VÖRÖS PROSZTÓ

A hölgy kissé bogaras 2024. okt. 7.

Vannak Magyarországon azok a bizonyos, csak papíron létező pártok, melyek úgy jutnak be a parlamentbe, hogy valójában mérhetetlen támogatottsággal bírnak. A Párbeszédnek nevezett formáció is ilyen. Idáig nem is hallottunk Szabó Rebekáról (és ez nem lehet véletlen!), aki napirend előtti felszólalásában pont annyi embert képviselt, mint amennyi a támogatottsága: bármelyik véletlenszerűen kiválasztott belpesti romkocsma célközönségével egyenértékű.

A hölgy ugyanis olyan égető problémára pazarolta a levegőt és a felszólalására szánt időt, amilyennel nem hogy tömegekhez nem szólhat, hanem néhány elvetemült sejthalmazon kívül senki sem támogat. Nevezetesen arra próbálta felhívni a kormány figyelmét a képviselő, hogy legyen szíves szorgalmazni a rovarfogyasztást. Mármint az általa oly nagyon megvetett kormány.

Na nem a túlsúlyos katicabogarak egészségéért aggódott, hanem a már nyugaton is egyre több, hülyéknek kijáró mosolyt eredményező tézist mantrázta: 

együk azt, amit párttársaival összehord: tücsköt-bogarat.

Persze jól meg is ideologizálta a Párbeszéd képviselője a mondandóját, hiszen ő csak azt szeretné, hogy Magyarország jó példával járjon az EU egyébként bezzegországai előtt:

Ha tényleg Magyarország kapja majd meg az állatjólétért felelős uniós biztosi posztot, az hatalmas lehetőség lenne arra, hogy a magyar állatvédelem gyakorlatát rendbe téve, hiteles példával állhasson oda Magyarország az európai reformok élére.

Hát így. Nincs is szebb és jobb egy jó kis hernyófasírtnál! Mert a hölgyemény annyira aggódik az állatok jólétéért, hogy fel sem merül benne, hogy azok a tehénkék és csirkék, amelyeket tejükért és húsukért tartunk, mind menne a levesbe. Szó szerint és átvitt értelemben is, hiszen drasztikus mértékben csökkenne így az állatállomány, hogy helyet kapjanak a tücsök- és lisztkukacfarmok. Jó, jó, tudjuk, azok is állatok, de nem látom magam előtt azt, ahogy nagymamám a reggeli moslék beöntése után megvakargatta a malacka fülét, ugyanezt tenné a szerteszét ugrándozó, ciripelő bogárkákkal is.

De kérdem én: szentjánosbogár ízű Milka csoki van-e? Nem is szertném, hogy legyen.

Amíg meg nem leszünk mi is olyan haladárok, hogy a szánk szélén a kolbász helyett a tücsök lába lógjon ki, jó nekünk a vajas kifli mellé a parízer, már ha Jakab Petya hagy még belőle egy rudat. Apropó, cserebogárburgert kóstoltak már? Én szívesen elcserélem egy jó kis lekváros palacsintára. Egy nyári fesztiválon már láttam olyat, hogy hollandus barátaink tücsökcombokat ropogtatva tévelyegtek az egyik színpadtól a másikig. Szó se róla, egy kacsacombbal jobban jártak volna – árban is, hiszen olcsónak és fenntarthatónak hazudják a rovarmenzát, valójában semmivel sem olcsóbb a rendes ételnél.

Persze tudjuk jól, hogy mi, mucsai magyarok mind a haladás útjában álunk, jó példát is utoljára a NAT előtti matek munkafüzetben láttunk, úgyhogy arra biztatjuk a bogaras képviselőasszonyt, hogyha annyira oda van a bogársalátáért, legelésszen egyet a budapesti méhlegelőnek gúnyolt bozótból, legalább egy kicsit rendezetté tenné vele a szebb napokat is látott főváros látképét. Úgy hallottuk, a szavazói egyébként is rajonganak a fűért, de az más lapra tartozik.

Egyébként pedig néhány kivételes esetet leszámítva a normális állati eredetű táplálék száműzése az étrendből komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, ahogy azt egyre több tanulmány is megállapítja. 

A környezetemben fel-felbukkanó, hasonszőrű (elnézést kívánok, növényi rostú) embertársaim egyre romló egészségi állapotával kapcsolatban is ezt tapasztalom.

Azt meg már tényleg csak lábjegyzetben jegyzeznénk meg, hogy az Országgyűlés 2022-ben állatvédelmi törvényt fogadott el, létrehozva a Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítványt. Az alapítványnak 250 millió forintot biztosított a kormány, majd 2024-ben további egymilliárd forinttal emelte meg a felhasználható keretösszegét.

Szóval alaposan kilóg a lótücsökláb, nem kicsit. 

Forrás: Magyar Nemzet, P7