ZSÍR

A haverom kedvenc időszaka a kampány, mert ilyenkor látja a kommunista politikusokat lámpavason 2026. márc. 31.

Van egy jó barátom – maradjunk annyiban, hogy a józan ész és a kocsmai bölcsesség ritka ötvözete –, aki minden alkalommal gyermeki örömmel veti bele magát a politikai kampányok sűrűjébe. Őt egyetlen vizuális élmény élteti: az, hogy ilyenkor végre ott látja az összes kommunista politikust, ahol szerinte világéletükben lenniük kellett volna: A lámpavason.

Persze csak két dimenzióban, a villanyoszlopokra rángatott műanyag bannerek formájában, de barátomnak ez a szimbolikus igazságszolgáltatás is elég ahhoz, hogy derűsebben induljon a reggele. 

Ám ez a sajátos oszlop-esztétika csak a felszíne annak a totális vizuális háborúnak, amely az Anyaországban hetek óta tombol, és ahol a politikai pártok gátlástalanul licitálnak egymásra a köztéri figyelemért. Ebben a küzdelemben már nincs megállás: minden formáció beszállt a banner-bizniszbe, és mintha egy eszeveszett licitháború zajlana, sorra jelennek meg az egyre nagyobb, egyre harsányabb hirdetések, elnyomva egymást és a józan észt egyaránt. 

Ez a vizuális agresszió pedig törvényszerűen szüli meg a válaszreakciót, a szisztematikus rongálást, ami mára nemzeti sporttá nemesedett. Nincs olyan nap, hogy a híradások ne harsognának az egyik vagy másik tábor által meggyalázott, összefirkált vagy sniccerrel kivégzett plakátokról, amiről aztán menetrendszerűen, sértett hangvételű közleményekben számolnak be a felek. 

Ez a roncsderbi megy már hetek óta az utcákon, és még másfél hétig biztosan velünk marad ez a giccses politikai díszlet, mire végre lehullik az utolsó cafat is a lámpavasakról, és visszakapjuk a valóságot a műanyag hazugságok helyett.

Nyitókép: Népszava