ZSÍR

A János-napi borszentelés hagyománya 2025. dec. 27.

A karácsonyi ünnepkör egyik különleges napja december 27-e, Szent János apostol ünnepe. Ezen a napon a magyar hagyomány szerint a hívek bort vittek a templomba, hogy a pap megáldja azt. A János-napi borszentelés évszázadokon át fontos szerepet játszott a közösségek életében, hiszen a szentelt bornak különleges erőt tulajdonítottak.

A megáldott bort a családok nem csupán ünnepi alkalmakon fogyasztották. Úgy tartották, hogy a szentelt bor gyógyítja a beteg embereket és az állatokat, megóvja a boroshordók tartalmát a romlástól, és védelmet nyújt a betegségek ellen. A borból gyakran cseppentettek a hordókba is, hogy a következő év termése jó minőségű legyen, és ne érje kár.

A borszentelés szokása egy középkori legendához kötődik. A történet szerint Aristodemus, egy pogány főpap, csak akkor volt hajlandó hinni Krisztusban, ha Szent János kiiszik egy mérgezett borral teli kelyhet anélkül, hogy baja esne. A mérgezett ital erejét először két gonosztevőn próbálták ki, akik azonnal meghaltak. Szent János azonban imádsággal megáldotta a kelyhet, kiitta a bort, és sértetlen maradt. Sőt, köpenyét a halottakra terítve életre keltette őket. A csodát látva a pogányok főpapjukkal együtt megkeresztelkedtek.

Ez a legenda magyarázza, hogy Szent János ikonográfiájában gyakran megjelenik a kehely mint attribútum, és innen ered a jánosbor hagyománya is.

A szentelt bor első említése a 11. századból származik. A 12. században már a lovagi udvarokban is ismert volt: csatába indulás előtt vagy búcsúzkodáskor fogyasztották, mintegy védelmet kérve az útra.

Az egyházi magyarázat szerint a János-napi szentelt bor nem csupán hagyomány, hanem lelki üzenet is. 

Aki áhítattal fogyasztja, az oltalmat nyer a testi-lelki bajokkal, az utazás veszélyeivel és az ördög kísértéseivel szemben.

A népi gyógyászatban a szentelt bort torokfájás és megfázás kezelésére is használták, így a hagyomány a mindennapi életben is tovább élt.

Nyitókép: 1933. Ecséd. Az Agrária Szőlőtelepítő Rt. borospincéjében. Kép forrása: Fortepan / Szöllősi Lászlóné