7832

A karácsony himnuszának története – Mióta énekeljük a Csendes éjt? 2024. dec. 21.

Több mint 200 évvel ezelőtt egy kis osztrák falvacska lelkésze megírt egy verset, hogy jobb kedvre derítse a szegénység sújtotta település híveit. A szerzeményét mára több mint 300 nyelvre lefordították, 2011-ben pedig az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára is felkerült.

A Csendes éj születésének idejében az európai kontinensen béke uralkodott, ám a napóleoni háborúk hatása továbbra is megkeserítette az emberek mindennapjait, szegénységért és éhínségért sem kellett a szomszédba mennie senkinek. Az országok gazdaságát 1816-ban újabb csapás érte, hiszen a „nyár nélküli év” – amikor is a hőmérséklet globális szinten 0,4-0,7 Celsius-fokkal csökkent – jelentős terméskiesést eredményezett. 

A Jóisten ebben a nyomorúságos helyzetben küldte a Salzburghoz közeli Oberndorf falucskába Joseph Mohr fiatal lelkészt, aki kötelességének érezte, hogy vidámságot vigyen a közösségbe.

Mohr élete sem volt fenékig tejfel, házasságon kívüli gyermekként született, ami akkoriban óriási szégyenfoltnak számított az érintett család becsületén. Gyermekkorát nélkülözésben élte, kivételes zenei tehetsége azonban felkeltette Salzburg egyik papjának és zenetanárának figyelmét, aki magára vállalta a fiú taníttatását.

Mohr szerette volna különlegessé tenni 1818 karácsonyát, és akár csak néhány percre száműzni a falu híveinek szívéből a gyászt és gondterheltséget.

Ekkor jutott eszébe az a vers, amelyet még 1816-ban írt. Felkereste Franz Xaver Grubert, a helyi tanítót és orgonistát, és megkérte, hogy írjon egy olyan dallamot a verséhez, amely gitáron is könnyedén eljátszható. A gitárra azért volt szükség, mert a Szent Miklós-templom orgonája elromlott, Mohr azonban ragaszkodott a hangszeres kísérethez. A dallam 1818 szentestéjén készült el, ekkor adták elő először – Mohré volt a gitárkíséret és a tenorszólam, Gruberé pedig a basszus.

A dal több szempontból is formabontónak számított. Akkoriban ugyanis a liturgiákat még latin nyelven tartották, így egy német nyelvű dalra valóságos csodabogárként tekintettek, nem beszélve arról, hogy gitározni sem volt szokás a templomban, hiszen minden dalt orgonakísérettel énekeltek. 

A nyugalmas és idilli hangulatot megidéző Csendes éj szövege ráadásul merőben eltért az akkori egyházi daloktól, ezért különösen nagy merészség volt ez a karácsonyi „újítás”. 

A hívek azonban jól fogadták a szerzeményt, a fülbemászó szöveget és dallamot olyan gyorsan megtanulták, hogy a végére már az egész templom együtt énekelte a refrént.

A dal ezután szájról szájra terjedt. Tirolból származó utazó énekesek terjesztették Európa felé, a Strasser-testvéreknek köszönhetően pedig Németországba is eljutott. Így keltette fel a Rainer-család érdeklődését, akik Franciaországban, Amerikában és Oroszországban is népszerűsítették.

Az 1800-as évek közepére a dal nemzetközileg is ismertté vált, de a szerzők kilétét homály fedte. Sokan szerző nélküli népdalnak hitték, de Haydn és Mozart nevével is összefüggésbe hozták. 1995-ben azonban előkerült Mohr kézirata, amely a kutatók szerint 1820 körül íródott. A feljegyzés szerint Mohr 1816-ban írta a dal szövegét, amikor az ausztriai Mariapfarrban volt lelkész, és megnevezi benne Franz Grubert is, mint a zene szerzőjét.

Az oberndorfi Szent Miklós-templom, ahol Mohr és Gruber először előadta a híres dalt, már nem áll, árvízkárok miatt ugyanis le kellett bontani. A helyére épült a Csendes éj-kápolna, amely tovább őrzi a leghíresebb karácsonyi dal születési helyének emlékét.