A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Hugo Simberg Garden of Death

Útikönyv a halálhoz 2022. máj. 19.

Joseph Conrad nagyszerű regényében (és az abból készült Apokalipszis most című adaptációban is) feltűnik a szigorúan és szűken vett apokalipszis szimbóluma. A görög ἀποκάλυψις eredeti jelentése feltárás, kinyilvánítás, vagyis olyan rejtett dolgok felfedése, amik a jövőt mutatják be. A regényben sok szörnyűséget elkövető Kurtz megmentője hajóján döbben rá mindarra, amit tett, és haldoklása közben csak a következőt tudja kinyögni: „A borzalom... a borzalom!”. Kurtz apokalipszise (valószínűleg) túl későn érkezett. A Marlon Brando által alakított Kurtz már valamiféle homályos magyarázatot ad, s az emberi becsvágyat, no meg a világot okolja, végső soron azonban kész szembenézni saját borzalmaival. Bellarmin Szent Róbert könyve, A jó halál mesterségéről ugyanezen apokalipszist éri el, csak elkövetett borzalmak és haldoklás nélkül. 

„Néhány hónappal ezelőtt írtam egy kis művet a jó halál mesterségéről. Egyrészt, hogy magamat az immár küszöbön álló halálra fölkészítsem, másrészt, hogy a szokásom szerint jó szívvel megosszam atyámfiaival vagy uraimmal mindazon dolgokat, melyek nekem hasznosnak tűntek a minden foglalatosságok között legfontosabb foglalatosság szempontjából” – írja ajánlójában a szerző. S a mesterségről így vélekedik: 

„... miért van, (...) hogy (...) oly kevesen igyekeznek kitanulni a jó halál mesterségét, melyet mindenkinek ismernie kellene. Semmi más nem jut eszembe, csak amit a Prédikátor mond: a bolondok száma végtelen.”

Bellarmin Szent Róbert kiindulása pontja egyszerű: a halálban számot kell adnunk életünk felől, „mindenről, amit egész életünk során cselekedtünk, mondottunk, gondoltunk, beleértve akár egyetlen hivalkodva kiejtett szót is”. Mert nem kevesebb, mint az örök halál büntetése, vagy az örökkévaló jutalom vár bennünket. A jó halálhoz pedig elsősorban jó élet szükségeltetik. 

A szerző receptje tehát egyszerű: sorba veszi, mik azok a sarkalatos pontok, melyek szükségeltetnek a jó halálhoz, és a jó élettel kezdi. A mű nem hat az újdonság erejével, hiszen minden szegletét olvastuk már valahol, forrásnak pedig a Bibliát használja. Azonban efféle rendszerben, deklaráltan erről szóló írásnak mindenképp újdonság. A Sursum kiadó tavaly megjelent kiadásának tartalomjegyzéke bemutatja a taglalt témákat: jó élet, gazdagság, böjt, alamizsna, a szentségek, az isteni tanítások. Az individualizálódó mindennapokban fontos egy ilyesfajta, kompromisszumot nem ismerő mű. 

A hamvazószerdai szentmise örökérvényű (és a Teremtés könyve szerinti) tanulsága ugyanis ez: „mert por vagy és a porba térsz vissza.” Habár a memento morit sikerült mára kifacsarni, és egyfajta carpediemes hedonizmust látni mögé, lényegét tekintve máig ugyanaz a tanulsága: a halál elkerülhetetlen. Hogy a huszadik század vérszivattyúi, a rengeteg erőszakos halál fásultságba és/vagy tagadásba taszította az európaiakat, bizonyos. Ahogy az is, hogy az ipari forradalomnak köszönhetően kialakult új közösségek (tkp. város) automatikusan a rítusok, így a gyász, a temetés és virrasztás rítusai is eltűnnek, szintén valós. 

Ehhez társult a huszadik századi ateista, materialista világkép, hiszen a transzcendensben való hit a halált egyfajta folytatásként/újrakezdésként értelmezi, minthogy az is, és az ateizmus, individualizmus után csak egy bomló test marad (ami egyébként csodálatos illusztrációja az élet körforgásának), így a halál rémisztővé válik. Furcsamód, bár az ateizmus rendelkezik saját dogmarendszerrel (bármennyire imádják is ezt tagadni az ateisták), kezdeményező, teremtő szemléletet nem hoz magával. Elvesz, de nem ad. 

A posztmodern dekonstrukciója is ott vesztette el értelmét, hogy habár mindent lebont, helyette nem tud mit kínálni: csupa izmust, és ha néhányat ki is próbálnak belőle, mind katasztrófával végződik. A memento mori éppen ezért nem a „féld a halált” érve, hanem az „emlékezz a halálra” mementója. A jó halál mesterségéről nem csak a kísértések elleni orvosságokról beszél, hanem bevezet a halál metafizikai mibenlétébe, valamint felvázolja az üdvözülés természetét is. Mindezek ellenére leszögezi: a halál misztérium, így elbizakodottságba semmiképp sem hajszolhat bennünket az útikönyv. 

„A jelenvaló életnek mind vigasztalása, mind nyomorúsága csak szempillantásnyi és jelentéktelen; az eljövendő életnek pedig mind vigasztalása, mind nyomorúsága örökkévaló és hatalmas” – összegzi a szerző. 

Bellarmin Szent Róbert: A jó halál mesterségéről. Sursum Kiadó, Gödöllő, 2021. 

(A nyitóképen Hugo Simberg festménye, A halál kertje látható. Forrás: Wikipédia)