LIBERNYÁKULUM

„A klímahisztéria legyőzte a tudományt” (szemle) 2024. dec. 9.

A klímahisztike legújabb agymenéseit rendszeresen megénekeljük a Piros7esen, többnyire a klímaelmebetegek baromságairól tudósítunk, ám ha lehetőségünk van rá, bemutatjuk azt az oldalt is, amelyik nyugodta hangnemben is képes a dologról beszélni. A Demokrata hasábjain jelent meg egy beszélgetés Héjjás István klímarealistával, kutató-fejlesztő mérnökkel az éghajlatváltozás okairól és annak az emeri civilizációra kifejtett hatásáról. 

– A hetvenes években attól rettegett a civilizáció, hogy egy új jégkorszak beköszöntésével mind megfagyunk. Manapság a felmelegedés rémével küszködünk, jelentősen csökkenteni akarjuk a légkörbe kerülő szén-dioxidot és metánt. Rettegjünk, vagy elegendő, ha félünk?

– Jobban tesszük, ha megpróbáljuk megérteni, hogyan alakult ki a jelenlegi éghajlat, és miért a klímahisztériás pánik. Ha az utóbbiról beszélünk, tudni kell, hogy egy Nobel-díjas svéd kémikus, Svante August Arrhenius tette közismertté a szén-dioxidot egy 1896-os publikációval. Ő megállapította, hogy a levegőben lévő szén-dioxid és a vízgőz együtt hozzák létre azt az üvegházhatást, ami melegíti a Földet. Ennek akkor mindenki nagyon örült, hiszen a bolygó ötvenszeres hangsebességgel rohan a világűrben, vagyis egy –270 fokos külső térben, és egyebek mellett az üvegházhatás teszi lehetővé a normális életkörülményeket. A tudósok ezért évtizedeken át áldásnak tekintették a szén-dioxid jelenlétét a légkörben.

– Hogyan lett ebből átok?

– Arrhenius publikációja alapján a szakértők elkezdték számolgatni, hogyan fog változni az éghajlat. Kiszámolták, hogy egy új, nagy mértékű lehűlés következik, így a 70-es években már föld alatti bunkereket kezdtek építeni az emberek, hogy elkerüljék a fagyhalált. A fordulatot ebben a kérdésben az 1984–1985-ös angliai bányászsztrájk hozta el, amibe majdnem belebukott a Margaret Thatcher vezette kormány. A Vaslady, hogy letörje a sztrájkot, megegyezett az akkori zöldszervezetekkel, hogy követeljék a szénbányák bezárását, mondván, a szénfelhasználás következtében veszedelmesen felmelegszik a Föld. Ezt világszerte felkapták, és komoly üzleti és politikai vállalkozásokat építettek rá. A felmelegedéstől való rettegés gerjesztése uralomtechnikai eszköz lett, amihez hozzátartozik az ellenségképzés, egy tőlünk független veszedelem hirdetése, amitől félni kell, és az ígéret, hogy a regnáló politikusok majd megvédenek minket e veszedelmektől. E gyakorlat gazdasági, politikai, kulturális következményeit már ismerjük.

(...)

– A magyar honfoglalás is a klímaváltozásnak köszönhető?

– A lehűlés nyomorúságos évszázadait a VIII–IX. században ismét egy melegedő korszak követte. Az Árpád-kori magyarok ugyanazt az elvet követték, mint a sumerek. Kiépítettek a Kárpát-medencében egy olyan csatorna- és zsiliprendszert, ami részint megkönnyítette az öntözéses gazdálkodást – a mára sivatagosodásnak indult Homokhátságon is –, részint a zsilipeknek köszönhetően megvédte az országot a külső támadásokkal szemben. A megtámadott területeket egyszerűen elárasztották, ezzel megfutamították a támadókat, a víz visszahúzódása után pedig dúsan termő földeket kaptak. Az akkori bőség nem csak gazdasági fellendülést hozott, lehetőséget adott egy óriási kultúra felemelkedésére, a magyar királyság megteremtésére is.

– A középkori lehűlés, a kis jégkorszak borzalmairól az iskolában is tanultunk. Ennek milyen következményei lettek valójában?

– Az 1300–1800 közötti kis jégkorszak éhínségeket, járványokat és a népesség csökkenését hozta. Az akkori klímatudósok azt mondták, mindez az emberi bűnök büntetése, és a boszorkányok ármánykodásai miatt történik. Ha a boszorkányégetések után enyhülni látszott az idő, azt mondták: ez a megoldás a hidegre, az éhínségre és a pestisjárványokra…

– Az ezt követő felmelegedés hozta el azt a jólétet, ami lehetővé tette a felfedezéseket, a gyarmatosítást és új birodalmak felemelkedését?

– Pontosan. Ez a folyamatosan melegedő korszak, szerencsénkre, még ma is tart.

Az eredeti interjú ITT olvasható el.