” egy hosszú emelkedővel indul, az utasok két percen keresztül, lassan haladnak a csúcs irányába. Ez idő alatt van idejük elmerengeni az életükön, átgondolni döntésüket miközben az épületek és az emberek egyre kisebbek lesznek alattuk.
A végső döntést azonban nem a beszálláskor kell meghozni, hanem az emelkedő végén, fél kilométer magasan.
Ha az utas biztos a döntésében, megnyom egy gombot, és innentől nincs kiszállás, a következő szakasz előtt még azonban mindenki elmondhatja az utolsó szavait, és búcsút inthet a szeretteinek.
Ezután egy 500 méteres zuhanás vár rájuk, a szerelvények 360 km/h-ás sebességgel haladnak a föld felé. A zuhanás után a hullámvasút héthurkos fordulói következnek, amelyek 60 másodpercig 10 G-erővel terhelik az utasaikat.
Ez fokozatosan megszünteti az agy oxigénellátását, így az utasok eszméletüket vesztik, majd fájdalommentesen meghalnak.
A hullámvasút utolsó szakasza már egyenes, a holttestek normál sebességgel érkeznek meg az állomásra. Az utasok életfunkciókat figyelő ruházatot viselnek, amely az út végén jelzi, ha szükség van újabb körre, a tervező leírása szerint azonban erre gyakorlatilag semmi esély sem lenne.
A koncepció valóban tudományosan alátámasztott tényekre alapul.

Ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy a projektből sosem készült működő hullámvasút, makett formájában azonban először a HUMAN+ kiállítás részeként került bemutatásra a dublini Science Galleryben 2012-ben.
Lehet élmény a halál? Elfogadható, hogy valaki ilyen „eufórikus élmény közepette” távozzon önszántából? Minek számít az ilyen halál, öngyilkosságnak vagy eutanáziának? Hol húzódik a művészet, az emberi jogok és a tudomány közti határ és melyiket lépheti át egy művész? Lehet a halál műalkotás?
A formabontó és sokak szerint provokatív elképzelés rengeteg etikai és filozófia diskurzust váltott ki világszerte, de az írói vénával megáldottak fantáziáját is megmozgatta.

Sárai Erika


