7832

A kő marad! 2025. okt. 9.

Az alábbiakban közöljük György Ferenc, ipolybalogi plébános atya tegnapi áldását, melyet Duray Miklós síremlékénél mondott, majd alatta azt a köszöntőt, mely az idő rövidsége miatt, már nem mondhatott el, de kiírta azt a lelkéből. György Ferenc atya, Európa legrégibb, a visegrádi Szent György lovagrendnek oszlopos tagja, az ipolybalogi Szent Korona hiteles másának az őrzője, és a Szent Korona Ünnepségek egyik fő szervezője, lelki támasza. Köszönjük neki a tegnapi szolgálatát, melyet annak ellenére is elvállalt, hogy rengeteg teendője köti őt le napi szinten a Palócföld szívében, az Ipoly mentén.

A sírkereszt megáldása

Dicsőség Istene, mindenható Atyánk, Te az édenkert közepén álló életfával azt a keresztet jelképezted, melyre Isteni Fiadat felfeszítették; amelyen meghalt és halálával megtörte a halált, megsemmisítette az ördög hatalmát, majd életet ajándékozott a világnak. A kereszt Anyaszentegyházadnak legyőzhetetlen fegyvere, mely nem gyilkol, hanem megszentel, hathatós védelem, védőpajzs az ördögi támadások ellen, végezetül az örök élet és üdvösség elnyeréséhez zálogul ajándékoztál. Azért mi, a te méltatlan szolgáid, annyi kegyelem ingyenes részesei, hálából dicsőítést, magasztalást, buzgó imádást ajánlunk Fölségednek, és mély alázattal könyörgünk hozzád, tekints kegyelmesen erre a keresztjelre, mely a te elhunyt, itt nyugvó, hűséges szolgád Miklós sírját jelöli.

Áraszd erre a keresztjelre legszentebb Lelked kegyelmét; áldd † meg, szenteld † meg és add, hogy e sírkereszt jelvény legyen minden látható és láthatatlan ellenség előtt és biztos fegyver minden ördögi támadás és fondorlat meghiúsítására s elűzésére; népednek pedig szolgáljon hathatós oltalmára, a hitben való megszilárdulására, a reménység támasza gyanánt, a harcban győzelmül s az erények gyakorlásában vezércsillagul.

Mindenható Atyánk, esdve kérünk, hallgasd meg azok imáját, akik ezen a helyen, ezen sírkereszt előtt e sírban nyugvó Miklós testvérünkért hozzád könyörögnek és teljesítsd üdvösségére szolgáló minden kérésüket.

Te, aki kereszt által szabadítottad meg a bűn kárhozatától a világot, add, hogy mi is, akik dicsőséged előmozdításán fáradozunk, és akik a kereszt jelét az itt nyugvó Miklós szolgád iránt való szeretetből felállították, szent Fiad keresztjének erejével a bűnös kísértések felett mindig győztesek maradjanak. Ajándékozd nekik mennyei és földi javaidat, oktasd őket szent kereszteddel minden jóra és vezéreld a mennyei korona elnyerésére.

Mert te vagy a megszentelés kútforrása és minden jónak bőkezű adományozója és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Kedves Emlékező Közösség, Barátok, Testvérek!

Síremlék és emlékmű avatására, megáldására jöttünk ma össze. Duray Miklósra, a felvidéki magyarság egyik legjelesebb emberére emlékezünk. Imádkozunk érte, szeretteiért és egész felvidéki magyar népünkért. Juttassa eszünkbe ez a síremlék is személyiségének kisugárzását. Jó volt vele beszélni, hallgatni bölcs megjegyzéseit, olvasni dokumentum értékű írásait, mert amint vallotta: az író, a költő nem hazudhat, és átvenni bizakodását nehéz helyzetekben is. Jó volt látni szülőföldünkhöz való hűségét. Többen azt tartják róla, hogy Esterházy Jánossal együtt az elmúlt 100 év legjelentősebb személyisége volt felvidéki hazánknak.

Öröm volt benne látni földünk és nemzetünk igaz szeretetét. Felemelő volt látni hitének megvallását, mindenki iránti megbecsülését, önmagának, örökségének, meggyőződésének vállalását. Építő és bátorító volt tudása. Elvárta, sőt követelte felvidéki magyar népünk megbecsülését, egyenrangúságát az országalkotó nemzettel, és ő fogalmazta meg és használta először, majdan következetesen, hogy mi felvidéki magyarok nem nemzetiség, hanem a magyar nemzet része vagyunk, jelenleg egy másik országban. A jog és az igazságosság jogászi lelkületét valószínűleg jogász édesapjától örökölte, és ezt az alaperényt életén keresztül vallotta, élte és követelte. Tudta, hogy csak így lehet emberként, megalkuvást nem ismerő magyarként élni. Tudta, hogy ezért megvetettség, mellőzés, üldöztetés, sőt börtön jár majd érte. De elfogadta, gerince nem görbült meg.

Amikor sejtettük, majd később tudtuk, hogy betegség, betegségek is támadják testét, méltósággal viselte, vállalta, azokat. Tiszteletet ébresztett bennünk ez a méltóság is, mert ő is keresztként hordozta őket, miként Isten szolgája Esterházy János is.

Adja Isten, hogy példája ma is sokunkban megmaradjon, ez a síremlék pedig emlékeztessen, megszólítson, hogy élt köztünk egy ember, Miklós testvérünk, aki nyitott szívvel, emelt fővel vállalta értékeinket, ezek pedig: ember vagyok, magyar vagyok, keresztény vagyok, mindig, minden körülmények között. Ha mi is vállaljuk őrizzük, éljük drága kincseinket, mi sem veszünk el ebben az általános zűrzavarban, hazugság-tengerben, megalkuvó sunyiságban, értékhamisító káoszban. Nem ragad el minket sem ezek forgószele, mint a száraz falevelet, hanem állunk, biztosan, szilárdan, szótlanul is beszélve, mint ez az emlékmű az embernek és magyarnak oly kiváló Duray Miklós sírja fölött.

Miklós Testvérünk és Barátunk, nyugodjál békességben, a fáklyát tovább visszük, lángját megőrizzük.

Losoncon, 2025. október 8-án, Magyarok Nagyasszonya Ünnepén, Duray Miklós sírhelyének és emlékművének avatása, ill. megszentelése alkalmával