CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

A hetvekettes csapdája 2025. márc. 28.

Joseph Heller örökérvényű szatírája, A 22-es csapdája egy helyenként megmosolyogtató, de egyébként vérfagyasztó regény a hatalom cinizmusáról. Míg korábban arról beszélgettem a barátaimmal, hogy Orwell disztópiája valósult meg, immáron Heller lázálma is valósággá vált.

Nem a valóságtól elrugaszkodott a párhuzam napjaink eseményei és Heller háborúábrázolása között. A 22-es csapdája egy teljesen abszurd logikát követő szabály, miszerint ha valaki úgy akar leszerelni, hogy túl veszélyesnek találja a bevetéseket, azt feltételezik róla, hogy épelméjű, mivel az önfenntartási ösztön működik benne. Ezért nem szerelhet le, mert az épelméjűség kizárja azt, hogy őrültként kezeljék. Ugyanakkor, ha valaki őrült lenne, akkor jogosult lenne leszerelni, de mivel őrült, nem kérvényezheti a leszerelést. Így soha senki nem szerelhet le, hiszen a szabály önmagába visszatérő logikát követ. 

A napokban Brüsszelből ismét bolond szél fújt, már-már helleri mélységekből a felszínre törve. Miközben a világ értelmesebb fele a háború mielőbbi befejezésén ügyködik, az Európai Bizottság azt javasolja a kontinens lakóinak, állítsanak össze egy 72 órás túlélőcsomagot, magyarán készüljenek a háborúra. 

Eljutottunk oda, hogy mára az, aki a békét szorgalmazza, megbélyegzetté válik, a háborúpártiság stigmáját kapja, miatta és ellene is háborúzni kell. Ha pedig háborúzni kell, azt tök jó, mert amúgy is háborúzni kell.

A gyárak elkezdték ontani magukból a halált osztó gépezeteket, dübörög a háborús propaganda, „elég őrültek” lettek az embereke, hogy ne akarják a békét, tehát el is lehet kezdeni a frontra való szállításukat. Mi pedig, akik a békét akarjuk, akik túl veszélyesnek tartjuk ezt a játékot, akik még „ép elméjűek” vagyunk, nos, ránk van a legnagyobb szükség a fronton. Szinte látom magam előtt Stanley Kubrick 1964-es filmjének, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni-nek az ikonikus jelenetét, amikor „King” Kong őrnagy a hidrogén bombát meglovagolja őrült cowboyként...

Igen, itt tartunk. Készítsünk fel mindenkit a legrosszabbra, hogy ne érjen minket váratlanul. Aztán a másik pillanatban már ki is jelenthetjük: Európa népe felkészült a gonosz elleni, mindent eldöntő, végső háborúra!

Fatalista és fanatikus őrültek próbálják kiterjeszteni a háborút, ami már régen nem Putyinról és Oroszországról szól. Ez, kérem, a hatalomról, a végtelenül cinikus hatalomról szól. Olyan emberek hajtanák vágóhídra (elsősorban) a közép-európai milliókat, akiket soha a büdös életben nem számoltatnak el a bűneikért. 

És mindezt miért? Hogy majd a vérbe fagyott, lánctalp szaggatta holttestünk felett büszkén bejelenthessék (miután előmerészkedtek a jól védett bunkereikből): GYŐZTEK. 

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.

Csakhogy Pál apostol szavait azok fogják idézgetni szégyenletes bűnük felett ünnepelve, akik egy kontinens, egy kultúra mészárosai lesznek hamarosan. Kiforgatják majd e szent szavakat, kiforgatnak mindent, amit a józan ész sikítva utasít el. 

Ha még nem tettük meg, olvassuk el Joseph Heller hírhedt regényét. Talán már nincs is hátra sok időnk, amíg még megtehetjük. Már nincsenek illúzióim, a sokat emlegetett gonosz tengelyen nem Moszkva-Teherán-Phenjan között húzódik, hanem Brüsszel és Berlin között. 

Ezt is megértük.