MAGYAR KÁRTYA

A higgadt érvelés előnyei és hátrányai 2026. jan. 10.

Itt volt ez az „összecsapás” a TA3 hírcsatornán a Republika prominens képviselői és a Magyar Szövetség régi motorosai között, a nagy nyilvánosság előtt.

Megy a vita a kommentelők között, hogy kik volt a meggyőzőbb és milyen eredménnyel zárult ez a verbális csörte. Én inkább a higgadt érvelés vs. jól hangzó szólamok dilemmát venném górcső alá, mert ez a MaSzövi jövőbeni sikerei érdekében sokkal fontosabbak.

A Republikás srácok (pfff) pont azt csinálják jól, amit anno jól csinált a Jobbik is, azaz ügyesen, okosan forgatják a szót az olyan aktuális témákban, mint a migráció, a szuverenitás, az ukrán háború támogatása, etc. 

Egyetlen céljuk van ezzel: A SZAVAZATSZERZÉS. Mindegy honnan, kitől, milyen áron, és ehhez itt a felvidéki magyar piac is, amely kiaknázatlan lehetőség a számukra.

Be is vetnek mindent ennek érdekében, szeretik Orbánt, mert ugye, aki szereti Orbánt, az rossz ember nem lehet, még ha nacionalista szlovák is. Innen már csak egy lépés, hogy a Republika a barátunk és szövetségesünk, aztán még egy óvatlan lépés és már a szavazói is lettünk, hiszen miért is ne, ez a molyan „spolupráca patriotov”. Jól van, oda szavazott a magyar, f@sza! Aztán jönnek a dolgos mindennapok és szépen lassan kiderül, hogy a Republika (és a többiek) semmit nem adnak a magyarnak a szavazatáért. Semmit! 

Mint ahogyan mindezidáig a többi, hasonszőrű párt, vagy köztársasági elnök sem adott semmit. SEMMIT!

Át lettünk verve, fiatal barátaim! – mondta anno, megboldogult Mészöly Géza bá, amikor egyetlen szavazatot sem kapott a magyar pályázat a FIFA-nál.

Mi is át lettünk verve számtalanszor és csak a hülye reméli, hogy a következő alkalommal már nem fognak átverni.

Hát hülyék vagyunk mi?! Ugye maradt még annyi józan eszünk a szüleinktől megörökölve, hogy tanulunk ezekből a kész átverésekből.

Az esti vitában a Magyar Szövetséget két öreg róka képviselte. Lehet, hogy nem vették fel a versenyt „sármőrségben” a Republikásokkal, de szakmailag felkészülten, higgadtan érvelve tették a dolgukat és aki figyelmesen hallgatta őket, az konstatálhatta a méltó képviseletet. Nem volt könnyű dolguk, mert két dolog közül választhattak, vagy harsogják az igazságot, ami sajnos ebben a helyzetben pusztába kiáltott szó, vagy pedig megpróbálnak észérvekkel alátámasztva kommunikálni abban a reményben, hogy valami eljut a szlovák agyakba mindabból, amit mi kifogásulunk a dekrétumokból.

Meg lehet csinálni százszor is, hogy „állva halunk meg” és akkor megint világgá kiáltjuk, hogy bennünket senki nem ért meg, vagy pedig keressük azokat a lehetőségeket, ahol hatni tudunk az értelemre. Tudom, ez utóbbi nagyon nehéz feladat, erről a megevett misszionáriusok tudnának mesélni, de nem tudnak, mert megették őket.

A tragikomédia ebben a végtelenül szomorú folyamatban épp az, hogy rengeteg olyan szlováknak is elvette és elveszi az állam a tulajdonát azért mert magyar, aki már, - ilyen-olyan oknál fogva, - nem magyar, „csak” az ősei között volt magyar, de emiatt most ő is „bűnös magyar” lett.

Na ha ezt megpróbálod elmagyarázni egy külföldinek, nem biztos, hogy normálisnak fogja tartani Szlovákiát…

Őrynek és Mózesnak nem az volt a dolga, hogy az „Orbán-vonalon” haverkodjon egyet a kamerák előtt a Republikásokkal. Az se volt a dolguk, hogy valamilyen botrányos performanszt rendezzenek, mert azzal csak ártottak volna az ügynek. Az, hogy az érveléseik mennyire jutottak el a szlovák füleken át az agyakig és szívekig, nos csak annyira, mint amennyire bennünket egyenrangú állampolgárként kezelnek itt 1920 óta ebben az államban.